az elmúlt időszak képekben :)

Mert mindenről nem tudtam blogolni. Itt van pár kép, random, kommentárt és időrendet (azt hiszem) mellőzve.:)

Röviden, volt itt Imola és Pisti vendégségben, én sokat járok Foxival aki a gyönyörű biciklim, sokat kirándultunk és sétáltunk, sokat barátkoztam, voltunk moziban, Élesztőben bodzás sört kóstolni, fagyizni, Szigeten, kaptam virágot, Rooftop moziztunk a corvintetőn, elköltöztünk Veresről, írtam verset a Tranzitban (+ megfáztam egy sör kíséretében), volt vidámpark, bowling ......... sokminden volt, most csak ezekről találtam leginkább képeket :D

Kezdjetek el élni!

Mostanában sok minden történt a körülöttem lévő emberek életében. Összeházasodott Alina és Laci, Szti és Károly, Flóra és Béla, Niki és Attila, Enci és Máté, (húh ezt még sose soroltam így végig, durva!), sok baba született, a Svájcinak gyereke lesz, és a legfrissebb, megszületett Imola és Pisti első csodás kisbabája, aki a Balázs nevet kapta :) Gyönyörűszép, de ami a leges legfontosabb, hogy mama és baba jól vannak mindketten :) Imola szerint mondjuk biztos az is nagyon fontos, hogy végre kétrészletben láthatjuk már őket, Balázs nem nagyon akarta megnézni, hogy mennyire csodálatos a mi kis világunk, olyan jó volt neki odabenn, hogy felmerült a gondolat azzal kapcsolatban, hogy Balázs érettségizni is pocakon belül fog :P De persze mostmár ő az ország egyik legfiatalabb lakója :) Helló!

Sajnos nem csak jó dolgok történtek mostanában. Papp Gyuri, a GYIÖK felnőtt segítője október kilencedikén éjjel meghalt. Túl korán. Másnap hajnalban tudtam meg, bőgtem egy kicsit Balázshoz visszabújva. Azóta nem nagyon sírtam. Gyurit végtelenségig becsülöm, szeretem, és mindig fontos lesz nekem. Amit a GYIÖKkel tett az elmúlt két évben az csodálatra méltó. Hirtelen 40 gyereket kapott a nyakába, 10-18 éves kiskamaszokat, akikkel meg kellett birkózni, hogy elfogadják. És Gyuri szeretetreméltó, mélységesen kedves és őszinte. Mindannyiunk Apja, segítője, és példaképe ő, aki sosem várakozott arra, hogy a megfelelő pillanatban tapintatosan próbálja közölni ha valamivel nem ért egyet. Megmondta ha hülyék voltunk, és erre mindenkinek nagy szüksége volt. 

A halottakat nem szoktam siratni. Erre is most jöttem rá. Lehet, hogy érzéketlennek tűnök, pedig ez sokkal több ennél. Aki igazán ismer, tudja, hogy én vagyok a földkerekség egyik legérzékenyebb embere. (Pénteken egyébként megríkatott egy reklámtábla a SPAR pénztárában.......) De az elmúlt évek megkeményítettek. Ami nem azt jelenti, hogy nem fájnak a dolgok, csak intelligensen igyekszem elfogadni a helyzeteket és megbirkózni azokkal. Mindenkinek vannak gondjai, feszültségei, megoldhatatlan problémái, saját drámái. Saját drámából nekem is bőven kijutott, és volt idő mikor minden nap álomba bőgtem magam. Ez az idő nagyon sokáig tartott. Elkezdtem undorodni a saját gyengeségem miatt, és szégyelltem magam az önsajnáltatástól. Vannak drámák az ember életében, amin nem tud változtatni, így kár érte sírni. Fel kell állni, körbe kell nézni, és ha nem tudsz változtatni a helyzeten, akkor nem szabad sírni, vagy magadba borulni miatta. 

Sírtam, mikor megtudtam, hogy Gyuri meghalt. De nem Gyuri miatt sírtam. Persze nagyon fog hiányozni, és sosem fogom elfelejteni azt, amit tőle kaptam. De rá mindig mosolyogva fogok gondolni. A GYIÖK miatt sírtam. Azok miatt a gyerekek miatt, akik itt maradtak Gyuri hiányában. Sokan vannak. És sokan közülük most először találkoztak az érzéssel, hogy valaki, akit szerettek, nincs többé. Zsuzskó, mint diákpolgármester nagyon jól összefogja őket ezekben a nehéz hetekben is. Zsuzs épphogy 20 éves. 13 volt, mikor bekerült a GYIÖKbe (én is ugyanakkor kerültem be, 15 voltam) és már akkor is megvoltak a saját drámái. Ő már tudja, milyen, ha meghal valaki, hitelesen tud most a Kicsik mellett állni. Minden esetre továbbra is le a kalappal Zsuzs előtt. 20 évesen a GYIÖK nevében temetést, koszorút, virágokat és halotti tort szervez. De ami mégfontosabb, támogatja a Kicsiket maga körül. Végtelenül sajnálom őket ezért a helyzetért, és emiatt bőgtem, emiatt bőgök most is. Nekik sokkal nehezebb.

"Ha meghalsz, az nem neked nehéz, hanem a többieknek, mert te észre sem veszed. Hasonló a helyzet akkor is, ha hülye vagy."

Az emberek születnek, és meghalnak. De az érzés, az emlék, és az egymástól tanultak mindig megmaradnak, és ezt senki sem tudja elvenni tőlünk. Rengeteget szoktam ezen gondolkozni, meg azon, hogy normális-e ha nem sírok, mikor meghal valaki. Persze néha én is bőgök. Beszélni nem szoktam róla, maximum leírom. Sajnos ilyen világban élünk, nem élhetünk örökké. Szeretni kell az embereket, mert nem tudhatod, meddig van erre időd. Én nagyon szerettem Gyurit, és szerintem ő is nagyon szeretett engem. Kicsit mentor, kicsit barát, kicsit kritikus, de mindig szívesen megölelt mikor odamentem hozzá. 

A halál egy végtelenül gonosz és igazságtalan dolog, és sose tudhatod, mire számíthatsz. A szüleid 90 éves korukig fognak élni? A pároddal együtt, 90 évesen pont egyszerre fogtok meghalni? A barátaid mindig melletted lesznek? Az emberek meghalnak. És most felhívom Apukámat hogy elmondjam neki, mennyire szeretem.

Jó néha a sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, sírni ha fáj, remegni a félek, érezni hogy élek. Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni, az utolsó órában mikor már megbántam, ezerszer megbántam, oly sokáig vártam, hogy elmúlt az élet.. kezdjetek el élni! 

Megtaláltuk

Elszaladt pár hónap, sőt az egész nyár mellettem,  vagyis inkább velem együtt.

Fogalmam sincs, hol kellene elkezdeni. Imádom Foxit a biciklimet, amin a vásárlás óta még mindig nincs első fék, de szerintem nem is lesz.
Újra van egyetem, amit annyira vártam, mint a foghúzást amin szintén valamikor a nyár legszebb napjaiban estem keresztül.
...ja, és el is felejtettem, hozzámentem Létráshoz. :) ... és még mielőtt mindenki elsápad, megpróbálom elmesélni.

Tegnap volt 3 hónapja, hogy valami meghökkentően tökéletes, könnyed és mély elkezdődött.
Minden egy levéllel kezdődött, amit Balázs írt (úgy döntöttem, mostantól szögre akasztom a blognevét), majd elutazott haza. Mire visszaért Pestre, én még mindig nem fejeztem be a levél olvasása után elkezdett neeem, nem, nem, neeem, neem, nem nem! monológomat, így volt szerencsénk leülni és megbeszélni. Vagyis meghallgatta, míg a neeem nem neem nem monológomat tökélyre fejlesztem. Megöleltük egymást.
Másnap elutaztam, és csak 2 nap múlva jöttem haza. Akkor újra megöleltem, és azóta nem vagyok hajlandó elengedni őt soha többé - és ő sem engem.
Akkor már másfél éve laktunk együtt, és soha semmi sem volt köztünk, akkor se, mikor szingli lettem (másfél év alatt kétszer is, hú!). Illetve, ez persze hülyeség, hogy semmi sem volt köztünk. A szeretet egy olyan formája volt kialakulóban, amiről fogalmam sem volt, hogy hova tart, csak azt tudtam, hogy nagyon fontos nekem, mindent megtudunk beszélni egymással, és szeretem vele tölteni az időmet.
Egyik barátom úgy nyilatkozott rólunk, hogy "eddig csak ott lógott a szekrénybe felakasztva" és másfél év együttélés után egymásra találtunk, és ez valahol igaz is.
Szóval, július 22 óta együtt vagyunk. 2013.08.08-án pedig kimentünk a Szigetre, egész nap forrónaciban császkáltam a porban, a hőség miatt negyedóránként a nyakamba borítottam egy üveg vizet, és így elég otromba látvány lehettem, mikor Balázs a Sziget Fesztivál népköztársaságának keretein belül megkért, hogy legyek a felesége :) persze, csak játék volt az egész, de mindkettőnk lába remegett, én (és szerintem ő is) elérzékenyültem kicsit :) Nem gondoltuk volna, hogy ez ennyire nehéz dolog :) de legalább volt egy főpróbánk, ami rám is fért, mert azóta valahogy úton-útfélen azt hiszik, házasok vagyunk. (és ez nem csak a gyűrű miatt van, múltkor egy telefonos ügyintézés során is rögvest a férjemnek nevezték :D)

És le kell írnom azokat a dolgokat, amiket a legtöbben kérdeznek tőlünk, mióta kiderült, hogy együtt vagyunk. Igen, a nappali még mindig az én saját szobámnak minősül, és nem, nem alszunk külön szobában. De ha Balázs este dolgozik, én általában a saját szobámban alszom. Együtt meg változó :). Illetve igen, még mindig fizetem Neki a lakbért, ehhez még a legelején ragaszkodtam és kikötöttem.
Hihetetlen, mennyire jó, és mennyire nem mertem belevágni. Sokáig ellenkeztem magammal, meg vele. Rengeteg hibát követtem el az elmúlt 4-5 év során, és nem szerettem volna újra. Az elmúlt hónapokban (mondjuk, február óta) nagyon sokszor gondoltam át a korábbi évek baklövéseit, és örülök, hogy ennyi mindent beláttam.
És örülök, hogy Balázs akkor jött, mikor a leginkább képes voltam rá.

A munkahelyi beosztásunk miatt nem vagyunk olyan sokat együtt (mint amit gondolnak az emberek az együttélő párokról), vagy mint amennyit szeretnénk, de ha együtt vagyunk, akkor a legtökéletesebb órákat töltjük együtt, itthon, vagy a városban mindenfele.

Én pedig igyekszem ezentúl többet blogolni :)

nem szabad pingvineket idehozni

"- Ezek a szabályok: nem szabad megállni, nem szabad egymásra ugrani, nem szabad vitorlákat állítani, nem szabad pingvineket idehozni!"

A fenti mondatot egy 3 éves Ármin nevű kisfiú volt képes kijelenteni, Coelho teljes életbölcsességével megáldva. Mindenkinek így kellene élni, és a pingvineket sem lenne szabad idehozni.

Árminról és dawn-szindrómás nővéréről, a 7 éves Szirkáról egyébként édesanyjuk blogot vezet amit ide kattintva mindenki megcsodálhat, érdemes megállni egy pillanatra és beleolvasni a gyerekek fejébe. (egy pillanatra megállni, hahah. én évente 1x böngészem a blogot nagyjából, de akkor vissza is olvasok egy évnyi bejegyzésáradatot :D)


egyébként meg bordahajtogatás van!

önvédelmi leckék kezdőknek - még mindig aktuális

Cézével szakítottunk.

nincs más mondanivalóm jelenleg. inkább olvassátok az önvédelmi leckék kezdőknek c. sorozatomat tavalyról, biztos nem csak nekem van most erre szükségem.

Két fecske nem csinál telet, mindenki úgy nyal ahogy nyelet

háttérzene:

Érdekes, hogy ha egy régebb óta nem látott ismerős apró mozzanatait, jellegzetességeit kell felidézned, leginkább pozitív, számodra kedves dolgok jutnak eszedbe:
a bal szemére kicsit hunyorít, ha vigyorog, mindig felemás zokni van rajta, udvariasan kinyitja előtted az ajtót, érdeklődően hallgatja a történeteidet.

És aztán találkoztok, és a fentiek mellett észreveszel számtalan bosszantó, sőt egyenesen dühítő mozzanatot a másikban.Ez természetes, ezzel nincs is gond. Viszont minden ilyen mozzanatnál (bámulja a feneked ha előreenged az ajtónál, egy icipicit mindig sípol az orra mikor levegőt vesz, stb) rájössz, hogy ezeket évekkel korábban is tudtad már róla. De nem emlékeztél rá, és ez a meghökkentő az egészben.
A számunkra rossz dolgokra kevesebb ideig emlékszünk.

Ez egészen biztos, hogy összefüggésben van azzal, hogy az emberek képesek számtalanszor elkövetni ugyanazt a hibát. Epres joghurtot veszel neki, mikor az az egyetlen amire allergiás, ezért nagyon ideges lesz, és ilyenkor kidagad egy ér a nyakán. Minden egyes alkalommal rácsodálkozol a kidagadt érre, majd arra, hogy hogyan is felejthetted ezt el?
És mivel ismét elfelejted, beleesel a saját hibádba újra és újra.

Kíváncsi vagyok, lesz-e olyan dolog, amiből valaha valamit fogok tanulni.

Izzad a puncid a nyereg alatt, mi?

A fenti fantasztikusan választékos, figyelmes és végtelenül kedves mondat volt az első, amit a BICIKLIMEN nekem szegeztek.
A biciklim Foxi, vagy Roxi, de nem fixi. Kinéztem, beleszerettem (mert napsárga, vagy naposcsibesárga, és a csajok beleszeretnek rögtön az ilyen holmikba) aztán utána néztem, hogy valóban megfelelő-e, mérlegeltem az árát, elmentem megnézni, kifizettem, felpattantam a nyeregbe, és az Örsről elindultam hazafelé.

és Foxival az első utam 3. percében sikerült egy szembejövő középkorú biciklis fószernek a fülembe súgnia ezt a fantasztikus mondatot mikor elhaladt mellettem. Kösz, bunkó paraszt.

Egész megbocsájtottam, mert pár perccel később egy szembejövő biciklis rámcsengetett, mosolygott, és bár rövid ideig láttuk egymást, és rajtam napszemüveg volt, de esküdni mernék, hogy még kacsintott is, kedves tőle :)

minden esetre, a nyaralásra félretett pénzemet remekül költöm el Foxira :) még szükségem van egy teljes első fékre, csengőre, lakatra, és akkor végre forgalomkésznek nyilvánítom a járgányt.

summertime

nem mintha lennének nagy nyári terveim, de mire kettőt pislantok, és vége a vizsgaidőszaknak, addigra a nyárnak is befellegzett.
legalábbis, ami a legjobb bulikat és koncerteket érinti.

na mindegy, leginkább ezt szerettem volna most kiírni magamból.
illetve, hogy megvannak számlálva a napok életem első saját biciklijéig! (ami káros a vizsgaidőszakra... tegnap a "jujj megnézek 1-2 új hirdetést!" kijelentés kicsit elburjánzott, és 5 órával később azon kaptam magam, hogy lemerült a laptop az ölemben...)
de nem ez a lényeg, hanem hogy a nyaralásra félretett pénzemet nem is tudnám hasznosabban elkölteni, mint álmaim bringájára ^_____^
a nyaralás meg sose mozgatott igazán :P

1 év

1 éve lakunk együtt a Létrással :) Na jó, hazudok, talán 1 hete volt az évfordulónk :)
amit ezzel kapcsolatban leszögezhetünk, hogy imádok itt élni, ahol, és azzal, akivel. keresve sem találhattam volna jobbat lakásból vagy lakótársból mikor 1 éve betoppantam az ajtón.
legelőször a Belfeszt után, hajnal 2 körül, amin végül túl sokáig maradtunk a Fizikussal meg a Kócossal, így én a Létrásnál kötöttem ki aki egy sörrel és egy pálinkával várt az ajtóban.
azóta is mindig ilyen jó érzés hazajönni.

ma reggel pedig valami kapcsán átszaladt a fejemen egy mondat, hogy hm, ezt egy éve elképzelhetetlennek tartottam. és mint a lavina, hozta maga után a többi mondatot.

• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy 1 év múlva Cézével leszek együtt. 
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, de nagyon reméltem, hogy lesz egy kis spórolt pénzem.
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy CC-s legyek.
• Egy évvel ezelőtt nem igazán láttam rá esélyt, hogy el tudom kezdeni az egyetemet, és nagyon nehéz volt rábeszélni magamat később.
• Egy éve nem gondoltam volna, hogy egy év alatt sem veszek majd magamnak saját biciklit :(
• Egy éve nem gondoltam volna, hogy ugyanazok az emberek fognak 1 év múlva is felzaklatni, felidegesíteni.
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy a főiskolai tanárommal sok nyári napot töltünk versírással.
• Egy éve nem gondoltam volna, hogy 3 kilót fogok hízni!!!
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy a magyar szak tele van rossz helyesírású hallgatóval.
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam egy átlagos egyetemi napot anélkül hogy rajtam sál lenne.
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer kiderül rólam, hogy 15 éves korom óta hipszter vagyok.
• és valószínűleg azt is elképzelhetetlennek láttam, hogy holnap erre a számra mekkorát fogok bulizni a Parkban:

meg erre, de ezt már 1 éve is nagyon nagyon biztosra tudtam:

alkalmi novella

...alkalmi időtöltésnek jó lesz! - Gondolta Kriszta, mikor igent mondott Mr. Független telefonhívására, és kibontotta a kontyot a hajából. Megrázta, megfordult, és az előszoba falról lógó órára meredt. Több másodpercre is szüksége volt, mire felfogta, hogy késésben van. Háromnegyed hétkor kellett volna indulnia, hogy odaérjen nyolcra, és már elmúlt fél... Kapkodva kereste fésűjét a lakás minden szegletén, hiába. Ismét megrázta kócos loknijait, majd a tükörben megeresztett egy "jó lesz ez így is!" mosolyt saját magának.

...na, végre valaki igent mondott a ma estére! - Gondolta Gergő, miközben telefonját a farzsebébe csúsztatva  berongyolt a fürdőbe fogat mosni. Kényelmesen készülődött, könnyű annak, aki a Clark Ádám tértől egy köpésre lakik, ráért még.

Kriszta futva szállt le a buszról, a lelkiismerete nem engedte volna meg magának a késést. Szaporán szedte a lábait, majd mikor a Lánchíd pilléréhez ért, és meglátta a magányos oroszlánokat, lelassított. Bosszús volt, Gergőre, és még jobban magára, mert hogy' is felejthette el ezalatt a pár év alatt, hogy Gergő mindig késik. Kicsit reménykedett ugyan, hogy amiket hallott, hírek, megváltoztatták a fiút például ilyen téren is.
Még nem tudta elhinni, amíg a saját fülével nem hallja, hogy régi jó barátja, az örök függetlenség híve, becsajozott. Igazából a találkozóra is csak emiatt bólintott rá; várta a csodát.

És a csoda, Mr. Független cirka 18-19 perc késéssel, kényelmes léptekkel közeledett is.

Már az első üveg pezsgő alján tartottak, és a lábukat lógatták a Lánchídról a Duna fölé, mikor Kriszta rátért a tárgyra.
-Szóval, akkor most te ilyen elkötelezett, párkapcsolatban élő férfi lettél? - nevetett, őszintén nevetett, de az este folyamán először, Gergő nem tartott vele.
-Na, hát tényleg nagyon vicces...
-Ne csináld már, mesélj. - próbálta szóra bírni a fiút. - Te, a nagy Mr. Független, A Nők Szédítője, elhivatott vagy egyetlen egy lány irányába. Ezt most komolyan mondod?
Gergő csak egy fél mosolyt engedett meg magának, de továbbra sem akart nyíltan beszélni az ügyről.
-Oké, akkor kérdezek. Hogy is volt az a pillanat, amikor rájöttél, hogy mostantól egy pár vagytok, és hogy ezt te is őszintén szeretnéd?
-Az a pillanat az volt, amikor rájöttem, hogy csak vele szeretnék szexelni.
Krisztának pedig ez volt az a pillanat, amikor egy kicsit elhitte, hogy a srác komolyan gondolja, amit mond.
-És, akkor, kimondhatjuk? Szerelmes vagy?
-Igen, azt hiszem... aha. Szerelmes vagyok belé.

A második pezsgő kibontását követően, amikor Kriszta a még habzó üvegből próbált inni, egy kortyot félreöntött, és a szája sarkából egy kis pezsgő elindult lassan, lefelé. Végig, az álla homorú részén, egészen az állcsúcsig, majd egy hirtelen irányváltással a cseppek legördültek a nyakán, egyenest a dekoltázsa felé.
Kriszta reflexből a kézfejével törölgette a száját, és annak környékét, mikor a szeme sarkából meglátta Mr. Függetlent, ahogy a nyakát bámulja, és szemével követi a nyomot a lány dekoltázsáig, szóra nyíló ajkakkal.
-Figyelj, Kriszta.. majd egyszer nagyon keményen megfoglak téged dugni.

Nem volt a mondat végén felkiáltójel. Sztoikus nyugalommal, mélyről jövő magabiztossággal, egyszerűen csak kijelentette. Kriszta nevetett, de nem az elhangzott mondaton, hanem azon, hogy Mr. Független egy mondatával vissza tudta hozni őt a jelenbe. Már úgy nézett rá, mint évekkel korábban, és tudta, hogy a fiú, aki egy órán belül említi meg a párját mint szerelme, és ezzel összehozza ezt a másik mondatot, az a világon semmit sem gondol komolyan.

________________________________________________________

A fent leírtak összeegyeztetése a valósággal téves következtetés. Mindenképp megemlíteném, hogy Gergő, Mr. Független nem egyenlő azzal a Mr. Függetlennel, akit a blogon ezen a néven, és Hisztisként szoktam emlegetni. A lányt a történetből nem ismerem, így természetesen ő is a fikció szüleménye. És szerintem a rendőrség leszedi azokat, akik este rámásznak a Lánchídra. 
Továbbá azt is megszeretném jegyezni, hogy a fenti embertípus (mind Krisztáé, mind Gergőé) létezik, köztünk járnak. 

home, sweet loneliness

majd egyszer az egész életem megírom visszamenőleg, meg biztos írni fogok majd egyszer az elmúlt két napról is, amit Sukorón töltöttem 11 munkatársammal kommunikációs tréningen, egy vadászkastély vendégeiként, és igazán tartalmas, érdekes és hasznos volt.

de jelenleg sokkal jobban mozgat az, hogy zsinnyegjek amiatt, ami itthon fogadott.
egyrészt, Létrás nincs itthon, de mentségére szóljon, hogy dolgozik. viszont felhívtam (mert azt hittem nem nappalos, hanem hogy itthon lesz és este megy dolgozni) szóval felhívtam hogy ugyan mégis, merre járhat, de elég bunkó volt, így már annyira nem is várom hogy hazaérjen.
Cézét többször hívtam napközben, örültem volna, ha átjön este, ezt szerettem volna egyeztetni, de ki volt kapcsolva a telefonja, vagyis nem volt térerő, nem értem el. aztán végül mikor visszahívott este ő sem volt túl kedves.

mondjuk tízes skálán 8-ra saccoltam a boldogságom, mielőtt beléptem a lakásba, hogy végre itthon lehetek, de most meg inkább visszamennék. minden esetre most elhúzok és vásárolok valami kaját mára meg holnapra, aztán az egészet felzabálom vacsorára lelkiismeret furdalás nélkül. mert megérdemlem.
(ebből a szempontból meg tudom érteni a működését annak a jelenségnek, hogy a depressziós ember miért hízik el).

egyetemisták

nagyszerű dolog, hogy az egyik legjobb barátnőmmel (Muci) a főiskola után egyszerre lettünk egyetemisták is.

ő nappalira jár, ezért a hétvégéket végigtanulja a hétköznapokat meg végigvizsgázza.
én levelezőre járok, ezért a hétköznapokat végigtanulom, péntek-szombat vizsgázok.

igazán vége lehetne ennek a vizsgaidőszaknak, ami még alig kezdődött el........ azt hiszem, a héten. viszont én már hetek óta folyamatosan vizsgázgatok szorgalmasan mindenből...

le kell kopogni, nehogy becsússzon uv, de úgy néz ki, hogy most szombaton 2 vizsga, aztán 7-én egy uv, 8-án szóbeli, és 29-én még egy vizsga. szóval ha minden jól megy (ÉS KOMOLYAN - bár esélytelenek nyugalmával - ajánlom, hogy jól menjen!) szóval akkor már csak 5 vizsgám van hátra.
de ez szép komótosan kitart júliusig. hurrá. csak sikerüljön!

(egyébként akkora a stressz rajtam, hogy napközben már nem merek kávézni mert félek hogy szétremegem magam)

flashback

mikor azt hiszed, hogy ha valamiről nem veszel tudomást akkor az nem is visel meg.

aztán két hónappal a szülinapod után eszedbe jut, hogy a családodból senki sem köszöntött fel, és átsírsz egy hosszúhétvégét.

ez a hétvége több sebből is vérzik. még azt is emésztenem kell, hogy a számomra legfontosabb ember a fejemhez vágta, hogy "kurva ügyesen baszom el az idejét" és hogy egyébként sem érdeklik a problémáim.

keresek egy csendes sarkot, és sírok tovább, tulajdonképp csak ezt szerettem volna kinyöszörögni magamból.

(és ez most nem igaz, abbahagytam a sírást mert a szombati 2 vizsgámra kell készülnöm.)

nyuszika, a tahó

a tegnapi után ma a másik legjobb barátnőmet is sikerült vérig sértenem, egyetlen mondatommal.

front van.
a melóban is annyi idióta volt, mint máskor egy hét alatt.

jöhet a finnugrászkodás!

A mai napi project az volt, hogy befejezzem a klasszmagyar beadandómat, hogy utána boldogan lógathassam a lábam  végre elkezdhessek tanulni a pénteki finnugor vizsgámra.

mindeközben Musnak sikerült kétszer összevesznie velem facebook-on, két külön témakört érintve, összesen körülbelül 3 órán keresztül. és nem igazán vagyok mostanában empatikus, szóval jelenleg nem igazán fordítottam túl nagy energiát a veszekedésbe, főleg hogy csak magamat tudtam volna ismételni, és ez így kaki.

a körmöm tövig rágom, hogy el fogja-e fogadni a tanár úr a klasszmagyar beadandóm, de Danci megnyugtatott, hogy biztos nem lehet túl figyelmes, ugyanis én úgy küldtem neki e-mailt, hogy a végére aláírtam (kétszer, mert egyszer automatikusan is beteszi) a nevemet, majd 10 perccel később érkezett a válasz: Tisztelt Julianna, (...) na hurrá, remélem tényleg ennyire felületes lesz.

és a következő napok legjobb mókája a következő ábra pontos bemagolása lesz:


évszámokkal, és népességszámmal együtt. mert ezekből pontosan olyan jó voltam mindig is, mint az ágrajzokból.

egyébként nagyon nagy társasági élet hiányom van, ezért is kapkodok a beadandóval meg a tanulnivalóval (a beadandó is csak péntekre kellett volna.) így is bűntudatom van, mert péntekre filmezés a terv, vasárnapra meg Mussal szervezek talit ha megenyhül addigra - és mindeközben jövőhét szombaton megint lesz két vizsgám. aztán 2 napos munkahelyi tréning vidéken, és rögtön másnap régimagyar szóbeli Vadaival..... mondjuk első félévben ötöst kaptam, de hát az életem egyik legnagyobb mázlija volt. meg ő is egy tündérpofa mackó, de erre nem szabad alapozni. egyébként, a kommunikátor szakmám mellé elengedhetetlen egy két napos kommunikációs tréning, amúgy.

Szeged meg ilyenek

Először is ezúton is puszilom Timikét, aki évekig olvasta az előző blogom, majd mikor kb 2 éve átköltöztem a jáccótérre, akkor ezt is nekiállt olvasni. Timike MOST jött rá, hogy a blogger Judit, aki gyakran jár Szegedre és Timikénél szokott aludni, az bizony baszki én vagyok, Timike meg, háh' nem találjátok ki, Ő. :D
ALEH csak 2 hónapig nem tudta, hogy ő ALEH, Timi ezt már jó ideje csinálja :D

Kezdjük a sztorit leginkább ott, hogy csütörtökön 15:00kor végeztem a munkában, örültem is, hogy lesz időm kicsit takarítani meg ilyesmik. 15:15kor Muci felhívott, hogy üljünk már ki a Deákra iszogatni :D
Így történt, hogy túl sokáig dajdajoztunk, és Létrás - akit azért hívtam, hogy hazavigyen - is olyan állapotban volt, hogy mikor hazaértünk kiderült, hogy én vittem őt. igyazából csak szolid italozgatás volt, de hát nem voltunk teljesen normálisak :D

Pénteken hajnalban keltem. és borzasztóan fájt mindenem, meg a kelés ténye önmagában is. fél órát csak bámultam kifele a fejemből, aztán 'bepakoltam' Szegedre, hát ez enyhe túlzás... elindultam 6:30 körül, felhívtam a Hódot hogy nagyon szarul vagyok, és rohanok a vonathoz, vegyen már légyszi nekem egy üveg kólát az útra. Na, Hód akkor kelt fel, szóval a vonatra semmi esély nem volt. visszafordultam és bámultam a kanapén kifele még egy fél órát, jha meg vettem kólát, hurrá! Gyakoroltam némi öniróniát, és partyarc feliratút találtam. A kövi vonatot elértük, Hód hasonlóan fantasztikus állapotban volt mint én, még aludni se tudtunk a vonaton, csak fetrengtünk. Ketten voltunk egy kupéban, és gyakorlatilag ahogy lehet, kihasználtuk a hely adta lehetőségeit, de aludni csak az utolsó negyed órában sikerült. Mondanom se kell, csak sokkal rosszabb lett utána minden.
Aztán beültem az egyetemre AzÜvöltős klasszmagyar órájára, és HIHETETLEN, DE ESTIG ÜVÖLTÖTT. 8 ember volt a teremben, ami kb 12m2, de ÜVÖLTÖTT: szétsszakadt a fejem.... bár a 3. óra után már úgy néz ki sikerült megszokni, mert némileg elszundítottam... aztán minden energiámmal próbáltam ébren tartani magam.
Utána helyesírás vizsga, remélem jó lesz.

Utána Beussal meg Hóddal találkoztunk, vagyis átmentem hozzájuk a koliba, mondván, hogy tanulni fogunk, de látták rajtam, hogy Hóddal ellenben én még nem aludtam, végül csak kávéztunk, és mikor elindultak a könyvtárba, én akkor elindultam Timcsihez. Ideérvén ittunk még két sört, csak hogy jó legyen, aztán tanultam még némi Jelentéstant, és elég korán elaludtam - érthető mód.

Szombaton korán keltem mert 8-tól volt a vizsgám, meg most nagyon jó ötletnek tűnt gyalog menni az egyetemre ami fél óra. A vizsgám után Szófajtan szeminárium volt, ami nagyon tetszett, de lesz vele gondom még bőven. Viszont szerencsére du. 2kor végeztünk vele, így 3kor ledőltem egy picit aludni...
este 7kor meg felkeltünk Timcsivel mert ő is aludt. Elmentünk a Verandába ami Újszegeden van így szerencsére átmehettünk a Tisza felett :)) Amint odaértünk, annyira elkezdett zuhogni, hogy több centi vastag jég volt a teraszon lévő asztalokon, székeken. Ittunk kancsós fröccsöt, majd megismerkedtünk GGvel aki a pultosgyerek és látszólag nagyon unatkozott, Timcsinek viszont egész szimpatikusnak bizonyult ;)
Így éjfél körül segítettünk neki bezárni a helyet (elküldeni a német turistákat) aztán a szó legszorosabb értelmében is segítettünk zárni, mert mosogattunk, lemostuk a pultokat, ilyenek. Így sikerült hajnali fél5kor elindulni haza egy kocsmából, ami éjfélkor zár. De kaptunk tejfölös kenyeret, meg ingyen piát, aminek a mennyiségét már nem tudom behatárolni, de volt fröccs meg pezsgő az rémlik.
Hazafele GG biciklijét kitoltam a kapun, ami bevonzotta a szokásos biciklivel elvágódásos jelenetemet, épp csak meg nem tapsoltak, annyira mérnökien (és sose fog kiderülni, hogy csinálom...) szóval hihetetlen módon  elvágódtam a biciklivel, GG úriember módjára rögtön átnézte a biciklit hogy nem lett-e baja, és meg némán vettem tudomásul, hogy ha iszom, és bicikli van a közelben, akkor még mindig evidens mód töröm szét magam. A lábaim úgy néznek ki mintha elütött volna egy autó :(
Szóval reggel 5 után valamikor el is aludtunk.

11kor keltem, és a nadrágom (homok színű - volt egykor) úgy néz ki, mintha gépészmérnök lennék és hobbiból szombatonként apám kocsija alatt feküdnék benne :(

menet-rend

-május 10 péntek - Helyesírás zh, gyakorlatilag anyag nélkül. a szemináriumon csak különböző feladatokat gyakorolgattunk... kötelező irodalomnak pedig csak a MTA Helyesírási szabályzatát találtam :D

-május 11 szombat - Jelentéstan zh. már a fülemen jön ki az a szó, hogy szemiotika. a jegyzet 30. oldalánál döbbentem rá hogy én ezen az órán benn voltam. nem szeretem, ha valami pofonegyszerű köré fogalmazunk 50 oldalt, ami ugyanarról szól csak töltelék- és idegenszavakkal.

eddig még egész jó, mert szerencsére nagyon kevés munka van a CC-ben, viszont a kirúgott munkatársaim fele május 10-ig dolgozik, és akkor majd aztán nem lesz olyan, hogy munkaidőben elolvassak egy 50 oldalas jegyzetet... :S (egyébként összetehetem a két kezem már így is, hogy ma például ezt megtehettem a munkahelyemen. ha nem tehetném meg, akkor csak úgy tudnék tanulni, hogy este hazaérek a melóból és nekiállok hajnalig, és akkor másnap fáradt vagyok a munkában, ami után éjjel megint tanulhatnék...)

aztán:

-május 17 péntek - a magyar nyelv finnugor rokonsága zh. a Finnugrász jó arc, ezért Pesten lesz a zh, viszont el kell majd kérnem magam korábban a CC-ből hogy odaérjek 5-re a Hősök terére. az anyag amit leadott nagyon érdekes volt, de ő is rájött, hogy ez a tárgy nem az, ami mély (és sok idegenszóval kiegészített) elméleti magolással felfogható, de én még nem tudom, örüljek-e ennek. Finnugrász azt mondta, majd olyanokat fog kérdezni, hogy hányan beszélik a világon még az udmurt nyelvet (ezt véletlen pont tudom) és ehhez hasonló fantasztikus adatokat. ezt még magolni sem érdemes...

-május 18 szombat - klasszikus magyar irodalom szeminárium beadandó. ez kicsit para, mert egy szabadon választott 18-19. sz-i klasszmagyar műről kell írni wikipedia szócikket. ennek is sok köze van a leadott anyaghoz egyébként, és idegesít, hogy nem tudok normális fogadtatástörténetet találni egyetlen műhöz sem. apropó, még nincs meg a szabadon választott művem se, így tippeket az ismert csatornákon szívesen várok :D

és mindeközben május 17-én filmvetítés a Lovag u-i multiplexben (egy ex-csopás hívja így a lakását ahova összejárunk művészfilmet nézni meg iszogatni), illetve ugyanaznap Punnany massif a Parkban. 

még nem tudom mi lesz ezzel a péntekkel, mert kissé eseménydús, minden esetre, az biztos hogy meg fogom magam jutalmazni valami bónuszprogrammal a két héten át tartó szórakozás- és embermegvonás után :)

és még csak ezután kezdődik majd a vizsgaidőszak :D 

éljen május elseje! éljen a tavasz!

egész sok történés volt az elmúlt hetekben :)

voltunk kirándulni meg geo-cachingelni Cézével meg a baráti társasággal, Dobogókő, Rám-szakadék, Dömös túra volt, egésznapos, vizescipős, sokat röhögős és nagyon fárasztó :)

de semmi sem állíthatott meg minket, hogy még este elmenjünk a Kaukázus reunion koncertre a Parkba :) 

Dömösről nagyon nehezen keveredtünk vissza Pestre, így elszállt az idő amit készülődésre szántam, végül csak Cézéhez mentünk át Hóddal átöltözni meg lemosni magunkról a sarat, és már indultunk is :) A Parkot nagyon szeretem, mert hatalmas, így a nagy tömeg sem olyan nagy :) Kaukázuson kifejezetten kevesen voltak, legalábbis a legutolsó Punnany massif koncerten sokkal nagyobb volt a tömeg. A koncert nagyon jó volt, de eléggé fáradtak voltunk az egész napos sörözéstől, túrázástól. Persze azért még a Parkban is ittunk tovább, sört meg egy olyan pálinkát ami miatt én most hosszú hosszú ideig nem fogok pálinkát inni, mert annyira borzasztó volt, hogy még elhagyni sem akarta a testemet, pedig jobb lett volna. Koncert után csatlakozott hozzánk a Svájci is, de a srácok már elég fáradtak voltak éjjel, én meg átestem a holtponton és egy órán át könyörögtem nekik hogy táncoljunk kicsit, de csak a Hódot tudtam rávenni 5 percre mielőtt elindult haza. Nem baj, tavaszindítónak tökéletes volt!

Május elsejét is kihasználtuk alaposan :) előtte kedd este Mucival meg Szöszivel ittunk a Deákon, végre volt elég meleg hozzá :))))) gyakorlatilag egész este csak és kizárólag csajos témák voltak, néha rámfér a picsogás meg a szexuális élet kibeszélése nőkkel :D aztán éjjel találkoztunk Cézével az Oktogonon, hazajöttünk és még felzabáltuk a fél McDonald'sot :D Elsején pedig kimentünk délután a Tabánba, amit borzasztóan megszerettem :) Kijött a Svájci is Bocival (egy tündérbündi kutya), akit onnantól sajátomnak tekintettem, és kiélveztem hogy évek óta nem sétáltattam kutyát :) Most kiélhettem, mert este 7ig a Tabánban voltunk nagyjából, aztán átmentünk Svájcihoz, meg jött Benbe meg a Hód is, ahol söröztünk tovább meg ettünk raclette-et (olvasztott sajt ráfolyatva bármire - nekünk főttkrumplira), szóval teleettük magunkat, közben BL meccs volt, meg sok sör, jó volt :) 

Tegnap este is nagyon nagy kedvem volt menni valahova, de mire hazaértem munkából, ez csillapodott, pedig Létrás hívott koktélozni az A38-ra. Végül ők nagyon fáztak a hajón és hazajöttek IstvánDanival (hm, most ez tűnik a legpasszosabb becenévnek, bár a hangja egy színészre emlékeztet...) szóval IstvánDanival meg Hernnel hazajöttek, hoztak sört, és hajnalig sörözgettünk, beszélgettünk meg végignéztük az internetet. Közben átjött Phillip is, ami csak azért vicces, mert mi mindig bemutatkozunk egymásnak, de a többiek állítják hogy rengetegszer találkoztunk már... az a baj, hogy tegnap már elég sok sört megittunk mire ideért, így valószínűleg legközelebb sem fogom megismerni... :D

Ma meg ha Cézének abbamarad a fejfájása akkor koncertek a Kobuci kertben biciklivel, aztán este Shakesbeer a csopásokkal, fúúú nem voltam már kb november óta... holnap meg lehet hogy Rudival kibiciklizünk az IKEÁba kajálni :)

Mindeközben tanulás helyett (nagyon sok) Puskint olvasok, és még mindig nincs lakat a biciklihez :D 

"ha elmúlt hajnali kettő, menj aludni!"

hm, vajon tényleg minden őrült dolog hajnal kettő után történt?

most eszembe jutott hirtelen sok ökörség, kilométereket sétálni éjjel, a belvárosban várni a villamosnál hogy odaérjen, leesni egy lépcsőn, leesni egy pallón, leesni egy bicikliről, önfeledten táncolni, üvöltözni valakivel egy asztalitenisz asztalnak dőlve, vigyorogva direkt bőrig ázni... nem mindegyik volt 'egészséges' történet (mint látszik sokszor összetöröm magam :D) de mindegyik felejthetetlen és szükséges ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

persze az elmúlt 22 év alatt rengeteg olyan dolog is történt hajnal 2 után, ami helyett inkább már édesen kellett volna aludnom a kispárnámra nyálazva. de vajon, ha akkor nem veszünk még egy üveg bort, vagy akkor nem mászunk be egy telefonfülkébe (:DDDDDD kirúzsozott haverokkal tűzdelve), vagy nem rohanok mezítláb keresztül egy szökőkúton, vagy nem késem le az utolsó buszomat haza, vagy nem ugrunk be még hazafele menet valahova 'csak még egy sörre', akkor most biztos, hogy egészen más ember lennék.

nagyon sok jó dolog történik hajnal kettő után, szóval Ted anyukájának a tanácsa nem mindig helytálló :)

Koin - a lány, aki képtelen a spórolásra

decemberben írtam a legjobb andorid app-ról, a Koin-ról, ami azóta is nagy szerelmem, és bár a kiadásaim csökkentésében nem segít, de nagyon jól látom, hogy épp mennyi pénzem van még.

sőt. elég régóta rágódom, hogy mi lehet a legmegfelelőbb módszer arra, hogy legalább egy ici pici pénzt félre tudjak tenni. nem új hajvasalóra vagy robotgépre, egyszerűen a megélhetésemhez muszáj félretenni, mert keveset keresek és nagyon változékony, van, hogy egyik hónapban 20.000-el kevesebbet kapok, mint előtte, és azért ezt már bőven megérzi az ember lánya.

október óta most kaptam a legtöbb fizetést a márciusi hónap után, és vettem egy mély levegőt, és a fizetésem 10%-át rögtön félreraktam. tűpénz. ezt egy színművésztől hallottam, aki meg valami orosz drámában olvasta talán - lényegtelen, dugipénz.

vettem is a bátorságot, és még meg se kaptam a fizetésem gyakorlatilag, rögtön felvezettem a Koin-ba kiadásnak a tűpénzt. így olyan, mint ha nem is lett volna. a hónap végén esélytelen félrerakni, mert teljesen mindegy mennyit keresek, úgy se marad. így se fog, de legalább a tűpénz jól el van dugva, mert hát az a pénz nincs is :)

bár, itt megjegyezném, hogy a mai átszámolásnál rájöttem, hogy valahova eltűnt a tűpénzből közel 5.000 forint. ez azt jelenti, hogy valós pénzem volt X, tehát a programnak azt kellett volna mutatni, hogy még van X-tűpénz=Y. viszont, ehelyett csak alig volt eltérés a valós, és a virtuális pénztárcám között. először arra gondoltam, hogy nem baj, mert hát a tűpénz pont ilyen helyzetekre jó, aztán győzött az öntudat és a különbséget is felvezettem kiadásnak. így a tűpénz mértéke is megmaradt az eredeti, és a rendszer is azt mutatja, hogy X-tűpénz :) forintra pontosan!

egyébként nehéz Koinolni. mindig azt hiszem, milyen precíz vagyok, aztán rádöbbenek, hogy valahova nagyon nagyon eltűnt 5.000 Ft :O

és kis összehasonlítás a korábbi posztból:
november 10 és december 1 között a költekezésem:
51% lakbér
17% élelmiszer
12% utazás (ez csak és kizárólag Szegedet jelenti)
8% közlekedés (ez pedig csak és kizárólag bkv tömbjegyeket jelent)
5% dohánytermék
2% alkohol
2% gyorskaja
1% egyéb (már nem emlékszem, de talán a hajfestékem)
1% ruházat (egy sapit vettem csak)
1% ajándék (Imolának és Pistinek)

és akkor, még nem néztem meg, de biztos hogy jön a feketeleves,

a kiadásom április 10 és május 1 között:

52% lakbér, Cézének tartozásom, mobil egyenlegfeltöltés (+kiegyenlítés az eltűnt pénz nyomában)

11% tűpénz. ez a sose-volt tartalék.

8% közlekedés - 2 bkv tömbjegy, meg némi single ticket

6% dohánytermék - már azért hébe-hóba megengedem magamnak a hagyományos dobozos cigit is.

4% étel - kész kaják, péksüti, szendvics a büfében, gyorskaja, de erről még később.

4% élelmiszer

4% utazás - egy oda-vissza jegy Szegedre

3% ajándék - Mucikának, meg Apukámnak meg Barbinak

2% ruha - 2 póló, egy pulcsi, egy kardigán

2% alkohol, buli - ide írom a kaparós sorsjegyet is :D 

2% automatás kávé és energiaital. ez sok, le kell állni vele!

1% háztartás - ez most légfrissítő volt meg 3 darabos öngyujtókészlet :D

összegszerűen egyrészt azért nem írom, mert senkire se tartozik a fizetésem, másrészt meg azért, mert ez csak törthónap, a fizetéstől elsejéig, ami azt jelenti, hogy még van 10 napom elverni a többi pénzt (már csak 7, hurrá!!!). ez majd mostantól lesz megint érdekes, mert most ugye úgy indult a május 1, hogy a Koin szerint még van pénzem :D

ja, és az étel. a legjobb dolog, amin lehet spórolni. ezért is írom külön a készételt és az élelmiszert. persze imádok enni, főleg ha nem kell hozzá főzni, de ami már nálam kaja tekintetében luxuscikk (amit nem biztos hogy megengedhetnék magamnak) azt igyekszem erzsébet utalvánnyal fizetni. így azért nagyjából hetente becsúszik egy hatalmas pizza amit egyedül falok fel, és úgy érzem, mintha ingyen lett volna :) a kedvenc ingyenkajám :D ugyanis az utalvány nincs felvezetve a bevételeim közé így nyilván kiadásnak sem könyvelem el, a borravalót meg a szintén Nem-Koin-Köteles (NKK) tasakomból állom. még az éttermi munka során szoktam rá, mert hiába van akkora brifkóm mint egy átlagos női táska, az étteremben képtelenség volt az aprót is benne tartani, így egy régi szemüvegtokban gyűjtöm az aprót (volt, hogy 8.000 Ft jött össze). és ráadásul külön nem is gyűjtöm tudatosan, csak ha a szobában, lakásban találok elgurulva 1-1 ötvenest, akkor azt beledobom. szóval a tuti recept a bűntudat nélküli ingyen pizzához az erzsébet utalvány, a borravaló meg az aprós tasak :) 

most egyébként hónapok óta először érzem úgy, hogy van pénzem. mármint, nyilván rengeteg mindenre el tudnám költeni, de a következő fizetésem jóval kevesebb lesz... de bkv bérletre nem kell majd költenem. viszont Szegedre legalább 2x le kellene mennem, szóval, lesz hova elkölteni azt a rengeteg pénzem, ami nincsen is.

sör!

szeretem, mikor felnézek a jáccótérre, és azt látom, hogy szorgalmasan nyomkodjátok a bejegyzések alatti gombokat :D
ilyenkor mindig gondolkozom, hogy vajon ki lehetett az, de még csak azt merem biztosra állítani, hogy Imola szokta nyomkodni a szeretem opciót :)
persze lehet hogy tévedek :P

isten tartsa meg jó szokásotokat :D

most hogyan próbálná ezt a T-rex?

nem biztos, de azért gondolom szinte mindenki ismeri szerencsétlen T-rex képsorait, amin illusztrálják, hogy mit nem képes megcsinálni szerencsétlen a nyomi kis kacsóival, a cipőfűző bekötésétől a függöny felakasztásáig, vagy a fal deréktól felfele való lefestéséig.

na, mostanában azzal szórakoztatom magam, hogy az adott szituációban elképzelem, hogy hogyan csinálnám, ha T-rex lennék. így rájöttem, hogy szegény T-rex nem tudná végezni a munkám mert nem tudná feltenni a fejére a headset-et, és mindig állon vágná magát mikor megpróbálná. illetve, biciklizni sem igazán tudna végig az Üllői úton. 

a másik kedvencem az a nyúl, aki több százszor próbált már öngyilkos lenni, a legkreatívabb módokon, például hőlégballon súlynak álcázza magát, és várja, hogy ledobják.

munkahelyi (v)iszonyok - megtartottak

szóljon ez a zene a poszt alatt. elég különleges érzést kelt közben :D

a munkahelyi/iskolai kirúgások, felmondások, búcsúk hada idén elég hamar elérkezett. (minden évben van legalább 2 ilyen alkalom...)

amikor ősszel felvettek minket (12 embert egyszerre) tudtuk, hogy nincs fix időpont hogy meddig van ránk szükség, kampányidőszakra jöttünk. a régi munkatársak mondták, hogy azért minden évben megtartanak néhány embert (nyilván így lehetnek egyáltalán régi munkatársak).

ma beégtem többedszerre is a főnöknél.
fel lehetne írni a munkahelyi cikiről szóló posztom margójára. reggel ért el a pletyka, hogy egy lányt aki velünk együtt kezdett, kirúgtak. akkor kicsit zsinnyegtünk a csajokkal, hogy vajon milyen logika alapján, mert volt sok tippünk, hogy kit küldenének el először, de rá sosem gondoltunk. remegett a térdünk, hogy de ha már ő tudja, akkor vajon nekünk szóltak-e volna már, ha mi is megyünk?
hamar megkaptuk a választ, mert a CC vezető egyesével kihívott mindenkit a kistárgyalóba. csak hogy, én nem vettem észre ezt a folyamatot. így történhetett, hogy a főninéni küldött egy e-mailt, hogy menjek a kistárgyalóba, de nem olvastam el, mert mással voltam elfoglalva, ezért oda kellett jönnie hozzám szólni. vélhetőleg már fél perce ott állt mellettem de nem vettem észre, aztán arra riadtam, hogy kocogtatja a vállam, hogy menjek a kistárgyalóba. borzasztó nagy munkával voltam elfoglalva, ezt nyilván ő is látta. mikor odajött hozzám, épp feküdtem a széken, és LEGELTETTEM A BÁRÁNYAIMAT a telefonomon. (némileg addikt játék, Sheep and clouds). vérciki.
gyomorgörccsel követtem a kistárgyalóba (mert ugye nekem nem tűnt fel hogy mindenkit kihívott...) aztán bezárta az ajtót és elmondta, hogy megnyugodhatok, engem mindenképp megtart mert nagyon meg van velem elégedve, és a legjobbat hozom ki magamból. udvarias felnőtt nő létemre megköszöntem a bizalmát, majd megjegyeztem hogy még korántsem hoztam ki magamból a maximumot. aztán a felnőttes monológom elrontottam nyilván, mert elkezdtem megsajnálni őt, hogy milyen rossz érzés lehet 8-10 embernek elmondani, hogy két hét múlva már nem kell bejönniük az irodába, és még hozzá is tettem, hogy el sem tudom képzelni milyen kellemetlen lehet, sosem voltam még ilyen helyzetben. ez utóbbi információt biztos nem feltételezte még eddig egy 22 éves lányról.
na mindegy.

borzasztó nagy megkönnyebbülés!!!!!!!

persze ez nem jelenti azt, hogy 2 hónap múlva nem kell ismét leépíteni az állományt. de azért nagyon nagyon örülök most :)

Kedvenc mindenem a biciklim!

helyesbítek, Cézé húgának a biciklije.
de nem örült annyira, hogy elhoztam, egyre inkább szükségem van egy saját biciklire.

Óbudáról a belvárosba tekertem, a térkép alapján nagyjából 20-21 km-t. jajj hihetetlen jó volt ^____^

és most este 9kor lefekszem aludni :D

Tavasz!

______________
kicsi off:
fúúúúúúúúúúú de fel tudnak idegesíteni a nők. nem véletlen, hogy nem szoktam velük barátkozni.
a történet annyi, hogy egy exem facebook bejegyzését kommenteltem (a google street view-val kapcsolatban), és lehet, hogy a lány nem is tudja hogy a pasija az exem (mert 7 éve történt), de akkor méggázabb amit művelt. gyakorlatilag kommentháborút indított, és minden létező karakterbe beleköt. nem is ismer. na mindegy, elmebetegek, elmebetegek mindenhol!
______________

szóval tavasz van! :)

Az elmúlt hétvége volt az első igazi tavasz nekem :) pörögtem és rohangáltam. Pénteken munka után kimentünk Mus, Cucu, Vietnámi, ALEH, meg ALEH új barátnője (aki ezentúl csak Joey Potter lesz) a Margit-szigetre, sörözni. Onnan én rohantam, találkozni Dancsival, Barbival meg Rubennel és mentünk a Szertárba Barbi szülinapját méltón ünnepelni. Végre volt tánci tánci is, amiről már el is felejtettem, milyen jó tud lenni :D Végül nem maradtam sokáig, mert szombat reggel futni akartam, és Cézé is ivott a srácokkal így összetalálkoztunk az éjszakában és itt aludt, szombatra úgy is közös programunk volt :)
A futás pofátlanul elmaradt, olyan migrénes másnapossággal keltem, hogy mozdulni sem igazán tudtam délig. Addig azért megreggeliztünk, csomagoltam szendvicseket (legközelebb többet kell), feltöltöttük a mobiljainkat, és délben elindultunk kirándulni :)

Fogaskerekűztünk, amit imádok mert olyan tágas, és olyan retró :) aaaztán a Széchényi-hegy végállomásról gyermekvasúttal elnosztalgiáztunk pár megállót, onnét pedig indult a geocaching túra! :) (most nem állok neki elmagyarázni, mobiltelefonnal, gps-el, térképpel kincskeresés, de a google jobban tud segíteni)
Délután ötig kirándultunk, és iszonyatosan jó volt :D Láttunk kilátóból, törtük az utat az erdő mélyén a geoládákat keresve, én magamhoz híven folyamatosan fényképezve :D Végül 3 ládát sikerült megtalálnunk, és egészen a Hűvösvölgyig sétáltunk :))))
Aztán már jól el is voltunk fáradva, még kis izomlázat is összeszedtünk, de jó volt, nagyon rég voltunk ilyen sokat ketten a szabadban, és imádtam minden percét :)))))))

Utána átmentem Mucihoz a város túlvégére a Nemszületésnapját ünnepelni, és többen voltunk, mint számítottam. Minden esetre nagyon vicces emberek voltak, meg isteni finom mézes-meggy házipálinka :) Este 7-hajnal 4ig ültünk a teraszon és a '90es évek zenéire ittunk :D

Délben édesen kialudva keltem Muci mellett, megreggeliztünk, aztán szépen összeszedelőcködtem, hazajöttem, és utána szerintem már semmire se voltam képes, legalábbis nem emlékszem, hogy bármit csináltam volna :)

Társadalmi tanulmányok tanári minor_L, TTL-S

színháztörténet szakirány helyett, amire nem vettek fel.

még fogalmam sincs mi lesz belőlem.

de Cézé legalább a hír hallatára rögtön felhívott, hogy lecsesszen, hogy mit csodálkozom, hiszen nem is tanultam semmit, tudhattam volna hogy úgy se lesz meg. (annyit írtam neki üzenetben, hogy nem lett meg a színháztöri, ő meg azt hitte, ez egy tárgyam az egyetemen amiből megbuktam a vizsgán.)

Létrás meg röhögött, hogy így legalább nem Hernádi Judit lesz belőlem, hanem trendi laza tanár a Corvinuson. aztán valahogy belekeverte Soma mamagésát is.

ugye mi jó barátok vagyunk

egy lány, akit évekig a legjobb barátomnak hívtam, finoman szólva eltávolodott tőlem az elmúlt 1-2-3 évben.

nincs rám szüksége, soha senkire sincs szüksége, a vőlegényén kívül az életében minden ember jelenléte felesleges és jelentősége nulla.

így jutottunk el odáig, hogy mikor megmondta/megírta facebook-on, hogy már mennyire össze akarnak házasodni, akkor a lehető legőszintébb válaszom mindössze annyi volt, hogy ROTFL.*


*rollin' on the floor (of) laughting, fetrengek a röhögéstől.

na mindegy.

lebeg keringve

(HA NEM SZORÍTSZ...)

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,

mint egyetlen tulajdonod,

engem, míg álmodol nevetve,

szétkapkodnak a tolvajok

s majd sírva dőlsz a kerevetre:

mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz,

hogy boldog vagy, mert nekem élsz,

görnyedő árnyadnak fecseghetsz,

hogy gyötör a magány s a félsz.

Nem lesz cérna a szerelmedhez,

ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek

a fák, a hegyek, a habok.

Én úgy szeretlek, mint a gyermek

s épp olyan kegyetlen vagyok:

hol fényben fürdesz, azt a termet

elsötétítem - meghalok.

1937 tavasza - nyara

József Attila (Töredékek)

Miként a tiszta űrben a világok,

lebeg keringve bennem a hiányod

majd árnyék leszek s te szorongva félsz:

óh hát ne hagyj meghalnom, amig élsz.

Boldog születésnapot József Attila!

Igaz-e, hogy érezlek most is,

Amikor messzire vagy tőlem?

Mért hagytál el, hogyha kívánsz,

Ha bennem lehetsz csak               ünneplőben?

 (József Attila: Miért hagytál el, hogyha kívánsz)


több mondanivalóm egyébként mára nincs.

A hónap randija

Szerdán találkozom életem első szerelmével.
A nyugatiban fogunk összefutni, én biztos már 10 perccel korábban, izgulva fogok kibámulni a sálam alól a forgó óra alatt. Azon fogok gondolkozni, vajon van-e épp szakálla, és hogy milyen kabát lesz rajta, és hogy mekkora lesz a mosolya mikor a nyakába ugrom majd, őt összepuszilgatva.
Szóval, ott fogom őt tűkön ülve várni, kezemben egy kávéval és egy kappucsínóval, amit az én drága egyetlen Apukámnak veszek majd.

Úgy várom, mint kisfiú a karácsonyt!

(gyengébbek kedvéért: az esetek többségében a Nő első szerelme az Édesapja. még akkor is, ha nem tud róla. illetve, itt jegyezném meg, hogy azt hiszem, szeptemberben futottunk össze utoljára, és hihetetlenül várom a szerdát!)

emigránsok

persze, nem a szó legszorosabb értelmében. Rudira, meg az egész családjára értem, és úgy tűnik senki sem kergeti őket, mégis, ahogy már a fiatalabb és az idősebb tesója is tette, idén ő is lelép külföldre. fájaszív.

az ország egyik legtehetségesebb művészét vesztjük el. és a legszebb az egészben, hogy nem csak én gondolom így.

alant pár kedvencem (a legfelső önarckép), de mégtöbb, és mégtöbb féle ITT. új ablakba nyílik, mert szerintem úgy illik.

tavasz van, és kész.

és még mindig nincs a lakáson belül a bringa.

de, már számolom vissza a napokat. csak kisszerelmemnek le kell vinnie megszervizelni kicsit, aztán erőt kell vennem magamon, hogy idei kezdésnek kicsit bátran, áthozzam a cangát Aquincumról a kilencbe.
de mire lesz tavasz és lesz bringa, addigra olyan jó erőnlétben leszek, hogy csak úgy kicsattanok majd.
megyek is edzeni.

ritka jó érzés, hogy vannak dolgok, amiket képes vagyok 3 napnál tovább csinálni. az elmúlt években nem is tudom mi volt az, amit sikerült 5 napig kitartani. és ez már a hatodik!

élek én, csak offline

a cím mindent elmond. nem azért nem írok, mert nincs miről, hanem mert túl sok minden van, és időm sincs világhálóra vetni ezeket :)

voltunk idén is tavaszi BFK-n (betegfaszképző...), kirándultunk három napot a március 15-i ítéletidőben Nagybörzsönyben, meg volt szülinapom is, meg egyetemre se mentem, meg tényleg sokminden forog most körülöttem.

az idei szülinapom talán az eddigi legjobb volt, itt voltak azok az emberek akik a legközelebb állnak hozzám, és sikerült magamat úgy leinni, hogy másnap még kicsit se voltam másnapos sőt fáradt sem (pedig csúnyán hajnalban feküdtem le). kaptam sok sok szép és jó dolgot azoktól akik nagyon szeretnek engem, és erről nem csak a szülinapomon, hanem egyébként is gyakran tanúbizonyságot tesznek. megvolt az első 10 ember feletti házibulim is ebben a kecóban, és meglepően jól sikerült :) imádtam!

egyébként rég volt már 'anno' poszt, de most erre sincs időm, így csak nagyvonalakban próbálok visszakeresés nélkül visszaemlékezni a tavaly márciusra. akkor is voltunk Cézéékkel tavaszi BFK-n, majd rákövetkező héten szakítottunk, majd volt szülinapom amin a múzeumban dolgoztam majd beültünk a Shakesbe sörözni, aztán végül Csillagnál aludtam és másnap onnan mentem totál készen dolgozni. Csillagnak meg Garfield magazinok vannak a mosdójában, amit azóta is imádok olvasni ha ott vagyok :D

tavaly tavasszal voltam először úgy Szegeden, hogy nem a családommal. Hisztissel mentünk munka miatt, és nagyon jó volt, bár a kocsiban rettegtem természetesen, és nagggyon hosszúnak tűnt az út, amit ha jól emlékszem, kérdezz-felelekkel ütöttünk el, meg vettünk méregdrága kávét egy benzinkúton :D és persze ittunk kávét a Tiszaparton is, amit azelőtt, és azóta is imádok. illetőleg próbáltam szerkesztgetni a szakdolgozatomat amiről később kiderült, hogy sikeres volt :) így most rövidtávon visszaolvasás nélkül, erre emlékszem 2012 márciusból.

és most, hogy rádöbbentem, hogy már nem is március van, hanem április, kicsit ugorjunk a jelenbe. 4. napja mozgok több kevesebb sikerrel. najó, magamhoz képest borzasztó nagy sikerrel, de némi szomorúsággal vegyítve, mert szomorú visszagondolni arra a 8-9 évre amit aktív sportolással töltöttem (néha egyszerre három sporttal, összesen heti 6 edzéssel...) most meg ha már egy percig ugrálok akkor össze akarok esni és a szívem is kiugrik a helyéről.

a lényeg, hogy eddig 3 napot munkálkodtam esténként itthon, és ma kora reggel még futni is elmentem Létrással a Dunapartra! :) edzés szerűen szerintem nem futottam 15 éves korom óta, és akkor is csak a box miatt, de most nagyon büszke vagyok magamra.

a probléma csak az, hogy az első napi izomláz csak a 3. napra múlt el, viszont a 2. nap végzett hasgyakorlatok úgy néz ki, meg fognak ölni. tegnap este azt hittem, sikerült rámozognom, de mára csak a lábamban múlt el az izomláz, és a futás sem segített. jelenleg a hasam felső része annyira be van állva, hogy ha 2 percig ülök, utána csak olyan görnyedten tudok felállni mint kvázimódó, és csak üvöltve, elég nagy fájdalmak árán és hosszadalmasan tudok kiegyenesedni. remélem nem lesz belőle nagyobb baj, de ez sajnos csak holnapra fog leghamarabb kiderülni :/ Létrás kiakadt, hogy hogyan lehet az hogy 1 alkalmas hasgyakorlatozás után már kockás a hasam, ami persze tök jó, csak a problémát az jelenti hogy gyakorlatilag levegőt se tudok venni, annyira fáj jelenleg :D

22

amíg van valaki, aki képes éjfélkor felhívni, addig mindig boldogan fog kezdődni a szülinap! :)

normálisnak nézek ki?

nem szeretek túlzottan a munkahelyen a közös konyhában ebédelni. 4 asztal van: abból kettőnél max 4 ember fér el, de többnyire elviszik onnan a székek javát, a másik két nagy asztal körül pedig 8-8 széknek van hely. (szóval, matekosok, 24 ember tudna leülni, ha lenne annyi szék. de csak 20-22 van, a székeket meg pakolgatja mindenki oda, ahonnan hiányzik éppen)

és általában tömve van a konyha. számomra vadidegenekkel. persze kollégák, társosztályokról, némelyikkel napi telefonos, e-mailes kapcsolatban is vagyok, de ettől csak még kínosabb a szituáció, mert személyesen fogalmam sincs, ki kicsoda. de legalább az nyugtat, hogy nyilván ők se tudják, hogy ki vagyok és mit csinálok én köztük.

Akik már több éve dolgoznak a cégnél, nyilván jobban ismerik egymást. ők többnyire a nagy asztaloknál ülnek (ők pakolják oda a kisasztaloktól a székeket) és egyébként is alig szokott hely lenni, így néha közéjük kényszerülök.

(itt azért megjegyezném egy pillanat erejéig, hogy természetesen nekem is van jópár olyan kollégám, akiket ismerek, kedvelek és szívesen tölteném velük az ebédidőmet, de a CC váltásban ebédel, így szinte esélytelen hogy elkapjak egy-egy ilyen embert a konyhában, hacsak valamelyikünk nem csúszott be az ebédszünettel. szóval, ritkán van jó társaság.)

tehát, tegnap eléggé meglepődtem, mikor azt láttam, hogy a nagy asztalok 75%ig vannak tömve, viszont az egyik kisasztalnál csak egy srác ült. furcsálltam is, mert biztos régi arc, a nagy asztalnál szoktak ülni az ilyenek a többiekkel, de legalább volt helyem mellette.

aztán rádöbbentem, miért eszik egyedül. először azt hittem, egy kis zsebszótárat olvasgat evés közben szótlanul (utálok is idegenekkel beszélgetni, szóval örültem), és csak akkor tűnt fel a csel, mikor az olvasást abbahagyva elővett egy rózsafüzért, és összekulcsolta a kezét. féltem, hogy nehogy azt higgye, kinézem őt, ezért csak félve pillantottam oda, és akkor láttam meg, hogy a kiskönyv nem zsebszótár, hanem az Újszövetség. aztán befejeztem az ebédem, és ugyanúgy ahogy jöttem, szótlanul leléptem.
_____________
ma ebédkor már egy másik asztalnál ült, egy kollégámmal beszélgetett. szeretem azt a lányt, nagyon csendes, visszafogott.

aztán mikor mosogattam, pont odakeveredett a srác, és egyszer csak in medias res közölte, hogy jujjjdejó így a hajam (tegnap befestettem), és hogy egyébként a tegnapi hajam az festett volt-e, mert az is jó, de most ez így más, tök jó, oké mész vissza dolgozni, szia helló.

mire hazaértem a munkából, bejelölt a facebook-on ismerősnek. meg szeretne ismerni?
akkor döbbentem rá, hogy vélhetően, mert nem traktáltam tegnap ebédnél a hülye felesleges csevegéssel az időjárásról, vagy nem számoltam be kéretlenül a legutolsó részeg estémről... vélhetően azt hiszi, normális ember vagyok.

szegény srác :D aljas pont ilyen kifejezéshez nyúlni, de szerintem már attól is kitérne a hitéből, ha csak a profélképeimet átböngészné.

_____________
a poszt szentsége és a teljesség igénye miatt mindehhez hozzáfűzném, hogy semmi bajom a srác vallási meggyőződésével, sőt, becsülendő, hogy képes hinni benne. külön és ismételten hangoztatnám, hogy kettőnk közül szerintem ő a normálisabb, és nem én. :)

- emléxel? -

mikor ezt a dalt énekelve önfeledten táncoltam? :)
nagyon szívmelengető érzés néha rácsodálkozni, hogy ahol épp van az ember, az a legjobb.

egyébként eléggé ki vagyok akadva az elmúlt (és főképp az elkövetkező) időszak miatt... most igyekeztem összeszámolni, de nem hiszem, hogy mindent belekalkuláltam, minden esetre azt hiszem, két hét alatt ma vizsgáztam le a 7. és a 8. új termékből, és volt egy oktatásom is a 9. termékre, amiből jövőhéten vizsgázom, s ez csak azért nagyon kellemetlen (azon kívül, hogy képtelen vagyok ennyi különböző mindent fejbentartani!) hogy jövőhéten az egyetemen is lesz egy zh-m amire rengeteget kellene tanulnom.

szóval, emiatt dekoncentrált vagyok, elnézést mindenkitől.

aagggrhhh

utálom, mikor mindenkinek igaza van :(

dühöngő

a mai nap tetőfokára hágott a stressz.
hágott. imádom ezt a szót. gyakorlatilag úgy is fogalmazhatnék, hogy széthág, szétbasz a stressz.

Mindenki, mindenki, úgy nyel ahogy nyalat, egy fecske, egy fecske, nem csinál nyarat...
Két fecske, két fecske, nem csinál telet, mindenki, mindenki, úgy nyal ahogy nyelet...

nem vagyok elég jó, sem magamnak, sem másnak. így érzem most. nyilván persze ez nem így van és én vagyok a legcsodálatosabb ember a világon - de most nyomorult vagyok és nyomorgatom kicsit a lelkem.
a CC-ben 5 nap alatt 3 új terméket tanultam be és vizsgáztam le belőlük, és a tegnapi nap még nem mertem alkalmazni a tanultakat. ma először vettem a bátorságot, hogy oké, ez a dolgom, megpróbálom tájékoztatni az ügyfelet. aztán jött a feketeleves, nem értettem a kérdést, nem értette a választ, nem tudtam, miről van szó és mit is kellene tanácsolni. szar dolog ez, nagyon. borzasztóan szar. és a következő két hétre még 5 új termék van betáblázva...
mindeközben kiderült, hogy Timcsihez nem tudok menni pénteken Szegeden aludni, így még az is kérdéses, megyek-e egyetemre a héten. (najó, most megnéztem, helyesírás szemináriumom lesz pénteken, arra mindenképp muszáj lemennem. szombaton meg _csak_ világirodalom:középkor előadás lesz, ami nem kötelező, de nem lenne hátrány, mert első félévben is világirodalomból buktam (akkor antikvitásból...)
szóval nagyon merengő dolog, hogy akarok-e nagyon drágán vadidegenekkel együtt koliszobában aludni...
és március második felében rögtön lesz hipphopp két zéhám is.

azt mondta valaki (talán Jusztin???) nemrég, hogy az embernek elvileg a legboldogabb hónap az évben, a születésének hónapja. ebben ringattam magam körülbelül két napig, aztán rájöttem, hogy egész el is felejtettem, hogy gyűlölöm a szülinapomat. ennek komoly okai vannak, de nem kívánok erről a blogon dühöngeni. a tavalyi is tökjó volt persze, de volt egy dolog, ami sosem lesz jobb, és ez hagy némi letargiát maga mögött. lehet, hogy ezt a születésének hónapját a leges legelső hónapjának értette?
minden esetre most a szülinapi összejövetelt is kicsit homályosnak látom. persze biztos istenkirály lesz, de most nem látom még ezt.

szerintem megnézem a Hysteria c. filmet (melynek alcíme: Avagy a vibrátor kialakulásának története)
aztán lefekszem aludni. nem sok értelme van ennek a napnak...

Hogy lesz egy szoknyapecérből monogám pasi?

"-Rájöttem, hogy mostantól csak Vele akarok dugni"

hát így.

just one moment for a touch

de én nem tudom nem adni neked az egészet...


a hétvégi tervek némileg átalakultak menet közben. tegnap átmentem Cézihez, hogy lemenjünk a rómaira aztán elhozzam a biciklit, de azt sajnos nem tudtam, mert lapos a kereke. de legalább a rómain sétáltunk (!!!!!!!!!!!!!) egy kört. :)
aztán úgy volt megyünk a fiúkkal inni, de végül ők inkább összeültek starcraftozni, pont mikorra beleéltem már magam. így végül egy volt munkatársammal találkoztam este és felmentünk az alagút felé, kalandozni, mert persze rossz útvonalon mentünk és megkerültük a várat. minden esetre jó volt, már rég láttam a fejét, és a szombat este sem azzal telt, hogy itthon ültem.

a mai nap fejfájással indult, és ez stagnált délután négyig, most meg már csak enyhe, szerencsére.
egész nap a besötétített szobámban fekszem és alszom, ez volt a mai terv, de most el kell mennem vásárolni mert különben ma is éhen halok, meg holnap is.

valamiért az általános életkedv a nullára csökkent, és nekikezdtem szomorkodni amin nem segített sajnos Cézé sem, így jól kibőgtem magam. bár ami azt illeti, már rám fért egy kiadós sírás. borzasztóan hiányzik ma valamiért a testi kontakt, legyen szó akárkiről... azt hiszem, ez a bajom, hogy nem tudom Cézét most jól megölelgetni - mert ő nem igazán szereti....
megyek, összeszedem magam, és jól megölelgetem Bazsit még mielőtt elmegy dolgozni és itthagy estére.
_____________________
update: Bazsit lekéstem, de cserébe ALEH kicsit felvidított, bár totál idióta mint mindig. igyekszik rávenni, hogy aludjak nála és nézzünk meg valami fantasztikus filmet, de ma egészenbiztos hogy nem utazom át békásmegyerre, sőt, a boltig se mentem még le kajáért...

hétvégi tervek

várom a jövőheti fizut, mert költekezhetnékem van, de ilyenkor már nem szokás akkor se, ha van még pénzem, mert mi van, ha aztán mégsem tart ki a fizetésig? :D

illetve remélhetőleg élvezni fogjuk a napsütést a Római parton (némi tüntetéssel egybekötve egy gátépítés ellen, ha jól rémlik)

illetőleg töltöttem le némi néznivalót: Three steps above Heaven, That's my boy, meg az eheti ígyjártamanyátokkal :)

persze takarítani, vásárolni és főzni is kellene, tipikus hétvége...
de ha minden jól megy, ma a Rómairól talán már biciklivel jövök haza :)

bár nem tekertem 1 éve már lassan, és nem biztos, hogy ezt úgy kellene ismételten elkezdeni, hogy Aquincumról, óbudáról indulok a Corvin negyedig....... :D
de remélem az időjárás és a nyúlságom nem szól közbe.