Ha tudni szeretnéd, ki is vagy valójában, kérdezz sok embert arról, mit gondol rólad, és gyúrd össze a sok véleményt eggyé.
bár én nem kérdeztem, de érdekes dolgokat tudtam meg arról, mások hogy látnak engem.
tegnap voltam lakástnézni, jelentem Pestre költözök, a Létráshoz, nagykirályság, baromi jó lesz, legszívesebben már ott lennék!
aztán kimentem a Szabadság térre, Quimby második felére odaértem, és a vége előtt valamennyivel meg is találtam a Fogszabályzóst, aki a haverjaival volt és várta a munkatársaim többségét, akik különböző helyeken keresték egymást és a saját ismerőseiket, így kicsit nehézkes volt (és persze borzasztóan nagy volt a tömeg is) végül elég sokan megtaláltak minket, gyakorlatilag mindenki akiről tudtuk, hogy kinn van :)
nagyon szeretetteljes légkör alakult ki, mivel a társaság felének sok piája volt, a másik felének meg semmi, így sikerült mindenkinek elég jól becsiccsenteni. Hankusznak annyira, hogy 1 órát vitatkozott egy vadidegen sráccal aki odaült hozzánk.
meg annyira, hogy volt bátorsága olyan kérdéseket nekem szegezni, amik állítólag régóta foglalkoztatják, például, hogy könnyen esem-e szerelembe?
először nem értettem, miért kérdezi, és nem nagyon akarta kifejteni, mert Hankusz mindig nagyon diplomatikus és kedveskedő, aztán nagy nehezen (nem viccelek, bár megszakításokkal de 3 óra alatt) sikerült tisztáznunk, hogy valójában mi érdekli, és hogy miért.
borzasztóan tanulságos párbeszédet folytattunk, részemről legalábbis nagyon érdekes volt hallani, ő hogyan lát engem kívülről, mit gondol a jellememről és milyen benyomást keltek szerinte az emberekben.
nagyon nagyon informatív volt, és én nagyon nagyon szomorú lettem - aminek ő örült, mert ráébredt, hogy tévesen ítél meg. bár részemről mindegy, hogy tévesen, mert attól még más benyomása fontosabb, mint amit én gondolok magamról.
Kócos kedves volt, meg a Fogszabályzós is mert nem értettek egyet Hankusszal, ugyanakkor én megértem Hankuszt, mert tud bizonyos dolgokat ami indokolja részben a véleményét. mindig elfelejtem, hogy a munkahelyünkön a padlószőnyegnek is füle van, és amit meg nem hall, azt továbbadja csak úgy, saját kútfőből... minden esetre jó ezt tudni. itt a világon mindenki tud mindent.
kicsit zaklatottan indultam haza a Fizukuslánnyal és Kócossal karöltve, és már Létrásnál aludtam (akivel még hajnalban ittunk házipálinkát és hallgatta a panaszkodásomat az egész Hankuszos sztoriról.
szerdán pedig találkozom a Kócossal, és most először örülök, hogy négyszemközt, és hogy már nem vagyok aktív dolgozója a munkahelyemnek, mert így nem fog senki se arról beszélni, hogy elszöktünk Las Vegasba összeházasodni titokban - vagy nem fognak terjedni bármi hasonló kitalálmányok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése