mikor azt hiszik, diákmunkában dolgozol.
ez például azt feltételezi, hogy nem önellátó vagy, nem egyedül élsz, hanem többnyire a szüleiddel, és a szüleid segítségéből, a diákmunka pedig csak unaloműzés egy kis plusz zsebpénzért.
régi szép idők :D
péntek, november 2
az is közömbös
Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?
Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz – rángattam a vállamat –, és ha semmi sem, az is közömbös.
Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.
Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz – rángattam a vállamat –, és ha semmi sem, az is közömbös.
Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.
_________________________
Szilvási Lajos - Egymás szemében.
valaki, aki teljesen olvasta a könyvet, elárulhatná, hogy ezt a srác, vagy a lány írja, mert mindjárt más lenne a gyerek fekvése.
"pasik Á-tól K-ig"
tegnap este 7kor szólt Mus, hogy mostazonnalmenjekátmertafiúkelmennek, és valóban, Cucuék zenekarpróbáltak, így miért ne? alapon, átslattyogtam hozzá. hozzáteszem, hideg volt és minden csurom víz, és még bkv jegyet is kellett lyukasztani, szóval írtó jófejnek érzem magam ilyenkor :D
minden esetre, tipikus csajos estét tartottunk, körömlakkokkal, frizurákkal, ékszerekkel, új ruhákkal, és sok sok szex központú beszélgetéssel, kihasználtuk rendesen, hogy nincs otthon a macska, cincoghattak az egerek :) ez meg már aztán teljesen ránk fért :P ezzel kapcsolatban, és ettől függetlenül is, kielemeztük az írtó nagy nyári függetlenségemet (amiről egyébként én tudom, hogy nem is létezett, mert az ember tűnhet bármennyire is függetlennek, mindig kell egy minimálisan stabil ember az életében, még akkor is, ha ez akár csak ALEH volt aki egy telefon, és máris itt toppant, hogy ne aludjak egyedül...) szóval kitárgyaltunk mindent, és mindenkit, persze nem volt olyan hú de sok történés, de mondjuk, kitárgyaltuk, Á-tól K-ig.
egyébként, nem az én érdemem volt a téma, csak ismét szóba jött az eljegyzés, és emiatt Musi gondolatmenete is, a félelmeivel, ami azért kicsit érthető:
5 éve vannak együtt Cucuval, 16 éves volt, mikor összejöttek. persze azóta felnőttek, dolgoznak, összeköltöztek, épül az életük... de mégis, 21 éves, és olyan, mintha 30 lenne és megtalálta volna a nagy őt, hosszú keresgélés után, és végre révbe ért. de ő még csak 22 lesz januárban. amikor én megismertem Cucut, (és Kölyköt, Vietnámit, a Füvest, stb...) akkor én már egy éve együtt voltam DAnival majdnem. bele se merek gondolni, mi a frász lenne, ha DAnival még mindig együtt lennénk azóta is. ez nagyon nagyon hosszú idő, ez a mi korunk miatt, az életünk negyede!
sokmindenkire tekintettel, én most nem sorolom, mennyi minden, és mennyi mindenki történt velem azóta, hogy Cucu és Musi összejöttek, de azért fejben lepörgettem a listát, és ez az, amit egy kicsit irigyel Mus. ő úgy vallja, hogy kevés tapasztalata van (és most nem szexre kell gondolni, azért őt se kell félteni :P) hanem egyszerűen, az emberekkel való viszonyok terén érzi magát tapasztalatlannak.
hát, ha ezen múlik, hogy mennyire tudunk különböző ember típusokat megérteni, szerintem én is elbuktam, vagy inkább nem is a tapasztalattól függ. az egyetlen, amit én az elmúlt években biztosra megtanultam, hogy senkiben sem lehet bízni, mert a férfiak random érzelmek (vagy inkább érzelemmentesség!) alapján döntenek és cselekednek, sokszor saját magukat vagy az igazi vágyaikat meghazudtolva. a másik fontos dolog amit megtanultam, hogy a férfi legnagyobb kincse a függetlenség, amit egyébként képes akár csak egy mosolyért cserébe eladni örökre, csak közben összetör maga körül mindent.
nem csak DAni után, de DAni előtt is volt már dolgom jópár pasival (és most meg aztán végképp ne gondoljunk feltétlen szexre, épphogy 16 voltam még akkor is mikor DAnival összejöttem!) szóval, megszámlálhatatlan olyan alkalom volt az életemben, hogy görcsösen próbáltam megfelelni, megváltozni egy ideál kedvéért, megérteni a megérthetetlen férfi viselkedést, vártam hosszú hosszú napokig, hogy észbekapjanak, adtam ultimátumot és vártam a csodát, veszekedtem, fölényeskedtem, meghunyászkodtam, játszottam és vesztettem, megbíztam és megbántam, vártam, és nem jött...
szóval történt az élet.
de, ennek ellenére sem érzem azt, amit Mus. nem érzem, hogy bármiről lemaradt volna, azt, hogy neki szüksége lenne az életben ezekre a tapasztalatokra, amiket én összegyűjtöttem amíg ő 5 évig Cucu mellett volt. persze, ő is örül, hogy megállapodott, és én is imádom, hogy Céz kisujja rángásából is tudom, mire gondol épp, ez az egész téma a pillangók miatt jött. tény, utálunk mindenkit, akiknek pillangók vannak a gyomrában!
az este véget ért, mikor Cucu és ALEH visszaértek a próbáról, és akkor jöttem rá, hogy ALEH-el már megint nem találkoztam szerintem vagy két hónapja... jól megölelgettük egymást, kocsival elhozott, de még előtte elszívtunk egy cigit a ház előtt, és rájöttem, mennyire felnőttünk. ALEH volt az, akin a gimiben számtalan matekórát aludtam át, ő volt a leghülyébb, ha 15 évesen beszabadultunk egy Alvin és a mókusok koncertre...
és most.
és most dolgozunk, egyedül élünk, ő kocsit hajt, nekem fontosabb a matek házi helyett a vacsora főzés.. felnőttünk. baszottul felnőttünk.
minden esetre, tipikus csajos estét tartottunk, körömlakkokkal, frizurákkal, ékszerekkel, új ruhákkal, és sok sok szex központú beszélgetéssel, kihasználtuk rendesen, hogy nincs otthon a macska, cincoghattak az egerek :) ez meg már aztán teljesen ránk fért :P ezzel kapcsolatban, és ettől függetlenül is, kielemeztük az írtó nagy nyári függetlenségemet (amiről egyébként én tudom, hogy nem is létezett, mert az ember tűnhet bármennyire is függetlennek, mindig kell egy minimálisan stabil ember az életében, még akkor is, ha ez akár csak ALEH volt aki egy telefon, és máris itt toppant, hogy ne aludjak egyedül...) szóval kitárgyaltunk mindent, és mindenkit, persze nem volt olyan hú de sok történés, de mondjuk, kitárgyaltuk, Á-tól K-ig.
egyébként, nem az én érdemem volt a téma, csak ismét szóba jött az eljegyzés, és emiatt Musi gondolatmenete is, a félelmeivel, ami azért kicsit érthető:
5 éve vannak együtt Cucuval, 16 éves volt, mikor összejöttek. persze azóta felnőttek, dolgoznak, összeköltöztek, épül az életük... de mégis, 21 éves, és olyan, mintha 30 lenne és megtalálta volna a nagy őt, hosszú keresgélés után, és végre révbe ért. de ő még csak 22 lesz januárban. amikor én megismertem Cucut, (és Kölyköt, Vietnámit, a Füvest, stb...) akkor én már egy éve együtt voltam DAnival majdnem. bele se merek gondolni, mi a frász lenne, ha DAnival még mindig együtt lennénk azóta is. ez nagyon nagyon hosszú idő, ez a mi korunk miatt, az életünk negyede!
sokmindenkire tekintettel, én most nem sorolom, mennyi minden, és mennyi mindenki történt velem azóta, hogy Cucu és Musi összejöttek, de azért fejben lepörgettem a listát, és ez az, amit egy kicsit irigyel Mus. ő úgy vallja, hogy kevés tapasztalata van (és most nem szexre kell gondolni, azért őt se kell félteni :P) hanem egyszerűen, az emberekkel való viszonyok terén érzi magát tapasztalatlannak.
hát, ha ezen múlik, hogy mennyire tudunk különböző ember típusokat megérteni, szerintem én is elbuktam, vagy inkább nem is a tapasztalattól függ. az egyetlen, amit én az elmúlt években biztosra megtanultam, hogy senkiben sem lehet bízni, mert a férfiak random érzelmek (vagy inkább érzelemmentesség!) alapján döntenek és cselekednek, sokszor saját magukat vagy az igazi vágyaikat meghazudtolva. a másik fontos dolog amit megtanultam, hogy a férfi legnagyobb kincse a függetlenség, amit egyébként képes akár csak egy mosolyért cserébe eladni örökre, csak közben összetör maga körül mindent.
nem csak DAni után, de DAni előtt is volt már dolgom jópár pasival (és most meg aztán végképp ne gondoljunk feltétlen szexre, épphogy 16 voltam még akkor is mikor DAnival összejöttem!) szóval, megszámlálhatatlan olyan alkalom volt az életemben, hogy görcsösen próbáltam megfelelni, megváltozni egy ideál kedvéért, megérteni a megérthetetlen férfi viselkedést, vártam hosszú hosszú napokig, hogy észbekapjanak, adtam ultimátumot és vártam a csodát, veszekedtem, fölényeskedtem, meghunyászkodtam, játszottam és vesztettem, megbíztam és megbántam, vártam, és nem jött...
szóval történt az élet.
de, ennek ellenére sem érzem azt, amit Mus. nem érzem, hogy bármiről lemaradt volna, azt, hogy neki szüksége lenne az életben ezekre a tapasztalatokra, amiket én összegyűjtöttem amíg ő 5 évig Cucu mellett volt. persze, ő is örül, hogy megállapodott, és én is imádom, hogy Céz kisujja rángásából is tudom, mire gondol épp, ez az egész téma a pillangók miatt jött. tény, utálunk mindenkit, akiknek pillangók vannak a gyomrában!
az este véget ért, mikor Cucu és ALEH visszaértek a próbáról, és akkor jöttem rá, hogy ALEH-el már megint nem találkoztam szerintem vagy két hónapja... jól megölelgettük egymást, kocsival elhozott, de még előtte elszívtunk egy cigit a ház előtt, és rájöttem, mennyire felnőttünk. ALEH volt az, akin a gimiben számtalan matekórát aludtam át, ő volt a leghülyébb, ha 15 évesen beszabadultunk egy Alvin és a mókusok koncertre...
és most.
és most dolgozunk, egyedül élünk, ő kocsit hajt, nekem fontosabb a matek házi helyett a vacsora főzés.. felnőttünk. baszottul felnőttünk.
csütörtök, november 1
Anekdota a gyáva férfiakról
-Kezembe akartam venni a szívét, hogy.. hogy összeszorítsam, hogy újraélesszem.(...) S tudja mi a durva? Még csak meg se kellett tennem, már a puszta jelenlétem felért egy újraélesztéssel. Tudtam, hogy tagadni fogja, hiszen hogyan is történhetne meg ilyesmi magával? De megtörtént, és én tudom hogy megtörtént. Sőt, maga is tudja, hogy megtörtént. Még akkor is, ha nem vallja be azokat a gondolatokat, amik a fejében járnak elalvás előtt.
Szeretném megölelni. Nagy kár, hogy ilyen gyáva vagyok. S csak egyet kellene lépnem. Nagy kár, hogy maga is ilyen gyáva.
_____________________________
Terápia S01E06.
ezt a sorozatot a legnagyobb nyár végi feminizmus közepette kellett volna látnom, akkor mégjobban mosolyognék rajta :)
ez olyan "akár én is írhattam volna" monológ, imádom!
a férfiak meg pontosan ennyire gyávák, tiszt. kiv., akik képesek az érzelmeiknek utat engedni :)
ez amúgy nem csak a férfiakat kritizálandó, le mindenkivel, aki érzéketlen tuskó!
Szeretném megölelni. Nagy kár, hogy ilyen gyáva vagyok. S csak egyet kellene lépnem. Nagy kár, hogy maga is ilyen gyáva.
_____________________________
Terápia S01E06.
ezt a sorozatot a legnagyobb nyár végi feminizmus közepette kellett volna látnom, akkor mégjobban mosolyognék rajta :)
ez olyan "akár én is írhattam volna" monológ, imádom!
a férfiak meg pontosan ennyire gyávák, tiszt. kiv., akik képesek az érzelmeiknek utat engedni :)
ez amúgy nem csak a férfiakat kritizálandó, le mindenkivel, aki érzéketlen tuskó!
szerda, október 31
Terápia - mindenkire ráférne... szubjektív vélemény másfél részről
az új magyar gyártású HBO sorozatot bámulom.
az első jelenet idegesít. nem is, most hogy belegondolok, az első előtti első jelenet is zavart már. Laura generál egy pánikrohamot a Lánchídon (azt hiszem, az az volt), ami gyakorlatilag 2 gyors lélegzetvétel meg egy korlátnak támaszkodás, és vége, továbbsétál.
majd jön az első jelenet, a terapeutánál ül, és mesél. előtte kiírják, reggel 9 óra. ehhez képest az egész jelenet alatt az az érzésem, hogy olyan este 8 körül lehetünk időben, mert annyi műfénnyel van megvilágítva Laura, mintha egy étteremben ülnének. néha távolabbról mutatják a kanapét és látszik a függöny mellett egy vékony résben hogy kinn valóban nappal van. elcseszték a világítást, ez a személyes véleményem.
egyébként a doki kordzakót visel, annak rendje s módja szerint a könyökénél ilyen kopásgátló izével, Laura pedig meséli a tegnap esti részeg félrekefélését egy kocsma wc-jében a szőke göndör kordnadrágos, fehér garbót viselő sráccal, én már itt röhögtem, hogy ezt ugye nem gondolják komolyan?! majd a nő is öniróniát eszközölt, és megismételte: Fehér garbóban, esküszöm!
végig azon gondolkoztam, hogy vajon ez egyhelységes sorozat-e, és persze az, a kamera ki sem mozdul a pszichiáter nappalijából, a másik nagy kérdés pedig az volt, hogy ellövik-e azt a tipikus szar szálat, hogy a páciens szerelmet vall a terapeutájának, és hát az első rész végére erre is fény derül.
egyébként hangulatos, a világítás engem borzasztóan zavar, az egyhelységgel semmi problémám én ezt mindig imádtam (lásd Halálkeringő c. magyar thriller Dobó Katával és Kern Andrással), viszont néha kicsit vontatott a monológ - mert párbeszédről nem igazán beszélhetünk - szóval néhol lassú, de remélem ez csak Laura hibája és nem a rendezőé.
elindítottam a második részt.
itt már nincs fél perces kültéri felvétel, rögtön Máté érkezésével indul, aki azt hajtogatja, hogy ő nem terápiára jött, csak véleményt kér, de sajnos ezt sem hajtogatja túl gyorsan... vontatott... lassú... húsz perc kell ahhoz hogy kilyukadjon bárhol a téma. az alap téma az, hogy a gyógyszergyárból aminek Máté a tulajdonosa elutasítottak 80 alkalmazottat, és az egyik megölte két gyerekét, feleségét, majd saját magát is. innen mondjuk viszonylag gyorsan eljut a szál Máté anyjának halálához, az apja hidegségéhez, és a meleg legjobb barátjához. ez már legalább nem sablon sztori, viszont Máté arroganciája miatt minden mondata után megszeretném fojtani egy kanál vízben.
a műfényes megvilágítás még mindig borzasztóan zavar.
jóslat: biztos vagyok benne a 8. percnél, hogy kiderül, azért beszél a legjobb barátjáról úgy, hogy "homokos" "gyerek", mert haragszik rá a homoszekszualitása miatt, hiszen Máté önmaga is látens. muhahaha. komoly pénzt tennék rá...
na, majd meglátom, mi lesz még ebből, egyenlőre így elsőre nem vágta el magát nálam a sorozat teljesen, valószínűleg csak én nem vagyok jelenleg a legjobb közönség.
az első jelenet idegesít. nem is, most hogy belegondolok, az első előtti első jelenet is zavart már. Laura generál egy pánikrohamot a Lánchídon (azt hiszem, az az volt), ami gyakorlatilag 2 gyors lélegzetvétel meg egy korlátnak támaszkodás, és vége, továbbsétál.
majd jön az első jelenet, a terapeutánál ül, és mesél. előtte kiírják, reggel 9 óra. ehhez képest az egész jelenet alatt az az érzésem, hogy olyan este 8 körül lehetünk időben, mert annyi műfénnyel van megvilágítva Laura, mintha egy étteremben ülnének. néha távolabbról mutatják a kanapét és látszik a függöny mellett egy vékony résben hogy kinn valóban nappal van. elcseszték a világítást, ez a személyes véleményem.
egyébként a doki kordzakót visel, annak rendje s módja szerint a könyökénél ilyen kopásgátló izével, Laura pedig meséli a tegnap esti részeg félrekefélését egy kocsma wc-jében a szőke göndör kordnadrágos, fehér garbót viselő sráccal, én már itt röhögtem, hogy ezt ugye nem gondolják komolyan?! majd a nő is öniróniát eszközölt, és megismételte: Fehér garbóban, esküszöm!
végig azon gondolkoztam, hogy vajon ez egyhelységes sorozat-e, és persze az, a kamera ki sem mozdul a pszichiáter nappalijából, a másik nagy kérdés pedig az volt, hogy ellövik-e azt a tipikus szar szálat, hogy a páciens szerelmet vall a terapeutájának, és hát az első rész végére erre is fény derül.
egyébként hangulatos, a világítás engem borzasztóan zavar, az egyhelységgel semmi problémám én ezt mindig imádtam (lásd Halálkeringő c. magyar thriller Dobó Katával és Kern Andrással), viszont néha kicsit vontatott a monológ - mert párbeszédről nem igazán beszélhetünk - szóval néhol lassú, de remélem ez csak Laura hibája és nem a rendezőé.
elindítottam a második részt.
itt már nincs fél perces kültéri felvétel, rögtön Máté érkezésével indul, aki azt hajtogatja, hogy ő nem terápiára jött, csak véleményt kér, de sajnos ezt sem hajtogatja túl gyorsan... vontatott... lassú... húsz perc kell ahhoz hogy kilyukadjon bárhol a téma. az alap téma az, hogy a gyógyszergyárból aminek Máté a tulajdonosa elutasítottak 80 alkalmazottat, és az egyik megölte két gyerekét, feleségét, majd saját magát is. innen mondjuk viszonylag gyorsan eljut a szál Máté anyjának halálához, az apja hidegségéhez, és a meleg legjobb barátjához. ez már legalább nem sablon sztori, viszont Máté arroganciája miatt minden mondata után megszeretném fojtani egy kanál vízben.
a műfényes megvilágítás még mindig borzasztóan zavar.
jóslat: biztos vagyok benne a 8. percnél, hogy kiderül, azért beszél a legjobb barátjáról úgy, hogy "homokos" "gyerek", mert haragszik rá a homoszekszualitása miatt, hiszen Máté önmaga is látens. muhahaha. komoly pénzt tennék rá...
na, majd meglátom, mi lesz még ebből, egyenlőre így elsőre nem vágta el magát nálam a sorozat teljesen, valószínűleg csak én nem vagyok jelenleg a legjobb közönség.
"kedvenc mindenem a biciklim" fail of 2012
egyértelmű, hogy az év bukása a részemről, az az, hogy november van, és még mindig nincs biciklim - idén már nem is lesz.
mikor hazaköltöztem Cézétől isten se tudja hogy pontosan mikor, február végén talán, a szülinapja után, akkor aktualitását vesztette a canga ügy, mert Veresen semmit se érnék vele, mert sosem voltam otthon, illetve még eléggé tél volt ahhoz hogy jegelve legyen a téma.
mikor Létráshoz költöztem, júniusban, az első héten el kezdtem csorgatni a nyálam a bicikli témára ismételten, és elhatároztam, hogy nekem bizony lesz idén saját bejáratú biciklim (mert tavaly Annáét használtam 1 évig Pesten.) aztán jött a fizu, el is ment, én meg csak tovább ábrándoztam, hogy na, majd szép lassan összegyűjtöm azt az amúgy is kis összeget amit hajlandó vagyok canga vásárlásra áldozni.
végül szeptemberre ismét munka nélkül maradtam, és a hirtelen jött sok pénzből (tényleg sok volt, így visszagondolva) kezdetben még úgy gondoltam, hogy élek, aztán majd később spórolok belőle, de hát ugye az étterem bezárt.
jeleztem Annának, hogy esetlegesen kölcsön kérném ismét a biciklijét, majd a jövőben tervezem azt megvásárolni, de ő eladni nem akarta, mert ősszel azzal kívánt egyetemre járni - hozzáteszem azóta se nyúlt hozzá és már nem is fog idén - szóval kölcsön jött volna a canga, ha éppenséggel letakarítottam volna és szervízeltem volna meg fellámpáztam volna még nyáron amikor több időm volt, és az időjárás is kedvezőbb volt ahhoz, hogy visszaszokjak a nyeregbe.
most ismét van munka (és hál' istennek, nagyon élvezem), szóval megint lehet biciklit álmodni, de idén már sajnos esélytelen a dolog. (még ha pénz lesz is rá, nem tartom érdemesnek az ötletet, hogy télen cangát vegyek...)
szóval, az év bukása a bicikli project, szégyen gyalázat.
nyilván, apró hülyeségnek tűnik, hogy ez szerintem megérdemel egy külön posztot a blogban, de a bicikli azok közé a dolgok közé tartozik, ami minden egyes áldott nap eszembe jut. ilyen nincs olyan sok :)
mikor hazaköltöztem Cézétől isten se tudja hogy pontosan mikor, február végén talán, a szülinapja után, akkor aktualitását vesztette a canga ügy, mert Veresen semmit se érnék vele, mert sosem voltam otthon, illetve még eléggé tél volt ahhoz hogy jegelve legyen a téma.
mikor Létráshoz költöztem, júniusban, az első héten el kezdtem csorgatni a nyálam a bicikli témára ismételten, és elhatároztam, hogy nekem bizony lesz idén saját bejáratú biciklim (mert tavaly Annáét használtam 1 évig Pesten.) aztán jött a fizu, el is ment, én meg csak tovább ábrándoztam, hogy na, majd szép lassan összegyűjtöm azt az amúgy is kis összeget amit hajlandó vagyok canga vásárlásra áldozni.
végül szeptemberre ismét munka nélkül maradtam, és a hirtelen jött sok pénzből (tényleg sok volt, így visszagondolva) kezdetben még úgy gondoltam, hogy élek, aztán majd később spórolok belőle, de hát ugye az étterem bezárt.
jeleztem Annának, hogy esetlegesen kölcsön kérném ismét a biciklijét, majd a jövőben tervezem azt megvásárolni, de ő eladni nem akarta, mert ősszel azzal kívánt egyetemre járni - hozzáteszem azóta se nyúlt hozzá és már nem is fog idén - szóval kölcsön jött volna a canga, ha éppenséggel letakarítottam volna és szervízeltem volna meg fellámpáztam volna még nyáron amikor több időm volt, és az időjárás is kedvezőbb volt ahhoz, hogy visszaszokjak a nyeregbe.
most ismét van munka (és hál' istennek, nagyon élvezem), szóval megint lehet biciklit álmodni, de idén már sajnos esélytelen a dolog. (még ha pénz lesz is rá, nem tartom érdemesnek az ötletet, hogy télen cangát vegyek...)
szóval, az év bukása a bicikli project, szégyen gyalázat.
nyilván, apró hülyeségnek tűnik, hogy ez szerintem megérdemel egy külön posztot a blogban, de a bicikli azok közé a dolgok közé tartozik, ami minden egyes áldott nap eszembe jut. ilyen nincs olyan sok :)
Sandy
 |
| a fotó a Holnapután c. filmből van |
de ne legyünk ennyire drámaiak, bár ez egy komoly posztocska a Viharokról.
igazából, az ember életében a Viharok jönnek, mennek, ismétlődnek, többnyire nem hal bele senki, de mély nyomot hagynak maguk után; nincs ember, aki ne emlékezne az általa átélt nagyobb viharokra. a tanulság csak annyi, hogy mindig jön egy nagyobb, de sosem felejted el azokat, amiket átéltél.
 |
| és ez a kép is kamu, 2011-ben fotózták egy üzleti napilap címlapjára. |
kedd, október 30
(kommentár nélkül)
nagyon meglepett, de többen is kerestek az előző bejegyzésem kapcsán, hogy megbántottak-e?
persze mondanom sem kell, tipikus, hogy azok az emberek félnek ettől, akiknek nincs rá okuk; akik pedig az elmúlt egy évben tényleg megbántottak, nyilván nem ismernek magukra.
______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
nem csak az események és az emberek ismétlődnek az életben.
...
szinte jósolni tudtam volna, nem is értem, miért nem fogadtam nagyobb összegekben valamire, ami idén már egyszer megtörtént, csak Hisztissel.
ahj, Muci, miért nem fogadtam?! :D
na mindegy, ha ennyi, hát ennyi, én meg már nem lepődöm meg semmin, az emberek szeretnek segget csinálni a szájukból. :)
Meghalt Mátyás, oda a függetlenség :P
_______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
A Svájciék végre eljegyezték egymást hivatalosan is, 2 hét és esküvő, aztán Bencével a pocakban mennek vissza Svájcba :( de, azért nekik mindig örülünk :)))))
persze mondanom sem kell, tipikus, hogy azok az emberek félnek ettől, akiknek nincs rá okuk; akik pedig az elmúlt egy évben tényleg megbántottak, nyilván nem ismernek magukra.
______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
nem csak az események és az emberek ismétlődnek az életben.
...
szinte jósolni tudtam volna, nem is értem, miért nem fogadtam nagyobb összegekben valamire, ami idén már egyszer megtörtént, csak Hisztissel.
ahj, Muci, miért nem fogadtam?! :D
na mindegy, ha ennyi, hát ennyi, én meg már nem lepődöm meg semmin, az emberek szeretnek segget csinálni a szájukból. :)
Meghalt Mátyás, oda a függetlenség :P
_______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
A Svájciék végre eljegyezték egymást hivatalosan is, 2 hét és esküvő, aztán Bencével a pocakban mennek vissza Svájcba :( de, azért nekik mindig örülünk :)))))
vasárnap, október 28
észrevétlenül
vajon hány embert bántasz meg a tudtod, akaratod nélkül átlagosan?
én mindig a világ egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb emberének gondolom magam, úgy érzem ez kell is a pozitív önképhez, de persze tudom, hogy én se vagyok szent.
néha nem árt számot vetni arról, főleg így év végén, hányszor, és kit bántasz meg, tiporsz a földbe anélkül, hogy tudatosan tennéd. (tudatosan képtelen lennék bárkit bántani csak azért hogy neki rossz legyen, egyébként.) ((najó, azért volt rá példa, hogy idén nyáron direkt próbáltam földbe tiporni embereket, nem igazán sikerült. vagy jól titkolták))
tudom, hogy idén eljátszottam 1-2 ember bizalmát, sőt, csalódtak is bennem a tetteim miatt páran. azt is tudom, hogy kik azok, akik soha többet nem fogják elhinni nekem, hogy ők fontosak számomra. tudom, hogy van, akit azért vesztettem el, mert nem látja be a döntései súlyát, vagy épp az én döntéseimet nem látja be.
ugyanakkor azt is tudom, hogy idén is belefutottam pár olyan emberbe, akik eljátszották a bizalmam, volt, aki többször is. nagyon nehéz ezt nevek nélkül posztolni, mert ezek azért tényleg mély érzelmek, bántódások voltak. volt olyan ember, kettő is, akit igazi barátomnak kezdtem tekinteni, és anélkül, hogy észrevették volna, egy másodperc vagy egy mondat alatt elérték azt, hogy soha többet ne engedjem őket közel magamhoz; volt, aki bántó dolgot tett, de volt, aki csak nem a szavainak megfelelően cselekedett.
mindezek mellett, én nagyon sajnálom és szomorú vagyok mindig, ha eszembe jut, hogy hány emberen gázoltam át, anélkül, hogy bántani akartam volna, és néha azért kedvem lenne magamhoz ölelni minden ilyen ismerősöm, sőt, azt is szeretném, hogy akik engem bántottak, egyszer még megöleljenek.
hú, tényleg nagyon nehéz ezt nevek nélkül kifejezni. minden esetre, nyilván tudják azok az emberek, akiket megbántottam, hogy róluk van szó. azt viszont már nehezen tudom elképzelni, hogy akik tudtuk nélkül bántottak az elmúlt egy évben, azok most magukra ismernek. nehéz belátni, ha átgázolsz valakin.
én mindig a világ egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb emberének gondolom magam, úgy érzem ez kell is a pozitív önképhez, de persze tudom, hogy én se vagyok szent.
néha nem árt számot vetni arról, főleg így év végén, hányszor, és kit bántasz meg, tiporsz a földbe anélkül, hogy tudatosan tennéd. (tudatosan képtelen lennék bárkit bántani csak azért hogy neki rossz legyen, egyébként.) ((najó, azért volt rá példa, hogy idén nyáron direkt próbáltam földbe tiporni embereket, nem igazán sikerült. vagy jól titkolták))
tudom, hogy idén eljátszottam 1-2 ember bizalmát, sőt, csalódtak is bennem a tetteim miatt páran. azt is tudom, hogy kik azok, akik soha többet nem fogják elhinni nekem, hogy ők fontosak számomra. tudom, hogy van, akit azért vesztettem el, mert nem látja be a döntései súlyát, vagy épp az én döntéseimet nem látja be.
ugyanakkor azt is tudom, hogy idén is belefutottam pár olyan emberbe, akik eljátszották a bizalmam, volt, aki többször is. nagyon nehéz ezt nevek nélkül posztolni, mert ezek azért tényleg mély érzelmek, bántódások voltak. volt olyan ember, kettő is, akit igazi barátomnak kezdtem tekinteni, és anélkül, hogy észrevették volna, egy másodperc vagy egy mondat alatt elérték azt, hogy soha többet ne engedjem őket közel magamhoz; volt, aki bántó dolgot tett, de volt, aki csak nem a szavainak megfelelően cselekedett.
mindezek mellett, én nagyon sajnálom és szomorú vagyok mindig, ha eszembe jut, hogy hány emberen gázoltam át, anélkül, hogy bántani akartam volna, és néha azért kedvem lenne magamhoz ölelni minden ilyen ismerősöm, sőt, azt is szeretném, hogy akik engem bántottak, egyszer még megöleljenek.
hú, tényleg nagyon nehéz ezt nevek nélkül kifejezni. minden esetre, nyilván tudják azok az emberek, akiket megbántottam, hogy róluk van szó. azt viszont már nehezen tudom elképzelni, hogy akik tudtuk nélkül bántottak az elmúlt egy évben, azok most magukra ismernek. nehéz belátni, ha átgázolsz valakin.
péntek, október 26
beszédes filmcímek
egyik ismerősöm megkért, ajánljak neki filmet, és hát a blogom erre jó alap, mert rengeteg filmről írok bejegyzést, és ezeket külön címkével jelölöm, így könnyen kereshető, miket néztem mostanában (mert filmcímekre sose emlékszem... ezért is szoktam írni róluk, nem vagyok én kritikus, csak memóriám nincs...)
idén ilyen beszédes filmeket sorakoztattam fel (a teljesség igénye nélkül persze, csak a hülye címmel rendelkezők)
Csak szexre kellesz
Köntörfalak (magyar, hihetetlenjó! KÖTELEZŐ!)
Nem kellesz eléggé
Szakítani tudni kell
Barátság extrákkal
Honnan tudod
Fogadom
és amiket régóta letöltöttem és itt hevernek Tündéren:
Ken park
Csúf igazság
Excsajok szelleme
Meghasadva
Pofa be!
hehe :D
egyébként nyugodtan lehet ajánlani, ahogy a lista is mutatja, minden szart megnézek :D
idén ilyen beszédes filmeket sorakoztattam fel (a teljesség igénye nélkül persze, csak a hülye címmel rendelkezők)
Csak szexre kellesz
Köntörfalak (magyar, hihetetlenjó! KÖTELEZŐ!)
Nem kellesz eléggé
Szakítani tudni kell
Barátság extrákkal
Honnan tudod
Fogadom
és amiket régóta letöltöttem és itt hevernek Tündéren:
Ken park
Csúf igazság
Excsajok szelleme
Meghasadva
Pofa be!
hehe :D
egyébként nyugodtan lehet ajánlani, ahogy a lista is mutatja, minden szart megnézek :D
szerda, október 24
élet, a rakottkrumpli után
nincs.
mese vége.
minden csak nézőpont kérdése, és amíg nem rázódtam bele a munkába, addig repestem az örömtől, hogy délután hazaérek és még előttem a nap, mennyi mindenre jut még időm éjfélig, hajnalig!
most, hogy már egész jól belerázódtam, megint nincs időm semmire, mert jobbára este 9kor már feküdnék aludni, de az esti rutinok miatt (meg hogy mindig ilyenkor főzök másnapra ebédet) többnyire 11 körül tudok elaludni, ami miatt meg mindig fáradt vagyok másnap, pedig nem csinálok semmit: gépes rutin, vacsi, főzés, semmi extra időtöltés.
most meg letöltöttem egy progit a Droidra, Koin, nagyon jópofa cucc, költségvetést lehet benne vezetni, kiadások, bevételek, különböző kategóriákra osztva. nyilván, majd fizetés után kezdem csak el használni, de már most rettegek, hogy kihozza majd, hogy 3x annyit költök alkoholra, mint minden másra összesen.
ja, és én csinálom a világ legfinomabb rakottkrumpliját is, elsőre!
mese vége.
minden csak nézőpont kérdése, és amíg nem rázódtam bele a munkába, addig repestem az örömtől, hogy délután hazaérek és még előttem a nap, mennyi mindenre jut még időm éjfélig, hajnalig!
most, hogy már egész jól belerázódtam, megint nincs időm semmire, mert jobbára este 9kor már feküdnék aludni, de az esti rutinok miatt (meg hogy mindig ilyenkor főzök másnapra ebédet) többnyire 11 körül tudok elaludni, ami miatt meg mindig fáradt vagyok másnap, pedig nem csinálok semmit: gépes rutin, vacsi, főzés, semmi extra időtöltés.
most meg letöltöttem egy progit a Droidra, Koin, nagyon jópofa cucc, költségvetést lehet benne vezetni, kiadások, bevételek, különböző kategóriákra osztva. nyilván, majd fizetés után kezdem csak el használni, de már most rettegek, hogy kihozza majd, hogy 3x annyit költök alkoholra, mint minden másra összesen.
ja, és én csinálom a világ legfinomabb rakottkrumpliját is, elsőre!
Jubileumi 14. BFK - Kosd
szóval (amíg gyorsan fő a holnapi rakottkrumpli) elmesélem a 14. BetegFasz Képzést :)
6 évvel ezelőtt Cézé elindított egy kirándulólavinát, aminek köszönhetően minden évben március 15 és október 23 környékén a baráti társaság elvonul a világvégére, valljuk be, szeszt inni.
általában mindig új helyre megyünk, mert hát sokszor nem látnak minket szívesen másodjára, de szempont, hogy a semmi szélére menjünk, de mégis legyen látnivaló.
most, az őszi szervezésében eléggé kivettem a részem, én találtam a szállást, mert én hisztiztem, hogy maradjunk a megyében. nem egyszerű feladat, mert mindig sokan megyünk (most 17en voltunk) és nem is akarunk sokat fizetni, így elég macera szállást találni, de végül sikerült. bár, hivatalosan 12 főre való a szállás... mondtam a néninek, hogy hát mi kicsiarakás, meg mindenkiszeretmindenkit, így végül még szabad kanapé is maradt :D
jöttek velünk az ÚjSvájciék is (akik nem egyenlőek a Svájcival...) és az ÚjSvájciék női tagján belül már növekszik az első BFK baba, Bence is, ugyanis az ÚjSvájciék 3 évvel ezelőtt egy tavaszi BFK-n jöttek össze Martonyiban, egy kicsi határmenti faluban :P egyébként az volt az első BFK-m :P
szóval az ÚjSvájciéknak nagyon örültem, mert végre itthon vannak, bár csak a házassági papírok miatt, aztán mennek is vissza :(
jött a Svájci is aki hozta magával a nála sokkal Svájcibb öccsét, aki magyarul csak részegen tud, így tudtam gyakorolni az angolt is, ez mondjuk részegen nagyon vicces tud lenni.... :D
én már pénteken Cézinél aludtam, szombat reggel ott találkoztunk ÚjSvájciékkal, mert most mi voltunk a sorosok a kocsikázással :D igazából mindig jó együtt sörözni a vonaton, de most nagyon jól esett hogy volt fuvarunk. még bevásároltunk, főképp szeszt, aztán Vácott találkoztunk a másik kocsival, meg a vonatos többiekkel, beültünk egy kocsmába, és hivatalosan is megnyitottuk a kirándulást. sétáltunk a dunaparton, bár szegény Lacónak ez inkább szenvedés volt, elég beteg, nehezére esik a mozgás, így leginkább ketté szakadt a társaság, a normál tempójúra, meg a másikra, akik fél órával később értünk vissza mert Lacóval mentünk.
Vácról már csak 10 perc volt kocsival Kosd, így bevettük a szállást.
nagyon szép helyen voltunk, hatalmas, és nagyon jól rendbentartott kerttel, baromi nagy nappalival, egy kis apartmannal 2 szobával fürdővel konyhával, a nagyházban még 2 hálóval. szóval, elfértünk, hurrá! :))))
szinte rögtön tüzet is raktunk, én meg a felelősség súlya alatt írtam a listát, mit nem szabad: tűzre műanyag széket dobni, teraszról leugrani (persze mégis én voltam az első....... :D) és a többi. közben igyekeztem kreatív feladatokat és BFKvízt kitalálni a játékhoz amihez szintén én ragaszkodtam.
ja, azt mondani se kell, hogy már nagyon jó állapotba került a társaság koraestére.
táncoltunk, végtelensokat, a 10 órás végtelenített gangnam style cd-re, de ezt örökre le fogja tagadni mindenki. bár a képek nagyon aranyosak lettek! :D
az esti sütögetés közepette (amikor én idegeskedtem, mert a néninek szólni kellett, hogy még éjjel érkezik plusz két fő... :D) Cézi odaadta a meglepimet, olyan édes, tudom hogy sokat készült rá, hogy elintézze <3 megkaptam tőle a Reni által csinált félbevágott nyuszis fülbevalót, baromi vagány, nagyon megosztja az embereket, van aki szerint borzasztójó, van aki szerint undorító :D és kaptam ezüstláncot a nyuszis medálomhoz is, úgy örülök, mert eddig nem tudtam hordani mert kiütéses voltam az előző lánctól :S <3
az este további részében természetesen ittunk. sokat. sörbe kevert vodkát, többek között. kiráz a hideg még mindig, ha rágondolok :D
vasárnap viszonylag korán keltünk, mert reggelizés után 11 körül elindultunk kirándulni. a két Svájci maradt, papírkutyák, meg Lacó mert neki ez lehetetlen küldetés lett volna.
Cézi 6 órás túrát tervezett, egy KiTudjaMilyenNevű hegyre, kilátóhoz. menet közben láttunk egy bányászemléket, ahol 7 bányász vesztette életét (megfulladtak a víztől), és ki ne gondolna ilyenkor Hapci, Szende, Szundi, Kuka, és az összes többi bányásztörpre?
én 1 óra hegymászás után Renivel visszafordultam, mert nagyon szarul lettem, a szállásra visszaérve rohantam a mosdóba, aztán az ágyba, és ezt az ingázást csináltam még 4 órán keresztül... de sikerült 1 órát aludnom pluszba a hajnali 3hoz. Cézé meg Kutya 3-4 órányi túrázás után fordultak vissza, előbbi kifáradt, utóbbinak szétesett a lábán a cipő. ők már voltak barlangokban és sziklát is másztak. aztán mikor visszaért az egész társaság, akkor beszámoltak arról, hogyan másztak fel a magas kilátóba egy kismamát felfele tolva egy magas létrával, és hogy mennyivel jobb volt a kilátás 200 méterrel lejjebbről :D
visszaérve nekiállt a társaság az esti bogrács paprikáskrumplinak, ami mindig Cézi reszortja, és mindig hihetetlen finom! persze menet közben jól meg is szomjaztunk, nem maradhatott ez így tovább.
vacsi után lejátszottuk a BFKvízt és a Special BFK Activityt, ami sírvaröhögősre sikeredett szerencsére. az eredményhírdetésre már a társaság fele kidőlt, de a győztes csapat büszkén viselte egész hajnalban az általam választott mikulássapkákat :D borzasztó a humorom, ez van, de tök olyanok voltak, mint a bányásztörpék! :D
másnap megint kevés alvás után felkeltünk, rendrakás, pakolás, takarítás, eltört dolgok eldugása, fizetés, búcsú, és irány haza!
imádom ezeket az embereket, mindig jó velük bárhol lenni, és külön öröm, hogy többüket saját barátaimnak tekintem már évek óta :)
hazaérve Cézihez nem igazán tudtunk megmozdulni, így déltől aludtunk pár órát, aztán rajtam az se segített, ott ragadtam egész hétfő délutánig, de hát persze nagyon jól tettem :)
6 évvel ezelőtt Cézé elindított egy kirándulólavinát, aminek köszönhetően minden évben március 15 és október 23 környékén a baráti társaság elvonul a világvégére, valljuk be, szeszt inni.
általában mindig új helyre megyünk, mert hát sokszor nem látnak minket szívesen másodjára, de szempont, hogy a semmi szélére menjünk, de mégis legyen látnivaló.
most, az őszi szervezésében eléggé kivettem a részem, én találtam a szállást, mert én hisztiztem, hogy maradjunk a megyében. nem egyszerű feladat, mert mindig sokan megyünk (most 17en voltunk) és nem is akarunk sokat fizetni, így elég macera szállást találni, de végül sikerült. bár, hivatalosan 12 főre való a szállás... mondtam a néninek, hogy hát mi kicsiarakás, meg mindenkiszeretmindenkit, így végül még szabad kanapé is maradt :D
jöttek velünk az ÚjSvájciék is (akik nem egyenlőek a Svájcival...) és az ÚjSvájciék női tagján belül már növekszik az első BFK baba, Bence is, ugyanis az ÚjSvájciék 3 évvel ezelőtt egy tavaszi BFK-n jöttek össze Martonyiban, egy kicsi határmenti faluban :P egyébként az volt az első BFK-m :P
szóval az ÚjSvájciéknak nagyon örültem, mert végre itthon vannak, bár csak a házassági papírok miatt, aztán mennek is vissza :(
jött a Svájci is aki hozta magával a nála sokkal Svájcibb öccsét, aki magyarul csak részegen tud, így tudtam gyakorolni az angolt is, ez mondjuk részegen nagyon vicces tud lenni.... :D
én már pénteken Cézinél aludtam, szombat reggel ott találkoztunk ÚjSvájciékkal, mert most mi voltunk a sorosok a kocsikázással :D igazából mindig jó együtt sörözni a vonaton, de most nagyon jól esett hogy volt fuvarunk. még bevásároltunk, főképp szeszt, aztán Vácott találkoztunk a másik kocsival, meg a vonatos többiekkel, beültünk egy kocsmába, és hivatalosan is megnyitottuk a kirándulást. sétáltunk a dunaparton, bár szegény Lacónak ez inkább szenvedés volt, elég beteg, nehezére esik a mozgás, így leginkább ketté szakadt a társaság, a normál tempójúra, meg a másikra, akik fél órával később értünk vissza mert Lacóval mentünk.
Vácról már csak 10 perc volt kocsival Kosd, így bevettük a szállást.
nagyon szép helyen voltunk, hatalmas, és nagyon jól rendbentartott kerttel, baromi nagy nappalival, egy kis apartmannal 2 szobával fürdővel konyhával, a nagyházban még 2 hálóval. szóval, elfértünk, hurrá! :))))
szinte rögtön tüzet is raktunk, én meg a felelősség súlya alatt írtam a listát, mit nem szabad: tűzre műanyag széket dobni, teraszról leugrani (persze mégis én voltam az első....... :D) és a többi. közben igyekeztem kreatív feladatokat és BFKvízt kitalálni a játékhoz amihez szintén én ragaszkodtam.
ja, azt mondani se kell, hogy már nagyon jó állapotba került a társaság koraestére.
táncoltunk, végtelensokat, a 10 órás végtelenített gangnam style cd-re, de ezt örökre le fogja tagadni mindenki. bár a képek nagyon aranyosak lettek! :D
az esti sütögetés közepette (amikor én idegeskedtem, mert a néninek szólni kellett, hogy még éjjel érkezik plusz két fő... :D) Cézi odaadta a meglepimet, olyan édes, tudom hogy sokat készült rá, hogy elintézze <3 megkaptam tőle a Reni által csinált félbevágott nyuszis fülbevalót, baromi vagány, nagyon megosztja az embereket, van aki szerint borzasztójó, van aki szerint undorító :D és kaptam ezüstláncot a nyuszis medálomhoz is, úgy örülök, mert eddig nem tudtam hordani mert kiütéses voltam az előző lánctól :S <3
az este további részében természetesen ittunk. sokat. sörbe kevert vodkát, többek között. kiráz a hideg még mindig, ha rágondolok :D
vasárnap viszonylag korán keltünk, mert reggelizés után 11 körül elindultunk kirándulni. a két Svájci maradt, papírkutyák, meg Lacó mert neki ez lehetetlen küldetés lett volna.
Cézi 6 órás túrát tervezett, egy KiTudjaMilyenNevű hegyre, kilátóhoz. menet közben láttunk egy bányászemléket, ahol 7 bányász vesztette életét (megfulladtak a víztől), és ki ne gondolna ilyenkor Hapci, Szende, Szundi, Kuka, és az összes többi bányásztörpre?
én 1 óra hegymászás után Renivel visszafordultam, mert nagyon szarul lettem, a szállásra visszaérve rohantam a mosdóba, aztán az ágyba, és ezt az ingázást csináltam még 4 órán keresztül... de sikerült 1 órát aludnom pluszba a hajnali 3hoz. Cézé meg Kutya 3-4 órányi túrázás után fordultak vissza, előbbi kifáradt, utóbbinak szétesett a lábán a cipő. ők már voltak barlangokban és sziklát is másztak. aztán mikor visszaért az egész társaság, akkor beszámoltak arról, hogyan másztak fel a magas kilátóba egy kismamát felfele tolva egy magas létrával, és hogy mennyivel jobb volt a kilátás 200 méterrel lejjebbről :D
visszaérve nekiállt a társaság az esti bogrács paprikáskrumplinak, ami mindig Cézi reszortja, és mindig hihetetlen finom! persze menet közben jól meg is szomjaztunk, nem maradhatott ez így tovább.
vacsi után lejátszottuk a BFKvízt és a Special BFK Activityt, ami sírvaröhögősre sikeredett szerencsére. az eredményhírdetésre már a társaság fele kidőlt, de a győztes csapat büszkén viselte egész hajnalban az általam választott mikulássapkákat :D borzasztó a humorom, ez van, de tök olyanok voltak, mint a bányásztörpék! :D
másnap megint kevés alvás után felkeltünk, rendrakás, pakolás, takarítás, eltört dolgok eldugása, fizetés, búcsú, és irány haza!
imádom ezeket az embereket, mindig jó velük bárhol lenni, és külön öröm, hogy többüket saját barátaimnak tekintem már évek óta :)
hazaérve Cézihez nem igazán tudtunk megmozdulni, így déltől aludtunk pár órát, aztán rajtam az se segített, ott ragadtam egész hétfő délutánig, de hát persze nagyon jól tettem :)
hétfő, október 22
jubileumi 14. BFK - gangnam style úttörőtábor
voltunk kirándulni, és erről majd be is számolok ha teljesen kitisztult a szervezetemből az alkohol, meg ha hozzájutok a fényképekhez, amik segítenek majd emlékezni.
minden esetre azt már most muszáj kiírnom magamból, hogy első este Kutyával volt egy elég komoly beszélgetésünk, amit sokáig emészteni fogok még.
körülbelül két órán át fejtegette, hogy Cézé mennyire hihetetlenül érzékeny és én meg túl akaratos vagyok, és megfojtom ezzel, és különben sem hiszi, hogy megérdemlem Cézét, mert bár engem is imád, de Cézét jobb embernek tartja. a végével igazából nincs is semmi bajom, csak ... na mindegy.
én meg most nem vágyom semmire, csak beszélgetni, de nem tudok.várok, várok, aztán elalszom századjára is a sötét lovagon.
:(
minden esetre azt már most muszáj kiírnom magamból, hogy első este Kutyával volt egy elég komoly beszélgetésünk, amit sokáig emészteni fogok még.
körülbelül két órán át fejtegette, hogy Cézé mennyire hihetetlenül érzékeny és én meg túl akaratos vagyok, és megfojtom ezzel, és különben sem hiszi, hogy megérdemlem Cézét, mert bár engem is imád, de Cézét jobb embernek tartja. a végével igazából nincs is semmi bajom, csak ... na mindegy.
én meg most nem vágyom semmire, csak beszélgetni, de nem tudok.várok, várok, aztán elalszom századjára is a sötét lovagon.
:(
péntek, október 19
soulbreak
ismerős az, amikor valami belenyilal egyenest a lelkedbe, és annyira fáj, hogy beleborzongva kiráz a hideg, annyira, hogy szólni, mozdulni sem tudsz?
nem?
mázlista köcsög.
nem?
mázlista köcsög.
csütörtök, október 18
főzés plussz
az előző bejegyzés kapcsán megnyitottam a Főzés címkés bejegyzéseim a blogon kíváncsiságból, és egész meglepő, mennyi mindent írok ki magamból az alapjáraton főzésről szóló bejegyzésekben, például a családomról (amiről mint tudjuk nem is igazán szoktam írni) sőt Cézével a másféléves videónk posztja alatt is ott a főzés címke :)
ízlések és pofonok
mai vacsinak + holnapi ebédnek borsólevest főztem, életemben először.
fene se gondolta volna, hogy ez ennyire olcsó és egyszerű. (180 forintom bánta, és lett vagy 5-6 hatalmas tányér) egyetlen hátránya, hogy a krumpli borzasztó lassan puhult, így nagyjából egy órán át főztem. az meg nekem már borzasztóan sok, mert főzni csak éhesen van kedvem, viszont ha éhes vagyok fene se főz fél óránál tovább!
az első kanál után megállapítottam, hogy nem csak krumplifőzelékből, borsólevesből is én főzöm a legjobbat a világon. - érdekes, hogy húsételekből sokkal bátortalanabb és bénább vagyok, úgy néz ki, vegából vagyok jó, holott én nagy húsevő vagyok -
ez a megállapításom kicsit megingott, mikor Cézének meséltem, hogy pont csak kicsit csípős, de jó fűszeres lett, ő meg kijelentette, hogy a borsólevesnek édesnek kell lennie. tényleg? :O
minden esetre, így isteni, tejföllel tálalva főképp, és a 4 féle csili keverék is zseniálisan illik hozzá :)
ügyesvagyokésbüszke!
szerda, október 17
hétköznapok
gyűjtöm a teendőket: személyit csináltatni, e-maileket írogatni (egyetemre, tanároknak, szaktársaknak, ebay-es eladóknak, apukámnak), kitalálni, hogy lesz diákigazolványom, kitalálni, hogy spóroljak mégtöbb pénzt a semmiből, kitakarítani már rendesen, vagy csak épphogy fenntartani az egyébként már megbontott rendet itthon, verset írni sokat, találkozni sok emberrel, lecserélni a csengőhangom, és beállítani Droidot rendesen, letöltögetni a kötelező programjaim, felvezetni mindent a naptárba, tanulni a melóhelyre, (...)
és mindeközben semmire sincs időm.
ma hazajöttem, főztem estebédet, ettem, nagyongyorsanátfutottam a tanulnivalómat, megnéztem egy sorozatból egy 20 perces részt amit napokkal korábban töltöttem le (napi kikapcsolódás pipa!), majd főztem magamnak kaját holnapra munkahelyre.
és már megint este 10, már legalább egy órája aludnom kéne, nagyon fáradt vagyok, és holnap is nagyon fáradt leszek.
az e-mailembe is csak most léptem be ma először, mikor a blogra beléptem. ahj.
utol kellene érjem magamat, de egyelőre még csak a teendők gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek....
és mindeközben semmire sincs időm.
ma hazajöttem, főztem estebédet, ettem, nagyongyorsanátfutottam a tanulnivalómat, megnéztem egy sorozatból egy 20 perces részt amit napokkal korábban töltöttem le (napi kikapcsolódás pipa!), majd főztem magamnak kaját holnapra munkahelyre.
és már megint este 10, már legalább egy órája aludnom kéne, nagyon fáradt vagyok, és holnap is nagyon fáradt leszek.
az e-mailembe is csak most léptem be ma először, mikor a blogra beléptem. ahj.
utol kellene érjem magamat, de egyelőre még csak a teendők gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek....
kedd, október 16
az előző poszt margójára
ugye aktív fekvést ítéltem meg magamnak a hétre, de nem volt benne a kikötésben, hogy egyedül kell feküdni :) jó, nem is feküdtem, de házon belül voltam és munka után átjött Muci, szóval hurrá!
csak közben meg nagyon sok ember nagyon hiányzik már, Szöszit már megint vagy 2 hete láttam például :S
csak közben meg nagyon sok ember nagyon hiányzik már, Szöszit már megint vagy 2 hete láttam például :S
hétfő, október 15
há-há-háppppciiiiiihhhh
hát a megérzésem nem csalt - bár nem kellett sokat gondolkozni rajta - ugyanis a péntek esti "kicsit becsiccsentettem szóval nem fázom" csopartyn nem tett olyan jót a kilábalásomnak, hogy egy szál pólóban dohányoztam egész este a gangon :S
így a kilábalásból az lett, hogy a megfázás lesprintelt, bevágódott elém mint szerencsétlen motoros rendőr a hammer elé, aztán jól visszarúgott az orrfolyós-torokfájós-köhögős-hangnélküli állapotba.
persze kellett 1 nap arra, hogy hatékonyan megfázhassak megint, így szombat este még mit sem sejtve találkoztam Mucival (jajj, tipikus szombat este <3) meghívott egy sörre, aztán átmentünk hozzá, ahol ettünk főzeléket, majd én úgy kidőltem, mintha ezer éve nem aludtam volna (és tényleg?), minek következtében némi hőemelkedéssel, 12-13 óra alvás után ébredtem. reggeliztünk, majd visszazuhantam még két órát aludni.
aztán késő délután hazaértem, ahol megintcsak aludtam két órát... meg éjjel nyolcat.
ennek ellenére ma a köhögés volt a leginkább a terítéken, ami csak azért mókás, mert elvégre a callcenterben nem árt, ha van hangom és nem köhögök 25 másodpercenként. ráadásul viszonylag halkan kell beszéljek, amit - aki ismer tudja - nem nekem találtak ki. a halk beszédtől mindig megnémulok és fuldokolni kezdek.
úgy néz ki a héten megint aktív fekvésre (és tanulásra) kell hogy ítéljem magam, mert szombaton utazunk immár a 14. BFK-ra, és hát ez kihagyhatatlan, mint tudjuk. zseniális betegfasz képzés lesz, most először (bár még pocakban) de velünk lesz az első BFK baba is :))))))))))) jajj, 3 napig Melis pociját fogom simogatni ^_____^
jha, amúgy Kosdra megyünk, ha valaki tud arrafele jó túraösvényt vagy látnivalót (akár csak egy szobrot) szóljon! :)
így a kilábalásból az lett, hogy a megfázás lesprintelt, bevágódott elém mint szerencsétlen motoros rendőr a hammer elé, aztán jól visszarúgott az orrfolyós-torokfájós-köhögős-hangnélküli állapotba.
persze kellett 1 nap arra, hogy hatékonyan megfázhassak megint, így szombat este még mit sem sejtve találkoztam Mucival (jajj, tipikus szombat este <3) meghívott egy sörre, aztán átmentünk hozzá, ahol ettünk főzeléket, majd én úgy kidőltem, mintha ezer éve nem aludtam volna (és tényleg?), minek következtében némi hőemelkedéssel, 12-13 óra alvás után ébredtem. reggeliztünk, majd visszazuhantam még két órát aludni.
aztán késő délután hazaértem, ahol megintcsak aludtam két órát... meg éjjel nyolcat.
ennek ellenére ma a köhögés volt a leginkább a terítéken, ami csak azért mókás, mert elvégre a callcenterben nem árt, ha van hangom és nem köhögök 25 másodpercenként. ráadásul viszonylag halkan kell beszéljek, amit - aki ismer tudja - nem nekem találtak ki. a halk beszédtől mindig megnémulok és fuldokolni kezdek.
úgy néz ki a héten megint aktív fekvésre (és tanulásra) kell hogy ítéljem magam, mert szombaton utazunk immár a 14. BFK-ra, és hát ez kihagyhatatlan, mint tudjuk. zseniális betegfasz képzés lesz, most először (bár még pocakban) de velünk lesz az első BFK baba is :))))))))))) jajj, 3 napig Melis pociját fogom simogatni ^_____^
jha, amúgy Kosdra megyünk, ha valaki tud arrafele jó túraösvényt vagy látnivalót (akár csak egy szobrot) szóljon! :)
szombat, október 13
egyél, igyál, játsszál jó sokat, élj vidáman, szeress másokat...
az elmúlt napok arról szóltak, hogy próbáltam a megfázásból visszamászni szép fokozatosan a való világba. volt házibuli itt Létrás szülinapja kapcsán, aztán kimerészkedtem 1 órát bowlingozni (hát azóta is borzasztóan fáj szinte mindenem :( most nagyon kis béna voltam, pedig nyáron olyan jól ment!) tegnap pedig ügyet intéztem (visszakaptam Droidot!!! <3) aztán átmentem egy volt munkatársamhoz.
- a zene ajánlott a bejegyzéshez, Lola ezt kérte szülinapjára, olyan kis megható volt, hogy ilyen sokan énekeltük -
sokszor tartunk ivós/filmezős/társasozós összejövetelt nála, és külön apropó hogy Lola a héten lett 28, így természetesen az egész legénység az ő egészségére ivott. nem lesz gondja egy darabig. :D
énekeltünk Kakidalt, meg Kafkazt, jó hangosan, falra vetített szöveggel és tabbal, hol Hisztis hol Pöci gitárkíséretével.
előbbi véletlen fejbe is vert a gitárral, szóval a változatosság kedvéért megint fáj a fejem... de hát sok jó ember kis helyen is elfér, csak nem biztos hogy kényelmesen. mikor megszámoltam, akkor 21-en ültünk egymás hegyén hátán a nappaliban (ha nem számolom a felfújható iáá-zó szex szamarat), de addigra már páran el is mentek.. majd a csoportkép lesz hivatalos infó a létszámról. édesek voltak, megvártak a közös képpel, pedig Bogyókáék (Bogyó és a FÉRJE. jesszus de furcsa!) meg Műhelyesék csak a kép elkészültére vártak és menniük kellett haza. kedves hogy ilyen toleránsak voltak :D
egyre jobban fogyott a szesz, így megnéztük (enyhe túlzással) az Egészséges erotika c. magyar filmet, keressetek rá, most igénytelen vagyok a linkelésre. a film nagyjából 60%át láttam, és nem értettem semmit belőle. nyugtat a tudat, hogy a Bicós végig ott volt és nézte, és mégse értette :D ellenben jó hangulatban néztük a filmet, fuldokoltunk a nevetéstől többnyire. jó emberekkel az idióta film is vicces.
a társaság egy része elment aludni, vagy haza, végül csak négyen maradtunk Pöcivel Lolával meg Nellivel, és még bátran elindítottam a Rémálom az Elm utcábant (az eredeti 84es első részt mert imáááádom!) és tök jó volt, csak a felénél elaludtam :S
szerintem olyan 2 órát aludtam, de ez is túl sok volt, ugyanis hajnali 4.30kor kellett volna kelnem, hogy 8:25-re lenn legyek az egyetemen Szegeden (mert 8tól órám van :D), viszont véletlen hétfői ébresztésre nyomtam, így 6.20kor keltem arra, hogy baromi kényelmetlen a kanapé... Pöci szerencsére ébren volt (már? még?) és kiengedett a lakásból. vettem egy túrós táskát, vonatjegyet, és a 6.48as vonattal kigurultam a Nyugatiból. (((((itt ismét felhívnám a figyelmét azoknak, akik nem hiszik el hogy gyorsan készülődöm...)))))
Szeged jó, még mindig szeretem, de 5 órát utaztam 2 óra nyelvészeti filológiáért.
cserébe utána összefutottam a TIKben a Hóddal mert neki is órája volt, de ellógta, így együtt megkajáltunk, aztán visszavonatoztunk Pestre. a vonaton szerencsére sikerült kicsit aludni, így:
aztán meg így:
hazaértem, és lefeküdtem aludni, sikerült is plusz egy órát. este háromnegyed 10kor meg találkozom végre Mucival is, ajánlom, hogy ne legyen fáradt (mert dolgozik előtte) mert hát én se vagyok túl fitt. :D
sokszor tartunk ivós/filmezős/társasozós összejövetelt nála, és külön apropó hogy Lola a héten lett 28, így természetesen az egész legénység az ő egészségére ivott. nem lesz gondja egy darabig. :D
énekeltünk Kakidalt, meg Kafkazt, jó hangosan, falra vetített szöveggel és tabbal, hol Hisztis hol Pöci gitárkíséretével.
előbbi véletlen fejbe is vert a gitárral, szóval a változatosság kedvéért megint fáj a fejem... de hát sok jó ember kis helyen is elfér, csak nem biztos hogy kényelmesen. mikor megszámoltam, akkor 21-en ültünk egymás hegyén hátán a nappaliban (ha nem számolom a felfújható iáá-zó szex szamarat), de addigra már páran el is mentek.. majd a csoportkép lesz hivatalos infó a létszámról. édesek voltak, megvártak a közös képpel, pedig Bogyókáék (Bogyó és a FÉRJE. jesszus de furcsa!) meg Műhelyesék csak a kép elkészültére vártak és menniük kellett haza. kedves hogy ilyen toleránsak voltak :D
egyre jobban fogyott a szesz, így megnéztük (enyhe túlzással) az Egészséges erotika c. magyar filmet, keressetek rá, most igénytelen vagyok a linkelésre. a film nagyjából 60%át láttam, és nem értettem semmit belőle. nyugtat a tudat, hogy a Bicós végig ott volt és nézte, és mégse értette :D ellenben jó hangulatban néztük a filmet, fuldokoltunk a nevetéstől többnyire. jó emberekkel az idióta film is vicces.
a társaság egy része elment aludni, vagy haza, végül csak négyen maradtunk Pöcivel Lolával meg Nellivel, és még bátran elindítottam a Rémálom az Elm utcábant (az eredeti 84es első részt mert imáááádom!) és tök jó volt, csak a felénél elaludtam :S
szerintem olyan 2 órát aludtam, de ez is túl sok volt, ugyanis hajnali 4.30kor kellett volna kelnem, hogy 8:25-re lenn legyek az egyetemen Szegeden (mert 8tól órám van :D), viszont véletlen hétfői ébresztésre nyomtam, így 6.20kor keltem arra, hogy baromi kényelmetlen a kanapé... Pöci szerencsére ébren volt (már? még?) és kiengedett a lakásból. vettem egy túrós táskát, vonatjegyet, és a 6.48as vonattal kigurultam a Nyugatiból. (((((itt ismét felhívnám a figyelmét azoknak, akik nem hiszik el hogy gyorsan készülődöm...)))))
Szeged jó, még mindig szeretem, de 5 órát utaztam 2 óra nyelvészeti filológiáért.
cserébe utána összefutottam a TIKben a Hóddal mert neki is órája volt, de ellógta, így együtt megkajáltunk, aztán visszavonatoztunk Pestre. a vonaton szerencsére sikerült kicsit aludni, így:
aztán meg így:
hazaértem, és lefeküdtem aludni, sikerült is plusz egy órát. este háromnegyed 10kor meg találkozom végre Mucival is, ajánlom, hogy ne legyen fáradt (mert dolgozik előtte) mert hát én se vagyok túl fitt. :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)