épp ez megy. (Hiperkarma - sosem voltunk senkik)
tegnap intézkedtem a melóügyben, aztán délután találkoztam a Kócossal. úgy volt - vagyis, megígértem neki - hogy segítek tupírozni a modellt, aztán ebből nem lett semmi mert lusta volt hozzá. 4kor találkoztunk (khm, fél órát késett, én meg még korábban is érkeztem 10 perccel a Móriczra.......) kikötöttük a biciklijét aztán kimentünk a Margit szigetre tobzódni.
Igazából chill out volt az egész este, feküdtünk és bámultuk a felhőket, nagyjából arról sem akartunk tudomást szerezni, hogy létezünk, nagyon jó relax feelingje volt, aztán nagyjából ott találtuk magunkat, hogy hajnal 1-2 körül van, és nagyon hideg már a fű, így elindultunk a Móriczra.
gyalog, a budai rakparton (ott egyáltalán nem volt hideg, és ez furcsa!), nagyon sokat sétáltunk de igazából szerintem 1 óra alatt kiértünk a Móriczra, összeszedtük a biciklit, és áttekertünk hozzá, szerencsére biciklin már csak pár villamosmegállónyi távolságot kellett kibírjak :D minden esetre nagyon belazultam az estétől mert egyáltalán nem sikítoztam félelmemben, és ez hozzám képest furcsa.
kidőltünk mert nagyon sokat sétáltunk, aztán reggel kipihenten keltem (mostanában ha nem itthon alszom, mindig borzasztó kipihent vagyok!) bementem melóhelyre mert ott volt pár fontos holmim, elindultam haza, aztán lekéstem a buszt, de közben telefonáltam gödöllőre a tüdőszűrőre, és el is vették a kedvem a mai látogatástól - meg mód se lett volna rá egyébként, brrrrr. aztán írtam levelet Sztinek, Nócnak meg Mucinak is, hogy fussunk össze délután (akkor még dél sem volt), és vártam szorgalmasan, hogy válaszoljanak.
ebből sikerült az, hogy zárásig maradtam, aztán most itthon vagyok.
az igazságot bárhol legyél, a sarokban keresd.
ahh, nagy hiperkarma láz van most!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése