péntek hajnali negyed négy, az idő sötét, a lábujjaim fáznak, a gyomrom bugyog (gyanítom attól, hogy ma megettem 3 zsömlét, megittam két hatalmas bögre kávét, majd este és az éjjel folyamán megettem egy zacskó ropit, egy tábla csokit, és minderre még rágurult egy energiaital.
egyébként éber vagyok (ezek után?! :D) és jókedvű.
bár a konzulensem azt akarta, találkozzunk hétfőn, végül rábeszéltem arra, hogy szívem szerint én már átvenni mennék hétfőn a bekötött szakdolgozatom, szóval találkozzunk péntek (azaz ma) délután. így továbbra is tartom magam a kijelölt célhoz: ma reggelre a tanárnő email fiókjában lesz a dolgozatom, 99%ban készen.
meg vagyok elégedve a munkámmal, csak nagyon lassan haladok, van amikor csak 2 óra alatt sikerül megírni rendesen egy oldalt. viszont 27 oldalnál járok, mert előbb átolvastam az egészet, és sokat kihúztam belőle, de úgy tűnik, mindjárt vége. Már csak az Összegzés hiányzik, kéne valami konklúzió, most is épp ezen agyalok, azért blogolok. ez a szép fehér kezelőfelület tágítja a tudatom.
aztán felhasznált irodalomjegyzék, na ez rövid lesz, majd a mellékletek összepakolása. ez gyors munka lenne, ha értenék a wordhöz, de Tomi kisegített, aki szintén most éjjel fejezi be szakdolgozását, csak neki reggel már le is kell adni.
gondolkoztam rajta, hogy jó lenne egy köszönetnyilvánítás, mert milyen jó dolog lesz 20 év múlva elővenni a dolgozatom és megnézni, kik voltak körülöttem -és hasznomra- ebben az időszakban, de végül erről lemondok.
Rengeteg embernek mondhatnék köszönetet, Kis Gyöngyvérnek, a konzulensemnek a segítségéért és mindenért amit az elmúlt két évben tanított, és azért, hogy segített eligazodni az útvesztőkben, hogy végül megtaláljam a saját célom.
Cézének, mert rengeteget segített, mindig mindenben, amiben csak tudott. nélküle például biztos nem lennének táblázataim, meg diagramjaim, amikkel azért persze órákat szoptam, mert nem értek hozzá annyira se, hogy normálisan tudjam őket kezelni.
a Hisztisnek, hogy tudta nélkül is segített feldolgozni az elmúlt nem túl egyszerű időszakomat, és hogy engedte néha, hogy még nála is Hisztisebb legyek.
Mucinak, hogy támogatott és kérés nélkül is adta alám a lovat, mindig biztatott és hitt bennem és a dolgozatomban.
Móninak és Evinek, hogy segítettek kiigazodni a különböző formai követelményeken.
Csillagnak, hogy bármikor hisztizhettem neki (is), és mindig volt hozzám egy-két bátorító szava, és főleg azért, mert türelmesen várja hogy befejezzem a hercehurcát, hogy ihasson velem sok sok sört.
a Humorosnak, hogy akkor is meg tudott nevettetni, amikor szétvetett az ideg, és annyira stresszes voltam mint még életemben soha, valamint azért, mert bármit megbeszélhettem vele, bármilyen problémámat meghallgatta, és megölelgetett, ha csak arra volt szükségem.
Robilacinak, Anettnek, Ildinek, Viának és Szőrinek, hogy nagyban hozzájárultak a munkámhoz azzal, hogy megosztották velem az életüket és saját tapasztalataikat.
Imolának, hogy a kapcsolatunk eljutott arra a pontra, hogy róla mint fontos barátomról írhattam a szakdolgozatomban. Külön hálás vagyok neki egyáltalán az elmúlt 5-6-7 évért is.
a Legjobbhavernak, a Hódnak, és még rengeteg barátomnak köszönöm a felém mutatott hihetetlenül nagy türelmet.
és folytathatnám, de nagyon hosszú lenne a lista. részben ezért marad ki a szakdolgozatomból a köszönetnyilvánítás, részben pedig azért, mert kínosan érzem magam amiatt, hogy a családomat nem tudnám beleírni.
és most megyek, van még reggelig legalább 4-5 órám, befejezem a szakdolgozást, majd megírok még 3 oldalt médiajogra arról, milyen negatív hatásokkal van a média a gyerekekre.
köszi, puszi, Nyuszi
péntek, április 13
szerda, április 11
a legjobb motivációm még mindig: SÖR!
az tart életben, hogy jövőhéten sört kell sörrel innom.
a szaktársaimmal, a csopásokkal, a Hóddal, a Svájcival, a Legjobbhaverral, a Kutyával. (és a többi)
igazából most reálisnak látszik, hogy 24 óra múlva pontot tegyek a szakdolgozatom végére, viszont borzasztóan fos a kérdőívet kiértékelni, sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire kurva unalmas és száraz.
az időm nagy részét a paint előtt töltöm, mert például a gyönyörű szép kördiagram széléről lecsúszott a kérdés, és túl nagy odafigyelést igényel a rengeteg összeférhetetlen adat kiértékelése is.
még dünnyögök a nyomoromban szerintem éjfélig, aztán holnap új nap, nekiállok baromi aktívan. még jó lenne legalább 10 oldalt hozzádobni a cucchoz.
ja, közben beiktatok egy állásinterjú félét, meg egy 3 oldalas beadandót médiajogra a gyerek-média-erőszak bermudaháromszög jegyében.
mai zsinnyegtetésünket olvasta, kérjük kapcsolja ki a készüléket.
a szaktársaimmal, a csopásokkal, a Hóddal, a Svájcival, a Legjobbhaverral, a Kutyával. (és a többi)
igazából most reálisnak látszik, hogy 24 óra múlva pontot tegyek a szakdolgozatom végére, viszont borzasztóan fos a kérdőívet kiértékelni, sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire kurva unalmas és száraz.
az időm nagy részét a paint előtt töltöm, mert például a gyönyörű szép kördiagram széléről lecsúszott a kérdés, és túl nagy odafigyelést igényel a rengeteg összeférhetetlen adat kiértékelése is.
még dünnyögök a nyomoromban szerintem éjfélig, aztán holnap új nap, nekiállok baromi aktívan. még jó lenne legalább 10 oldalt hozzádobni a cucchoz.
ja, közben beiktatok egy állásinterjú félét, meg egy 3 oldalas beadandót médiajogra a gyerek-média-erőszak bermudaháromszög jegyében.
mai zsinnyegtetésünket olvasta, kérjük kapcsolja ki a készüléket.
XXI. század, hellószia!
teljesen véletlenül ráakadtam twitteren a srácra, aki lopja a Shakesbeerben a mayorságom (#foursquare) :D
egyrészt, ez megtorlásra vár, másrészt, egész jól sikerült beazonosítanom, hogy ki lehet az, mert ugye nem csak akkor van ott, ha én éppen nem.
szóval, ezentúl úgy kell leülnünk, hogy az összes nagyasztalt elfoglaljuk, hogy ők ne tudjanak Battle star galactikát játszani :D najó, nem gonoszkodom. de visszalopom a mayorságom, az biztos!
hm, mondjuk eddig is elég sanszos volt, hogy a társasozós kocka társaság tagja... :P
és még jogosnak is érzi a mayorságot, mert 7 éve oda jár.. tehetek én arról, hogy alkoholista? :D KELL a mayorságom, többet kell inni :(
egyrészt, ez megtorlásra vár, másrészt, egész jól sikerült beazonosítanom, hogy ki lehet az, mert ugye nem csak akkor van ott, ha én éppen nem.
szóval, ezentúl úgy kell leülnünk, hogy az összes nagyasztalt elfoglaljuk, hogy ők ne tudjanak Battle star galactikát játszani :D najó, nem gonoszkodom. de visszalopom a mayorságom, az biztos!
hm, mondjuk eddig is elég sanszos volt, hogy a társasozós kocka társaság tagja... :P
és még jogosnak is érzi a mayorságot, mert 7 éve oda jár.. tehetek én arról, hogy alkoholista? :D KELL a mayorságom, többet kell inni :(
Boldog szülinapot József Attila!
Igaz-e, hogy érezlek most is,
amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
karcsú, viharra teremtett hajót? ……
Tudom, hogy jössz majd.
Úgy esel belém, mint szép, szikrázó
mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
vonagló lángokként összefonódva?
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
bírnál-e nézni, ha én is belelátnék …….
Ó, asszonyom, te balga, te bolond,
játszót-játszó, ostoba semmi játék!
amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
karcsú, viharra teremtett hajót? ……
Tudom, hogy jössz majd.
Úgy esel belém, mint szép, szikrázó
mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
vonagló lángokként összefonódva?
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
bírnál-e nézni, ha én is belelátnék …….
Ó, asszonyom, te balga, te bolond,
játszót-játszó, ostoba semmi játék!
kedd, április 10
csillag vagy fecske?
fekete vagy fehér?
mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a dolgokat ilyen egyszerű lenne eldönteni.
a szakdolgozatom órák óta tartó töretlen írását így este 11 után tökéletesen megszakította (vagyis mára már biztos megállította) hogy Csillaggal nekikezdtünk beszélgetni. szeretek vele beszélni, mert nincsenek tabuk, és emiatt mindig baromi szórakoztató, még akkor is ha csak az aktuális tévé műsorról, vagy a pletykákról vagy a szexről van szó.
a pletykák külön kategória, mert én szeretem a pletykás embereket. és szeretem elmesélni az általam barátoknak ítélt embereknek, amiket róluk hallok, teljesen mindegy, hogy kitől (és ezt nem is szoktam elmondani) mert érdekel a háttér, és hogy vajon más miért gondolja úgy, ahogy a pletyka szerint van.
na, most a blogom végre igazi jáccótér közeget vett fel, tetszik :D
más:
baromira furcsa érzés 3. hete egyedülállónak lenni. nem azt mondom, hogy nem találom a helyem, csak furcsa. 15 voltam, mikor összejöttem Petivel. 2 hét múlva Rudival jártam, aztán Rudi után 3 héttel Sajttal, aztán Mikivel, aztán Tomival, és Tomi után 2-3 héttel már DAnival. DAnival júniusban szakítottunk (ha jól rémlik) és 1.5 hét után már Ricsivel voltam. Ricsivel december 2-án szakítottunk, Cézével december 29-én jöttünk össze, az megint csak 3 hét nagyjából.
egyszerűen sosem voltam sok időt egyedül.
nagyon furcsa, hogy senkinek sem kell elszámolnom, senki sem vár el tőlem semmit. persze van rengeteg rossz oldala is a dolognak, de jelenleg nem szeretnék ezzel foglalkozni.
Mus már múlthéten megkérdezte, hogy-hogy nincs még senkim, mert hát ő ismer 15 éves korom óta... :D
most egyáltalán nem vágyom semmilyen elkötelezettségre, furcsa, de ezt is megéltük.
próbálom élvezni a jelenlegi helyzetet, csak én többnyire sose élveztem még, hogy egyedül vagyok...
mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a dolgokat ilyen egyszerű lenne eldönteni.
a szakdolgozatom órák óta tartó töretlen írását így este 11 után tökéletesen megszakította (vagyis mára már biztos megállította) hogy Csillaggal nekikezdtünk beszélgetni. szeretek vele beszélni, mert nincsenek tabuk, és emiatt mindig baromi szórakoztató, még akkor is ha csak az aktuális tévé műsorról, vagy a pletykákról vagy a szexről van szó.
a pletykák külön kategória, mert én szeretem a pletykás embereket. és szeretem elmesélni az általam barátoknak ítélt embereknek, amiket róluk hallok, teljesen mindegy, hogy kitől (és ezt nem is szoktam elmondani) mert érdekel a háttér, és hogy vajon más miért gondolja úgy, ahogy a pletyka szerint van.
na, most a blogom végre igazi jáccótér közeget vett fel, tetszik :D
más:
baromira furcsa érzés 3. hete egyedülállónak lenni. nem azt mondom, hogy nem találom a helyem, csak furcsa. 15 voltam, mikor összejöttem Petivel. 2 hét múlva Rudival jártam, aztán Rudi után 3 héttel Sajttal, aztán Mikivel, aztán Tomival, és Tomi után 2-3 héttel már DAnival. DAnival júniusban szakítottunk (ha jól rémlik) és 1.5 hét után már Ricsivel voltam. Ricsivel december 2-án szakítottunk, Cézével december 29-én jöttünk össze, az megint csak 3 hét nagyjából.
egyszerűen sosem voltam sok időt egyedül.
nagyon furcsa, hogy senkinek sem kell elszámolnom, senki sem vár el tőlem semmit. persze van rengeteg rossz oldala is a dolognak, de jelenleg nem szeretnék ezzel foglalkozni.
Mus már múlthéten megkérdezte, hogy-hogy nincs még senkim, mert hát ő ismer 15 éves korom óta... :D
most egyáltalán nem vágyom semmilyen elkötelezettségre, furcsa, de ezt is megéltük.
próbálom élvezni a jelenlegi helyzetet, csak én többnyire sose élveztem még, hogy egyedül vagyok...
óda a nemlétező férfihoz:
ellenségesség látszik a tekintetekben, sehol sincs persze Ő...
a K2 pedig ha lehet, mégjobb, mint a Kaukázus volt. Kardos love!
a K2 pedig ha lehet, mégjobb, mint a Kaukázus volt. Kardos love!
azért vannak a jóbarátok, hogy a rég elvesztett álmot visszaidézzék
-azt akarja, hogy ott aludjak
-de most ez ki?!
-tudod, akivel múltkor összefutottunk, a régijóbarát.
-hát érdekes...
-főzni akar rám :D
-hülye vagy?! akkor menjél!
:D
szóval, holnap a Legjobbhaverral fogok vacsorázni :D
a világon a legmegnyugtatóbb érzés egy nőnek, ha van körülötte egy olyan férfi, akinél nem kell azon gondolkozni, hogy jajj, vajon csak megakar dugni? mert egyértelmű mindkettőtöknek, hogy nem.
ugyanakkor törődik veled, megkérdezi hogy vagy, és ilyesmik. jó dolog barátkozni!
ja, és még a szakdolgozatom is hagyni fogja, hogy nála írjam. külön jó, már nagyon rámfér a helyváltoztatás... úgy terveztem holnap a dolgozóban fogok írni, de rájöttem, hogy kizárt mert 5ig suliban vagyok... eh :S
nagykirályság ez, ezért imádom a fiú barátságokat <3
-de most ez ki?!
-tudod, akivel múltkor összefutottunk, a régijóbarát.
-hát érdekes...
-főzni akar rám :D
-hülye vagy?! akkor menjél!
:D
szóval, holnap a Legjobbhaverral fogok vacsorázni :D
a világon a legmegnyugtatóbb érzés egy nőnek, ha van körülötte egy olyan férfi, akinél nem kell azon gondolkozni, hogy jajj, vajon csak megakar dugni? mert egyértelmű mindkettőtöknek, hogy nem.
ugyanakkor törődik veled, megkérdezi hogy vagy, és ilyesmik. jó dolog barátkozni!
ja, és még a szakdolgozatom is hagyni fogja, hogy nála írjam. külön jó, már nagyon rámfér a helyváltoztatás... úgy terveztem holnap a dolgozóban fogok írni, de rájöttem, hogy kizárt mert 5ig suliban vagyok... eh :S
nagykirályság ez, ezért imádom a fiú barátságokat <3
galambfészek
a fenti szóviccért elnézést kérek, ebben a posztban Galamb lakásáról szeretnék írni kicsit.
nem is a lakás milyensége az érdekes, hanem a magyarázat, hogy miért.
Az egész lakás hófehér, üresek a falak, néhány berendezési tárgyon kívül (hűtő, bárpult, bárszékek) minden (kanapé, padlólap, stb) hófehér. kérdezte, mit gondolok erről az egészről, mert meg szeretné magyarázni. Szeretem, hogy sokszor beszél ennyire célratörően :D Elmond valamit, hogy aztán kérdezz róla. Mindenki ezt csinálja, csak ő sokkal tudatosabban, és nem pofátlanul.
(tudod olyan ez, mint mikor megkérdezik, hogy vagy, csak azért, hogy visszakérdezz...)
Annyit fűztem a lakáshoz, hogy nagyon modern, letisztult, és az egyik sarok kicsit zsúfolt (épp akkor hozott vidékről némi hazai sütit, meg ilyeneket, szóval csak ezért volt zsufi), de összességében furcsa egy ilyen lakás egy 30 évnél fiatalabb srácnak.
Ő meg felkészülten tálalt egy monológot arról, miért fehér minden.
az elmélet egyszerű: teret ad az agyának gondolkozni. mármint, ha nincs semmi, ami lekötné a körülötte lévő világból. ez nagyon szimpatikus elv, pedig én mindig óckodtam az ennyire üres terektől, de most beláttam, hogy igaza van.
sajnos a szakdolgozatomat nem tudom egy teljesen üres, letisztult környezetben írni, így marad a túlzsúfolt szoba a teleplakátozott falakkal... vagy ami múltkor egész sikeresen bejött, az a munkahelyi konyhánk. holnap szerintem oda megyek majd írni.
nem is a lakás milyensége az érdekes, hanem a magyarázat, hogy miért.
Az egész lakás hófehér, üresek a falak, néhány berendezési tárgyon kívül (hűtő, bárpult, bárszékek) minden (kanapé, padlólap, stb) hófehér. kérdezte, mit gondolok erről az egészről, mert meg szeretné magyarázni. Szeretem, hogy sokszor beszél ennyire célratörően :D Elmond valamit, hogy aztán kérdezz róla. Mindenki ezt csinálja, csak ő sokkal tudatosabban, és nem pofátlanul.
(tudod olyan ez, mint mikor megkérdezik, hogy vagy, csak azért, hogy visszakérdezz...)
Annyit fűztem a lakáshoz, hogy nagyon modern, letisztult, és az egyik sarok kicsit zsúfolt (épp akkor hozott vidékről némi hazai sütit, meg ilyeneket, szóval csak ezért volt zsufi), de összességében furcsa egy ilyen lakás egy 30 évnél fiatalabb srácnak.
Ő meg felkészülten tálalt egy monológot arról, miért fehér minden.
az elmélet egyszerű: teret ad az agyának gondolkozni. mármint, ha nincs semmi, ami lekötné a körülötte lévő világból. ez nagyon szimpatikus elv, pedig én mindig óckodtam az ennyire üres terektől, de most beláttam, hogy igaza van.
sajnos a szakdolgozatomat nem tudom egy teljesen üres, letisztult környezetben írni, így marad a túlzsúfolt szoba a teleplakátozott falakkal... vagy ami múltkor egész sikeresen bejött, az a munkahelyi konyhánk. holnap szerintem oda megyek majd írni.
hétfő, április 9
csopacsopi
szerintem az elmúlt évben az egyik legnagyobb ötletem az volt, hogy létrehoztam egy csoportot facebookon a munkatársaknak. most 52-en vagyunk benne (ebben nincsenek benne a műhelyesek, a vezetőség, és akik már nem dolgoznak velünk) szóval csak a demonstrátorok, mert elsődlegesen az volt a cél a csoporttal, hogy megkönnyítsük a napcseréket a beosztás kapcsán, így felesleges lett volna bevonni a műhelyeseket meg a régieket.
szóval ez az 52 még így sem teljes, hozzájön még 10 műhelyes, meg legalább 15-20 már nem aktív jómunkásember, és ezen számok összege a mi kis csapatunk.
szeretem a csoportot, mert olyan ez, mintha mindig mindannyian egy hatalmas asztalnál ülnénk, mesélnénk, beszélgetnénk, viccelődnénk, mutogatnánk egymásnak az idióta zenéket, és közben nem kell arra figyelni, hogy sokan vagyunk, és nem halljuk amit a másik esetleg pont nekünk mondana.
megkönnyítette az életet, az biztos, és bár ezelőtt is nagyon közel álltak egymáshoz az emberek, most méginkább szerintem. elmosódtak a határvonalak régiek és újak között, megszűntek a klikkesedések... 2010ben mikor odakerültem, ez volt a legnagyobb problémám, hogy jóba voltam mondjuk 5 emberrel, de 5 különböző körből... az egyik kör futni járt, a másik kirándulni, a harmadik inni, és így tovább.. mostanra szerintem ezek a vonalak nagyon elhalványultak, ami tök jó :)
most be is vagyok zsongva a pénteki parti miatt (najó igazából 6kor balesetvédelmi tájékoztatónk lesz, de aztán miénk az épület 11ig) szóval parti lesz, rengetegen leszünk, olyan lesz mint a karácsonyi bulink, csak most sokkal több időnk lesz :P számháborúzni akarok, meg idióta zenékre inni és táncolni a kiállítótérben, juhéjjj!
jajj, és persze nem mellékes, hogy Humoros 27. szülinapját is jól meg kell ünnepelni, ej, meg a Hercegnő is ezen a héten ünnepli :)
jó lesz, csak addig kell kibírni!
szóval ez az 52 még így sem teljes, hozzájön még 10 műhelyes, meg legalább 15-20 már nem aktív jómunkásember, és ezen számok összege a mi kis csapatunk.
szeretem a csoportot, mert olyan ez, mintha mindig mindannyian egy hatalmas asztalnál ülnénk, mesélnénk, beszélgetnénk, viccelődnénk, mutogatnánk egymásnak az idióta zenéket, és közben nem kell arra figyelni, hogy sokan vagyunk, és nem halljuk amit a másik esetleg pont nekünk mondana.
megkönnyítette az életet, az biztos, és bár ezelőtt is nagyon közel álltak egymáshoz az emberek, most méginkább szerintem. elmosódtak a határvonalak régiek és újak között, megszűntek a klikkesedések... 2010ben mikor odakerültem, ez volt a legnagyobb problémám, hogy jóba voltam mondjuk 5 emberrel, de 5 különböző körből... az egyik kör futni járt, a másik kirándulni, a harmadik inni, és így tovább.. mostanra szerintem ezek a vonalak nagyon elhalványultak, ami tök jó :)
most be is vagyok zsongva a pénteki parti miatt (najó igazából 6kor balesetvédelmi tájékoztatónk lesz, de aztán miénk az épület 11ig) szóval parti lesz, rengetegen leszünk, olyan lesz mint a karácsonyi bulink, csak most sokkal több időnk lesz :P számháborúzni akarok, meg idióta zenékre inni és táncolni a kiállítótérben, juhéjjj!
jajj, és persze nem mellékes, hogy Humoros 27. szülinapját is jól meg kell ünnepelni, ej, meg a Hercegnő is ezen a héten ünnepli :)
jó lesz, csak addig kell kibírni!
az emberszív egy olajos hordó
vasból van, és sokmindent bír :)
tegnap szokásos hajnali zsinnyegtetés után rávettem magam hogy végre hajatmossak :D aztán persze lehetett rohanni, hogy elérjem a buszt.
dolgozóba reggeliztünk, aztán közösségi-dohányoztunk a Humorossal meg a Hisztissel. a reggeli kávém kicsit erősre sikeredett, ezért 1ig pattogtam és énekeltem, hogy napfény járja át a szívem újra... :D aztán 1kor ebédeltem és utána bepunnyadtam eléggé. de végül is gyorsan letelt a meló, bár elég szerencsétlennek éreztem magam... mindenbe elestem, meghúztam a vállam, szétjött a gyűrűm amit reggel ragasztott nekem össze a Veresi, leszakadt a holdséta, majd lejött a csizmám talpa, amivel mehettem megint nyekeregni a műhelybe, hogy a Veresi csinálja meg, biztos örült nekem...
zárás után beültünk a Shakesbe, mert még volt 20 percem elindulni a Corvinhoz. hát ez a 20 perc elég hamar eltelt, aztán rohannom is kellett hogy odaérjek, mert Galambbal találkoztunk. (aki tegnap ragaszkodott hozzá, hogy mindenképp Dezsőként legyen megemlítve a blogomban, pedig az borzasztó!)
a Corvin pláza zárva volt (csak nekünk nem jut eszünkbe húsvét vasárnap este..) így felmentünk a lakására végül. maga a találka tartalmas volt, mindig mindig, mikor évente 1x leülünk. elemeztünk társadalmat, világot, világhálót, és gyakorlatilag mindent. még Cézéről is nyafogtam egy picit neki, pedig aztán az nem vágott témába/szakmába, de végül is Galamb kérdezte :D
megittunk pár pohár bort, aztán 9kor el is indultam, vagyis Galamb kidobott hogy még dolgoznia kell (... amíg ott voltam addig is végig a gépet nyomkodta :D ...) én meg hívtam a Humorost, hogy lenn vannak-e még Shakesbe, mert megígértem hogy ha úgy végzek Galambbal, visszamegyek.
10re vissza is értem nagyjából, még lenn volt a Veresi, Vilma, a Fogszabályzós, Humoros, a Kutyatekintetű, meg a Hisztis, aztán a Veresiék meg a Fogszabályzós is nemsokkal később leléptek, utóbbi szegény már eléggé részeg volt :D
mi meg tovább bashtunk (kockajáték) négyesben, meg vedeltem a csapvizet mert a bortól mindig ég a gyomrom, és már a Shakesbe visszafele menet éreztem hogy nem jó. a többiek azért jobban lerészegedtek nálam :D Humoros is lelépett, mert ment a vonata, én meg nagyjából akkor jöttem rá, hogy nemsokára indulnom kell, de lebeszéltek a dologról.
megtanultam (enyhe túlzással) jaccézni (szintén kockajáték), amivel játszottunk még egy órát legalább, aztán Pisti ránkzárta a Shakest, így elindultunk, majd szétszéledtünk. Hisztis mondta, hogy nyugodtan aludjak nála, és szerencsére 10 perc sétára lakik szóval nem is volt messze. ő azért már be volt csiccsentve, és nagyon mókás volt, hogy én meg nem, sőt fáradt se voltam. amikor felmentünk hozzá még csináltunk kaját, meg visszanéztük a híradót, aztán nagyjából el is aludtam. reggel meg full kipihenten ébredtem, lezuhanyoztam, még megnéztünk egy house részt amin jót aludtunk tovább :D aztán indultunk is, ő a délibe én meg haza.
és most itthon vagyok, és house maraton megy az AXN-en, és csinálgatom a szakdolgozatom, hurrá!
a héten ez a terv: ma-holnap szakdolgozat, 2 beadandó újságírásII-re, 1 beadandó reklámjogra, szerdán gyakorlat, csütörtök-péntek szakdolgozat (remélhetőleg utolsó simítások) péntek este pedig munkahelyi balesetvédelmi előadás, majd erezd el a hajamat munkahelyi party. Csoparty, hihihi. remélem számháborúzunk megint :D
szombat, április 7
tavasz van
oké, kicsit túl sok bennem mostanság az indulat és az érzelem.
perceken belül képes vagyok több különböző embert is belefojtani képzeletben egy-egy kanál vízbe.
de élvezem :P
perceken belül képes vagyok több különböző embert is belefojtani képzeletben egy-egy kanál vízbe.
de élvezem :P
agrrrhhww
borzasztóan idegesít, mikor érzem, hogy megváltozik az emberek viselkedése felém, de véletlenül sem mondják meg, miért. csak tudom, hogy tévesen gondolnak dolgokat, de mivel nem beszélünk róla, ezért marad a tévhit...
mennyivel egyszerűbb lenne, ha az emberek kérdeznének? akkor mindenki rájönne, hogy feleslegesen tesz általa tudatosnak hitt lépéseket. - hátrafelé, tőlem. ehhh.
a munkahelyi pletykák meg végtelenek, ezt tudjuk jól, de néha nekem is lehetne hinni :D
az emberek már-már azt sem hagyják, hogy jól érezzem magam :(
:D
mennyivel egyszerűbb lenne, ha az emberek kérdeznének? akkor mindenki rájönne, hogy feleslegesen tesz általa tudatosnak hitt lépéseket. - hátrafelé, tőlem. ehhh.
a munkahelyi pletykák meg végtelenek, ezt tudjuk jól, de néha nekem is lehetne hinni :D
az emberek már-már azt sem hagyják, hogy jól érezzem magam :(
:D
húsvéti ünnepek?
ugyan, olyan nincs.
tegnap nagyon tomboltam, igazán okát se tudom miért... jó kedvem volt nagyon, pörögtem, ezért nem is sikerült elaludni csak jócskán hajnal 2 után. így nem túl meglepő, de ma is kimaradt a reggeli készülődésből a hajmosás... de ma este már nagyon muszáj lesz, tényleg...
érthető módon 15 alkalommal nyomtam le a szundit a telefonomon, ami 5 percenként vinnyogott. volt, mikor azt ágyban ülve nyomkodtam a telefonom, hogy oké, mostmár ébren vagyok, olvassunk e-mailt mondjuk, és a következő pillanat az volt, hogy megint nekiállt vinnyogni a telefon a kezemben, így rájöttem, hogy ülve is simán elalszom. :D
a buszon is korrektmód aludtam tovább, aztán jó korán oda is értem a nyelvtanfolyamra... mindenki késett, legalább negyed órát, a tanár meg még plusz tíz percet. egész jó volt, mókás csoportmunka volt, főképp mert egy nagyon nagyon nagyon infantilis 30 feletti csajjal voltam (aki a BKFen végzett, újságíró és PR tanácsadóként tengeti életét :D imádom, hihetetlen forma), meg egy sráccal, aki szintén 30 körüli lehet, és nagyon mókásan tűrte Ildi érdekes dolgait, például hogy a bárányos radírt rögtön csapatkabalának kiáltotta ki, és onnantól 3 órán át óvtuk, szerettük és kényeztettük a bárányt. a radír egyébként Péteré volt, szóval ez is érdekes momentum... :D jól beillettem közéjük, az biztos.
volt egy lap (a 20ból...) amit elkallasztottam a mappám aljára, és nem volt kész, mikor be kellett adni. Zef lázadozott, hogy aki ma nem adja le, az EGÉSZRE egyest kap, ehhh -_-" így átértékeltem a nyugodt kis délutánom...
dél előtt beértem dolgozóba, a Kutyatekintetűvel kávéztunk, cigiztünk, ettem levest, aztán nekiálltam dolgozni. egész jó volt, gyorsan haladt az idő, és a társaság is megint jóra sikeredett, végre tudtam lelkizni kicsit a Fogszabályzóssal. -lehet furcsa, hogy minden munkanap után megemlítem, hogy mekkora jó arcok vagyunk így együtt, de nem ugyanazzal a crew-al dolgozom miden nap. több, mint ötvenen vagyunk, és ebből egy nap 6-8 ember kell, időszaktól függően. de többnyire midnig meg vagyok elégedve a beosztással :D-
3.15kor végeztem is az ebédeltetéssel, a Kutyatekintetűvel megint kávé, cigi, aztán rávettem magam hogy kitöltsem azt a maradék 1 rohadt oldalt angolra, hogy még fél6-ra oda tudjam vinni Zefhez. szerencse volt, hogy épp dolgozott ma a Dorkós, aki valamerre az egyesült államokban élt évekig, így átöltöztem és visszamentem a kiállítótérbe hogy most azonnal magyarázza el, mi a különbség az I have been doing és az I have done között. ez azért volt mókás, mert ő közben továbbra is dolgozott, így kicsit lassan haladt a dolog, de elmagyarázta, és soronként ellenőrizte a házim (NEM ő csinálta meg, csak ellenőrizte!)
aztán persze mivel lassan ment az angol, rohantam hogy odaérjek Zefhez, de sikerült. kiderült, hogy a jelenléti ív érdekes életre kelt, mert aszerint a múlthetit leszámítva, az utóbbi 7 alkalommal hiányoztam. visszaszámoltam, és ez nagyjából január utolsó hete. és én meg biztos vagyok benne, hogy nem így van... de örült a feje, rögtön rámsózott 2 kiselőadást meg 2 90sec speachet, hurrá, komolyan pont ez hiányzott az életemből, de ezzel tudom kiváltani a hiányzásom. (tény, sokat hiányoztam, de azért ez túlzás!!!)
Galamb írt mailt, hogy holnap este találkozzunk, kész mázli, hogy a holnap estémet meló után amúgy is lazulósra terveztem (najó, berúgósra, házipálinkával), szóval a terveimet nem húzta keresztül. bár a Hisztisnek tegnap írtam, hogy házipálinka, házipálinka, de még semmit se reagált rá. Minden esetre ma a Fogszabályzós is támogatta az ötletet, csak akkor még nem tudtam hogy Galambbal találkozunk 7 körül. Ha Hisztis is pozitívan reagál, akkor elmegyek Galambbal intézkedni, aztán visszaszedelőcködöm a munkatársakhoz :)
Mindeközben értékelgetem az interjúim a szakdolgozathoz, most valahogy ez is jól esik :)
ja, a címre rátérve, így a végén. tegnap dolgoztam, ma dolgoztam és rohangáltam, holnap dolgozom és rohangálok, hétfőn pedig non-stop írom a szakdolgozatomat. de mindenki másnak jó pihit! :)
tegnap nagyon tomboltam, igazán okát se tudom miért... jó kedvem volt nagyon, pörögtem, ezért nem is sikerült elaludni csak jócskán hajnal 2 után. így nem túl meglepő, de ma is kimaradt a reggeli készülődésből a hajmosás... de ma este már nagyon muszáj lesz, tényleg...
érthető módon 15 alkalommal nyomtam le a szundit a telefonomon, ami 5 percenként vinnyogott. volt, mikor azt ágyban ülve nyomkodtam a telefonom, hogy oké, mostmár ébren vagyok, olvassunk e-mailt mondjuk, és a következő pillanat az volt, hogy megint nekiállt vinnyogni a telefon a kezemben, így rájöttem, hogy ülve is simán elalszom. :D
a buszon is korrektmód aludtam tovább, aztán jó korán oda is értem a nyelvtanfolyamra... mindenki késett, legalább negyed órát, a tanár meg még plusz tíz percet. egész jó volt, mókás csoportmunka volt, főképp mert egy nagyon nagyon nagyon infantilis 30 feletti csajjal voltam (aki a BKFen végzett, újságíró és PR tanácsadóként tengeti életét :D imádom, hihetetlen forma), meg egy sráccal, aki szintén 30 körüli lehet, és nagyon mókásan tűrte Ildi érdekes dolgait, például hogy a bárányos radírt rögtön csapatkabalának kiáltotta ki, és onnantól 3 órán át óvtuk, szerettük és kényeztettük a bárányt. a radír egyébként Péteré volt, szóval ez is érdekes momentum... :D jól beillettem közéjük, az biztos.
volt egy lap (a 20ból...) amit elkallasztottam a mappám aljára, és nem volt kész, mikor be kellett adni. Zef lázadozott, hogy aki ma nem adja le, az EGÉSZRE egyest kap, ehhh -_-" így átértékeltem a nyugodt kis délutánom...
dél előtt beértem dolgozóba, a Kutyatekintetűvel kávéztunk, cigiztünk, ettem levest, aztán nekiálltam dolgozni. egész jó volt, gyorsan haladt az idő, és a társaság is megint jóra sikeredett, végre tudtam lelkizni kicsit a Fogszabályzóssal. -lehet furcsa, hogy minden munkanap után megemlítem, hogy mekkora jó arcok vagyunk így együtt, de nem ugyanazzal a crew-al dolgozom miden nap. több, mint ötvenen vagyunk, és ebből egy nap 6-8 ember kell, időszaktól függően. de többnyire midnig meg vagyok elégedve a beosztással :D-
3.15kor végeztem is az ebédeltetéssel, a Kutyatekintetűvel megint kávé, cigi, aztán rávettem magam hogy kitöltsem azt a maradék 1 rohadt oldalt angolra, hogy még fél6-ra oda tudjam vinni Zefhez. szerencse volt, hogy épp dolgozott ma a Dorkós, aki valamerre az egyesült államokban élt évekig, így átöltöztem és visszamentem a kiállítótérbe hogy most azonnal magyarázza el, mi a különbség az I have been doing és az I have done között. ez azért volt mókás, mert ő közben továbbra is dolgozott, így kicsit lassan haladt a dolog, de elmagyarázta, és soronként ellenőrizte a házim (NEM ő csinálta meg, csak ellenőrizte!)
aztán persze mivel lassan ment az angol, rohantam hogy odaérjek Zefhez, de sikerült. kiderült, hogy a jelenléti ív érdekes életre kelt, mert aszerint a múlthetit leszámítva, az utóbbi 7 alkalommal hiányoztam. visszaszámoltam, és ez nagyjából január utolsó hete. és én meg biztos vagyok benne, hogy nem így van... de örült a feje, rögtön rámsózott 2 kiselőadást meg 2 90sec speachet, hurrá, komolyan pont ez hiányzott az életemből, de ezzel tudom kiváltani a hiányzásom. (tény, sokat hiányoztam, de azért ez túlzás!!!)
Galamb írt mailt, hogy holnap este találkozzunk, kész mázli, hogy a holnap estémet meló után amúgy is lazulósra terveztem (najó, berúgósra, házipálinkával), szóval a terveimet nem húzta keresztül. bár a Hisztisnek tegnap írtam, hogy házipálinka, házipálinka, de még semmit se reagált rá. Minden esetre ma a Fogszabályzós is támogatta az ötletet, csak akkor még nem tudtam hogy Galambbal találkozunk 7 körül. Ha Hisztis is pozitívan reagál, akkor elmegyek Galambbal intézkedni, aztán visszaszedelőcködöm a munkatársakhoz :)
Mindeközben értékelgetem az interjúim a szakdolgozathoz, most valahogy ez is jól esik :)
ja, a címre rátérve, így a végén. tegnap dolgoztam, ma dolgoztam és rohangáltam, holnap dolgozom és rohangálok, hétfőn pedig non-stop írom a szakdolgozatomat. de mindenki másnak jó pihit! :)
kamaszkori flashback
hiányoznak azok a pillanatok, mint mikor felébredtem, pólóban és fehérneműben, elmentem tusolni, és kiesett a melltartómból egy Exit magazinból kitépett Michael Jackson fotó.
olyan ez, mint mikor reggel téglát talál az ember a táskájában.
vagy söralátétet abban a pulóverében, amit 1 hete hordott.
vagy eszébe jut, hogy egyszer valamikor, azt a középső oszlopot a három közül, azon a szűk sétálóutcán, megnyalta.
vagy hogy mezítláb futott a Nemzeti Galéria macskakövén éjjel.
vagy hogy egyszer a metrón leették naranccsal.
vagy hogy beszorult valakivel egy telefonfülkébe.
vagy hogy megtanulta részegen kimondani: hippopothomonstroses-cuippedhaliphobia (félelem a hosszú szavaktól).
vagy hogy egyszer a Blahától nem messze legyantázott egy csíkot egy srác lábáról.
vagy hogy negyed órát futkorászott a West End melletti szökőkútban.
vagy hogy, vagy hogy...
...
azt hiszem, ezektől a pillanatoktól (és sok ezer másiktól) érzem úgy, hogy élek.
olyan ez, mint mikor reggel téglát talál az ember a táskájában.
vagy söralátétet abban a pulóverében, amit 1 hete hordott.
vagy eszébe jut, hogy egyszer valamikor, azt a középső oszlopot a három közül, azon a szűk sétálóutcán, megnyalta.
vagy hogy mezítláb futott a Nemzeti Galéria macskakövén éjjel.
vagy hogy egyszer a metrón leették naranccsal.
vagy hogy beszorult valakivel egy telefonfülkébe.
vagy hogy megtanulta részegen kimondani: hippopothomonstroses-cuippedhaliphobia (félelem a hosszú szavaktól).
vagy hogy egyszer a Blahától nem messze legyantázott egy csíkot egy srác lábáról.
vagy hogy negyed órát futkorászott a West End melletti szökőkútban.
vagy hogy, vagy hogy...
...
azt hiszem, ezektől a pillanatoktól (és sok ezer másiktól) érzem úgy, hogy élek.
péntek, április 6
álnevek
ezentúl okosabban iszom kávét. pörgök, nem tudok aludni, nem tudom csinálni a dolgom, mert pattogok, röhögök, szórakozok mindenen, és boldogítok két embert a világhálón mindezzel :D
ja, és ezentúl csak és kizárólag álneveket fogok használni a blogomban, mert túl sok olyan ember vesz körül, akik hobbiból rákeresnek a nevükre, becenevükre, vagy bármire velük kapcsolatban a google-ban. Korci, ezúton is, tudod hogy nagyon szeretlek ;) de ezt majd kifejtem bővebben, ne haragudj, oké? :D
szóval, neki kell állni álneveket kitalálni :D ebben egyébként nagyon profi vagyok (lásd, viharok. :D) csak attól féltem mindig, hogy évekkel később nem fogom tudni, ki is a Kölyök, meg a Vihar, meg a Hülyegyerek, meg a SZKADA (najó, az mindig megmarad :D), meg a Manó, satöbbi.
de úgy tűnik, ezentúl a blogom szereplői a Humorherold, Csillag, a Kisfiús, a Hülyegyerek, Muci, és így tovább. na, szerintem már holnapra nem fogom tudni, ki kicsoda... :D bár Csillagot amúgy is Csillagnak hívom, ez maradandó, meg Muci is évek óta az... na mindegy, ezen még dolgozunk, mert ez már nem járja, hogy boldog boldogtalan idetalál aztán számonkér. :D
oké, tényleg nem iszom egy jó ideig kávét. most gondoltam, egy korábbi párbeszédhez utólag hozzáírom noszogatásképp a Hisztisnek, hogy "na, hétfőn úgy is hétfő lesz!"
és ami mindent elmond, hogy baromira viccesnek ítéltem én most ezt.
ja, és ezentúl csak és kizárólag álneveket fogok használni a blogomban, mert túl sok olyan ember vesz körül, akik hobbiból rákeresnek a nevükre, becenevükre, vagy bármire velük kapcsolatban a google-ban. Korci, ezúton is, tudod hogy nagyon szeretlek ;) de ezt majd kifejtem bővebben, ne haragudj, oké? :D
szóval, neki kell állni álneveket kitalálni :D ebben egyébként nagyon profi vagyok (lásd, viharok. :D) csak attól féltem mindig, hogy évekkel később nem fogom tudni, ki is a Kölyök, meg a Vihar, meg a Hülyegyerek, meg a SZKADA (najó, az mindig megmarad :D), meg a Manó, satöbbi.
de úgy tűnik, ezentúl a blogom szereplői a Humorherold, Csillag, a Kisfiús, a Hülyegyerek, Muci, és így tovább. na, szerintem már holnapra nem fogom tudni, ki kicsoda... :D bár Csillagot amúgy is Csillagnak hívom, ez maradandó, meg Muci is évek óta az... na mindegy, ezen még dolgozunk, mert ez már nem járja, hogy boldog boldogtalan idetalál aztán számonkér. :D
oké, tényleg nem iszom egy jó ideig kávét. most gondoltam, egy korábbi párbeszédhez utólag hozzáírom noszogatásképp a Hisztisnek, hogy "na, hétfőn úgy is hétfő lesz!"
és ami mindent elmond, hogy baromira viccesnek ítéltem én most ezt.
a legjobban keresőoptimalizált blogbejegyzés, evör!
szex
orál
anál
animal porno
homevideo
schmitt pál
(köszönöm, hogy kattintásoddal hozzájárultál nem reprezentatív felmérésemhez, puszi!)
orál
anál
animal porno
homevideo
schmitt pál
(köszönöm, hogy kattintásoddal hozzájárultál nem reprezentatív felmérésemhez, puszi!)
welcome :)
lett 2 új tagja a blogomnak O_O
tekintve, hogy ez egy nem agyonkeresztlinkelt, megosztott, reklámozott blog, ez eléggé meglepő, de legyetek üdvözölve.
és isten óvjon attól, hogy bármit is elhiggyetek. :D
tekintve, hogy ez egy nem agyonkeresztlinkelt, megosztott, reklámozott blog, ez eléggé meglepő, de legyetek üdvözölve.
és isten óvjon attól, hogy bármit is elhiggyetek. :D
nyáháháháháá
(ezt a röhögést köszönöm Sanyi a bagolynak, hihetetlen, hogy beleivódott az elmúlt években a tudatomba)
utálok válaszokra várni, legyen ez egy jelzés, vagy tényleges e-mail mondjuk. ezt csak úgy megjegyezném magamnak, hogy évek után visszaolvassam, és röhöghessek, hogy van valami, ami egész életemben sose fog megváltozni. :D
a napom ott kezdődött, hogy hajnal 1ig angoloztam, (előtte azért kiborultam rendesen...) aztán elájulva aludtam el nagyjából. 6kor csörgött az ébresztőm, és sikerült legalább 6.30ig meg se mozdulnom. apropó, le kell cserélnem az ébresztő zeném (Green day - Holiday), mert bár baromira szeretem, reggel ez sem tud feldobni. ötleteket várok! legyen hangos, pörgős, és eszméletlenül életvidám!
úgy terveztem, 6kor rendesen felkelek, hogy legyen időm hajatszárítani, de a soksok szundi miatt sztornózni kellett, épp csak hogy lezuhanyoztam meg összedobáltam a cuccaim...
a 7.30as busszal szerettem volna indulni, de benne volt a pakliban, hogy lekésem, és még a 7.45ös is baromi kényelmes, általában azzal szoktam egyébként menni. nem nagyon figyeltem az időt, de 7.25 körül elindultam, és tökéletesen lekéstem a buszt... hazabattyogtam a fülhallgatómért, mert borzasztó érzés mikor itthon hagyom (ez gyakran fordul elő...) és a kapuban álltam mikor elment mellettem a következő busz, szóval házba berohanás, buszmegállóhoz visszarohanás, és fülhallgatóstul elértem a buszt. általában ezzel a busszal 9re vagyok a nyugatinál, mindig a 4-6oson hallgatom a híreket, ehhez képest most 8.40kor már a csopában voltam. ötletem sincs, hogy akkor tulajdonképp melyik busszal is indultam? O_O
a buszon angoloztam kicsit, meg csopába beérve is, hamár úgy is volt még 1 órám munkakezdésig, reggelit meg nem vittem, ilyen rég volt szerintem, de nem túlzottan hiányzott igazából, bár biztos sokat nyom a latban, hogy a buszon megittam egy fél energiaitalt. az angolt meguntam, meg megjöttek a többiek és olyankor úgy se lehet mit csinálni csak beszélgetni, megkávéztam, cigiztem a napsütésben, átöltöztem, szóval ráérősen kezdődött a munka, nagyon jó volt.
hát még utána a nap :) nem tudom hogy sikerült, de ma csupa-csupa cuki gyerek, srác, MILF és FILF volt az egész épületben :D és rengeteg angol ajkú külföldi!!! imádom az angol gyerekeket, hihetetlen cukik, és előttük merek össze vissza nyekeregni angolul :D bár nyitáskor pár munkatársam borzasztóan felidegesített, összességében nagyon mókás nap volt a sok jófej ember miatt, meg némi idióta munkatárs kapcsán.
az elmúlt 1.5 évet megúsztam a munkahelyi pletykák kereszttüzén kívül (vagyis hogy rólam sose beszélt senki, mert minek, vagy nem tudom, egyszerűen nem) most meg hirtelenjében mindenki Maestro idióta pletykáján pattog, és már nem csak ő kérdi naponta háromszor, hogy sikerült-e már összekukáznom valakit magamnak. nem értem, egyáltalán honnan veszik, hogy nekem erre lenne igényem, hiszen mikor megismertek épp akkor költöztünk össze Cézével, és egészen eddig én voltam a megrendíthetetlen kapcsolatban élő lány. na mindegy, ezen borzasztóan jókat tudok mulatni, mert Maestro valami eszméletlen bugyuta arccal tudja kérdezni, és még mindig nem unja :D én azért már néha kicsit mégis :D
hihetetlen, hogy mennyire tavasz van! ki akarom élvezni, a napot, a szelet, az esőt, a barátokat, a sok sört, a bulikat, koncerteket... miért nem ilyen egyszerű az élet?
este úgy volt, beülünk egy órára Shakesbeerbe, aztán megyek Cézéékkel pókerezni, de több ízben sztornózva lett az ügy, mert az angolt nem teljesen sikerült befejeznem, így erőt vettem magamon, és szép sorban nemet mondtam mindenkinek mindenre, plusz Pöcök elvitte magával színházba Bulcsút meg Kornélt is, így igazából a Shakesbeerbe se lett volna kivel menni, pedig kellett volna az az egy óra, amíg nem kell elindulnom a pókeres megmozdulásra...
szóval fogtam magam, hazajöttem, televacsiztam magam isteni marhahúslevessel (apu még mindig nem eszik szárnyast), és legszívesebben most lefeküdnék aludni, mert most tényleg jól érzem magam, jó napom volt, de még vár rám némi angol... nem gond, legalább a jólvégzett (najó, elvégzett) munka örömével alszom el. majd egyszer csak :D
utálok válaszokra várni, legyen ez egy jelzés, vagy tényleges e-mail mondjuk. ezt csak úgy megjegyezném magamnak, hogy évek után visszaolvassam, és röhöghessek, hogy van valami, ami egész életemben sose fog megváltozni. :D
a napom ott kezdődött, hogy hajnal 1ig angoloztam, (előtte azért kiborultam rendesen...) aztán elájulva aludtam el nagyjából. 6kor csörgött az ébresztőm, és sikerült legalább 6.30ig meg se mozdulnom. apropó, le kell cserélnem az ébresztő zeném (Green day - Holiday), mert bár baromira szeretem, reggel ez sem tud feldobni. ötleteket várok! legyen hangos, pörgős, és eszméletlenül életvidám!
úgy terveztem, 6kor rendesen felkelek, hogy legyen időm hajatszárítani, de a soksok szundi miatt sztornózni kellett, épp csak hogy lezuhanyoztam meg összedobáltam a cuccaim...
a 7.30as busszal szerettem volna indulni, de benne volt a pakliban, hogy lekésem, és még a 7.45ös is baromi kényelmes, általában azzal szoktam egyébként menni. nem nagyon figyeltem az időt, de 7.25 körül elindultam, és tökéletesen lekéstem a buszt... hazabattyogtam a fülhallgatómért, mert borzasztó érzés mikor itthon hagyom (ez gyakran fordul elő...) és a kapuban álltam mikor elment mellettem a következő busz, szóval házba berohanás, buszmegállóhoz visszarohanás, és fülhallgatóstul elértem a buszt. általában ezzel a busszal 9re vagyok a nyugatinál, mindig a 4-6oson hallgatom a híreket, ehhez képest most 8.40kor már a csopában voltam. ötletem sincs, hogy akkor tulajdonképp melyik busszal is indultam? O_O
a buszon angoloztam kicsit, meg csopába beérve is, hamár úgy is volt még 1 órám munkakezdésig, reggelit meg nem vittem, ilyen rég volt szerintem, de nem túlzottan hiányzott igazából, bár biztos sokat nyom a latban, hogy a buszon megittam egy fél energiaitalt. az angolt meguntam, meg megjöttek a többiek és olyankor úgy se lehet mit csinálni csak beszélgetni, megkávéztam, cigiztem a napsütésben, átöltöztem, szóval ráérősen kezdődött a munka, nagyon jó volt.
hát még utána a nap :) nem tudom hogy sikerült, de ma csupa-csupa cuki gyerek, srác, MILF és FILF volt az egész épületben :D és rengeteg angol ajkú külföldi!!! imádom az angol gyerekeket, hihetetlen cukik, és előttük merek össze vissza nyekeregni angolul :D bár nyitáskor pár munkatársam borzasztóan felidegesített, összességében nagyon mókás nap volt a sok jófej ember miatt, meg némi idióta munkatárs kapcsán.
az elmúlt 1.5 évet megúsztam a munkahelyi pletykák kereszttüzén kívül (vagyis hogy rólam sose beszélt senki, mert minek, vagy nem tudom, egyszerűen nem) most meg hirtelenjében mindenki Maestro idióta pletykáján pattog, és már nem csak ő kérdi naponta háromszor, hogy sikerült-e már összekukáznom valakit magamnak. nem értem, egyáltalán honnan veszik, hogy nekem erre lenne igényem, hiszen mikor megismertek épp akkor költöztünk össze Cézével, és egészen eddig én voltam a megrendíthetetlen kapcsolatban élő lány. na mindegy, ezen borzasztóan jókat tudok mulatni, mert Maestro valami eszméletlen bugyuta arccal tudja kérdezni, és még mindig nem unja :D én azért már néha kicsit mégis :D
hihetetlen, hogy mennyire tavasz van! ki akarom élvezni, a napot, a szelet, az esőt, a barátokat, a sok sört, a bulikat, koncerteket... miért nem ilyen egyszerű az élet?
este úgy volt, beülünk egy órára Shakesbeerbe, aztán megyek Cézéékkel pókerezni, de több ízben sztornózva lett az ügy, mert az angolt nem teljesen sikerült befejeznem, így erőt vettem magamon, és szép sorban nemet mondtam mindenkinek mindenre, plusz Pöcök elvitte magával színházba Bulcsút meg Kornélt is, így igazából a Shakesbeerbe se lett volna kivel menni, pedig kellett volna az az egy óra, amíg nem kell elindulnom a pókeres megmozdulásra...
szóval fogtam magam, hazajöttem, televacsiztam magam isteni marhahúslevessel (apu még mindig nem eszik szárnyast), és legszívesebben most lefeküdnék aludni, mert most tényleg jól érzem magam, jó napom volt, de még vár rám némi angol... nem gond, legalább a jólvégzett (najó, elvégzett) munka örömével alszom el. majd egyszer csak :D
csütörtök, április 5
nyavalygás jön, csak saját felelősségre!
faszért kell ennyi mindent a nyakamba varrni, faszért kell ennyi mindent elvállalnom, persze, azért mert úgy érzem muszáj, mert nincs más választásom mint csinálni, de akkor még pont az hiányzik, hogy baszogassanak, ha rosszul csinálok valamit, meg ha közlik hogy úgy is feleslegesen szopom az egészet.
nincs pasim, nem szeret senki, nem számítok senkinek semmit, nem támogat senki semmiben, nincs normális munkám, nincs pénzem, nem lesz normális szakmám és lehet nyelvvizsgám se, nincs életem és nincs időm, nincs fix családi hátterem, barátaim se nagyon vannak, fasznak hiányzik még a baszogatás is.
úgy néz ki kurva nagy kérés az élettől, hogy néha küldjön valakit aki néha megdicsér, bátorít, és elismer.
ha úgy is mindenki szerint szart se ér amit csinálok, akkor vajon én mi miatt gondoljam másképp? másképp kell gondolnom, mert mégis csak az életemről van szó, de hát így kibaszottul nehéz.
halvány emléke sincs az agyamban annak, vajon utoljára mikor mondta azt bárki bármire, hogy igen, oké, ezt jól csináltad, vagy hogy hajrá, meg tudod csinálni. az kurvára nem segít, ha csak azt kapom az arcomba, hogy hülye vagyok, lusta, szart se ér amit csinálok, különben is minek csinálom, felesleges szopás csak, és úgy se tudom megcsinálni.
rohadtul elegem van az egészből, és igenis néha összeroppanok, mert sokkal több van a vállamon mint amit el bírnék viselni, de jobb napokon bízom magamban és abban hogy képes vagyok mindent helyrehozni, csak ismétlem, kibaszott nehéz és baromi ritkán van mostanában jobb nap.
ha nem lennék nyuszi, már rég felkötöttem volna magam egy szar falusi focipálya kapujára, az legalább még rám is dőlne.
és most megyek, kibőgöm magamból az idegösszeroppanást, aztán próbálom tovább csinálni ezt a sok szart.
én kérek elnézést. mint mindig.
nincs pasim, nem szeret senki, nem számítok senkinek semmit, nem támogat senki semmiben, nincs normális munkám, nincs pénzem, nem lesz normális szakmám és lehet nyelvvizsgám se, nincs életem és nincs időm, nincs fix családi hátterem, barátaim se nagyon vannak, fasznak hiányzik még a baszogatás is.
úgy néz ki kurva nagy kérés az élettől, hogy néha küldjön valakit aki néha megdicsér, bátorít, és elismer.
ha úgy is mindenki szerint szart se ér amit csinálok, akkor vajon én mi miatt gondoljam másképp? másképp kell gondolnom, mert mégis csak az életemről van szó, de hát így kibaszottul nehéz.
halvány emléke sincs az agyamban annak, vajon utoljára mikor mondta azt bárki bármire, hogy igen, oké, ezt jól csináltad, vagy hogy hajrá, meg tudod csinálni. az kurvára nem segít, ha csak azt kapom az arcomba, hogy hülye vagyok, lusta, szart se ér amit csinálok, különben is minek csinálom, felesleges szopás csak, és úgy se tudom megcsinálni.
rohadtul elegem van az egészből, és igenis néha összeroppanok, mert sokkal több van a vállamon mint amit el bírnék viselni, de jobb napokon bízom magamban és abban hogy képes vagyok mindent helyrehozni, csak ismétlem, kibaszott nehéz és baromi ritkán van mostanában jobb nap.
ha nem lennék nyuszi, már rég felkötöttem volna magam egy szar falusi focipálya kapujára, az legalább még rám is dőlne.
és most megyek, kibőgöm magamból az idegösszeroppanást, aztán próbálom tovább csinálni ezt a sok szart.
én kérek elnézést. mint mindig.
nyehehehee
ezt túl sokat hallottam az elmúlt időben, szóval ideje ide is betenni:
Mikor életed szerelme szakít veled, és azt mondja: "maradjunk barátok", az olyan érzés, mintha meghalt volna a kutyád, de azért megtarthatnád.
Mikor életed szerelme szakít veled, és azt mondja: "maradjunk barátok", az olyan érzés, mintha meghalt volna a kutyád, de azért megtarthatnád.
Nem lehetetlen, és amíg nem próbáltad, nem tudhatod hogy jó-e. :)
kommentár nélküliek :(
Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"
Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog?
-Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körülvéve.
-Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körülvéve.
ilyen és ehhez hasonló kommersz dolgok pattognak az agyamban. bár az alsó mondat különösen izgalmas, a munkahelyemen mostanság minden nap találkozom a jelenséggel. vagyis a munkatársaim velem, ahogy épp a padon ülök...
ha beszélgetünk, ebédelünk, iszunk, szórakozunk, játszunk, együtt vagyunk, akkor nincs is semmi baj. viszont utálok egyedül lenni a magányomban... én azt hiszem, egész jól vagyok, majd odajön valaki, és annyit kérdez, mi a baj, miért nézek ki ilyen szarul?
fail.
anno április 5.
2012. április 5 - 11 múlt, délelőtt, és nyekergek. a pénz és az időhiány miatt, és a sulis kötelességek miatt. el vagyok magányosodva, de arra sincs időm, hogy ezen változtassak. ma bemegyünk Vilcsivel egy iskolaszövetkezetbe hátha összejön egy mozis meló, aztán 5re megyek Anetthez, hogy odaadjon két könyvet a szakdolgozatomhoz, amit már olyan sokáig vettem ki a suli könyvtárból, hogy nem szívesen adják már oda nekem, neki viszont megvan. :D
2011. álprilis 5 - azon kattogtam, vajon honnan ered a nyámnyila szó, borzasztóan érdekelt (és még mindig!). aznap végre igazi tavaszi idő volt, vékony pulcsis napszemüveges, én meg mászkáltam a városban, diákszövetkezethez, nagynénémék cukrászdájába, meg suliban voltam. már nagyon vártam hogy beinduljon a tavasz, ki lehessen ülni bárhova. (ez most sincs másképp, csak idén már a mínusz 10 sem okozott gondot a Normafánál a kiülésben :D)
2010. április 5 - épp tavaszi szünetem volt, és a nyelvvizsgámra kellett volna tanulnom (hihi, pont mint most...) és a tavaszi szünet legnagyobb történése az volt, hogy 4 nap alatt kétszer is elmentem futni. na, ha jól rémlik, ma két éve hogy életemben utoljára futottam. meg Cézé is kijött Veresre, nagyon jó volt minden, sokat lelkiztünk, és emlékszem, hogy próbáltam bizonygatni, hogy bármit elmondhat, még akkor is, ha nem tudok benne segíteni... (érdekes, ez sem változott.) Továbbá Varró Dani Randi című versén kattogtam sokat, meg a mibenlétben, meg a kapcsolatunk mibenlétében. Mondanom se kell, ez is borzasztóan aktuális, bár nem csak Cézével kapcsolatban, hanem az egész mindenséggel.
2009 április 5 - hát ez nagyon érdekes időszak volt... először is, egy kis vicc, honnan tudjuk, hogy 2009-ben élünk? http://www.hotdog.hu/blog/minime_blogja/honnan-tudod-hogy-2009-ben-elsz
na és akkor a többi bejegyzést összegezve... kicsit össze voltam zavarodva. akkor jöttem haza tavaszi táborból, és mentünk a (mostmár) PediGes Anna szülinapjára, ahol egész este a Kispál Csillag vagy fecskéjét énekeltük. ebben az volt a zavarbaejtő, hogy előtte, tavaszi táborban Cézével is ezt énekeltük egy éjszakán keresztül, ami meg azért zavarbaejtő, mert előtte évekig Trubival volt a közös számunk. A buli után DAninál aludtam, aztán több napot is ott voltam náluk, emlékszem borzasztóan idegesített akkoriban, hogy heti 3-4-5 órát töltünk csak együtt. meg is lett az eredménye, mondjuk. Közben Gaspinak írtam részegen egy sms-t, hogy hogy is képzeli, amit csinál, jól lebasztam aztán pedig kiakadtam, hogy miért nem ír vissza. ha jól rémlik ez az sms indított egy lavinát ami azt eredményezte hogy 1 hét múlva találkoztunk és borzasztóan bőgtem DAni nyakán napokig. további velencéről hazahozott dalokat énekelgettem megállás nélkül, például a Republic - ha itt lennél velemet, és mostmár legalább szemrebbenés nélkül le tudom írni, hogy Cézé miatt volt... ja, és persze aznap írtam meg a tavaszi tábor beszámolóját cenzúrázva, persze az benne volt, hogy Cézével összevesztem, de nem volt publikus, miért.
2008. április 5 - előző nap ünnepeltük mindannyiunk szülinapját (nekem és Ádámnak 17., Sztinek 18, és SZTI NEM JÖTT EL :DDDDD), Ádámmal, Anettel, Cucuval, Szandival, meg DAnival meg Beával, a Diófában. jól sikerült berúgni, az biztos, erre emlékszem :D
aztán másnap mentünk a PediGgel koncertezni Egerbe, hajnalba keltünk, hamar odaértünk, elfoglaltuk a szállást és a zenekar összes tagja ki volt akadva, hogy juuuuujjjj most velem kell egy szobában aludniuk, DAni meg megparancsolta hogy mindenki felöltözve alszik és ne merészeljen rám nézni :D én meg csak vonogattam a vállam, hogy mindegy. :D egész nap Egerben bóklásztunk, sikerült délután már jól berúgni, az esti koncert egy gördeszkás klubban volt (vagymi, tudjátok, ilyen pálya), Egrix klub, és nagyon jól sikerült, sokkal több pénzt kaptak mint amit előre megbeszéltek, és a szervezőnek is nagyon tetszett. Volt még Dirty Slippers koncert is, hát azokat a srácokat se fogom soha elfelejteni :D borzasztó amit csinálnak, de az énekes srác apja nagyon befolyásos zenészember... azóta már eléggé befutottak, bár azt hiszem más névvel.
2007. április 5 - hm. Gyerekházban voltam, meg átmentem DAnihoz fél órára aztán mennem is kellett haza.. már akkor is mindig én futottam a dolgok után, ehh :S meg írtam egy dalszöveget a PediGnek, amit sose adtam oda, de azért a blogomba kitettem és mindenkinek nagyon tetszett. meg Zulát idéztem, és ez szintén aktuális most is: "majdnemnégyzet téglalapomat konkáv sokszögre cserélném. tudjátok az az, amelyikben el lehet bújni. bár szerintem az érzéseim annyira leszarják a matekot" nem tudom, él-e még a blogja, de itt a link: www.blogok.hotdog.hu/ZULandR másnap meg DAninál voltam, unatkoztam ezért blogoltam, ő meg gitározott.
2006. április 5 - huh, akkoriban borzasztó passzban voltam, és nem nagyon írtam érthetően blogot... szerelmi bánatom volt, ez lejön az idézetekből, csak épp arra nem emlékszem, ki miatt. meg akkoriban szüneteltettem is a blogot, meg gyászoltam Patrikot. (ez mág mindig borzasztó... 9 éves volt, 9!) :(
aggódtam, hogy nem megy a matek, ez később be is igazolódott.
Aha, most rájöttem, Sajttal szakítottunk ezelőtti héten, és miatta voltam nagyon magamba borulva. hú, de rég volt... Az akkori humorom pedig tökéletesen jellemzi ez a mondat: Rosszabbul Chuck Norris, mint négy éve. ez még mindig vicces :D
2011. álprilis 5 - azon kattogtam, vajon honnan ered a nyámnyila szó, borzasztóan érdekelt (és még mindig!). aznap végre igazi tavaszi idő volt, vékony pulcsis napszemüveges, én meg mászkáltam a városban, diákszövetkezethez, nagynénémék cukrászdájába, meg suliban voltam. már nagyon vártam hogy beinduljon a tavasz, ki lehessen ülni bárhova. (ez most sincs másképp, csak idén már a mínusz 10 sem okozott gondot a Normafánál a kiülésben :D)
2010. április 5 - épp tavaszi szünetem volt, és a nyelvvizsgámra kellett volna tanulnom (hihi, pont mint most...) és a tavaszi szünet legnagyobb történése az volt, hogy 4 nap alatt kétszer is elmentem futni. na, ha jól rémlik, ma két éve hogy életemben utoljára futottam. meg Cézé is kijött Veresre, nagyon jó volt minden, sokat lelkiztünk, és emlékszem, hogy próbáltam bizonygatni, hogy bármit elmondhat, még akkor is, ha nem tudok benne segíteni... (érdekes, ez sem változott.) Továbbá Varró Dani Randi című versén kattogtam sokat, meg a mibenlétben, meg a kapcsolatunk mibenlétében. Mondanom se kell, ez is borzasztóan aktuális, bár nem csak Cézével kapcsolatban, hanem az egész mindenséggel.
2009 április 5 - hát ez nagyon érdekes időszak volt... először is, egy kis vicc, honnan tudjuk, hogy 2009-ben élünk? http://www.hotdog.hu/blog/minime_blogja/honnan-tudod-hogy-2009-ben-elsz
na és akkor a többi bejegyzést összegezve... kicsit össze voltam zavarodva. akkor jöttem haza tavaszi táborból, és mentünk a (mostmár) PediGes Anna szülinapjára, ahol egész este a Kispál Csillag vagy fecskéjét énekeltük. ebben az volt a zavarbaejtő, hogy előtte, tavaszi táborban Cézével is ezt énekeltük egy éjszakán keresztül, ami meg azért zavarbaejtő, mert előtte évekig Trubival volt a közös számunk. A buli után DAninál aludtam, aztán több napot is ott voltam náluk, emlékszem borzasztóan idegesített akkoriban, hogy heti 3-4-5 órát töltünk csak együtt. meg is lett az eredménye, mondjuk. Közben Gaspinak írtam részegen egy sms-t, hogy hogy is képzeli, amit csinál, jól lebasztam aztán pedig kiakadtam, hogy miért nem ír vissza. ha jól rémlik ez az sms indított egy lavinát ami azt eredményezte hogy 1 hét múlva találkoztunk és borzasztóan bőgtem DAni nyakán napokig. további velencéről hazahozott dalokat énekelgettem megállás nélkül, például a Republic - ha itt lennél velemet, és mostmár legalább szemrebbenés nélkül le tudom írni, hogy Cézé miatt volt... ja, és persze aznap írtam meg a tavaszi tábor beszámolóját cenzúrázva, persze az benne volt, hogy Cézével összevesztem, de nem volt publikus, miért.
2008. április 5 - előző nap ünnepeltük mindannyiunk szülinapját (nekem és Ádámnak 17., Sztinek 18, és SZTI NEM JÖTT EL :DDDDD), Ádámmal, Anettel, Cucuval, Szandival, meg DAnival meg Beával, a Diófában. jól sikerült berúgni, az biztos, erre emlékszem :D
aztán másnap mentünk a PediGgel koncertezni Egerbe, hajnalba keltünk, hamar odaértünk, elfoglaltuk a szállást és a zenekar összes tagja ki volt akadva, hogy juuuuujjjj most velem kell egy szobában aludniuk, DAni meg megparancsolta hogy mindenki felöltözve alszik és ne merészeljen rám nézni :D én meg csak vonogattam a vállam, hogy mindegy. :D egész nap Egerben bóklásztunk, sikerült délután már jól berúgni, az esti koncert egy gördeszkás klubban volt (vagymi, tudjátok, ilyen pálya), Egrix klub, és nagyon jól sikerült, sokkal több pénzt kaptak mint amit előre megbeszéltek, és a szervezőnek is nagyon tetszett. Volt még Dirty Slippers koncert is, hát azokat a srácokat se fogom soha elfelejteni :D borzasztó amit csinálnak, de az énekes srác apja nagyon befolyásos zenészember... azóta már eléggé befutottak, bár azt hiszem más névvel.
2007. április 5 - hm. Gyerekházban voltam, meg átmentem DAnihoz fél órára aztán mennem is kellett haza.. már akkor is mindig én futottam a dolgok után, ehh :S meg írtam egy dalszöveget a PediGnek, amit sose adtam oda, de azért a blogomba kitettem és mindenkinek nagyon tetszett. meg Zulát idéztem, és ez szintén aktuális most is: "majdnemnégyzet téglalapomat konkáv sokszögre cserélném. tudjátok az az, amelyikben el lehet bújni. bár szerintem az érzéseim annyira leszarják a matekot" nem tudom, él-e még a blogja, de itt a link: www.blogok.hotdog.hu/ZULandR másnap meg DAninál voltam, unatkoztam ezért blogoltam, ő meg gitározott.
2006. április 5 - huh, akkoriban borzasztó passzban voltam, és nem nagyon írtam érthetően blogot... szerelmi bánatom volt, ez lejön az idézetekből, csak épp arra nem emlékszem, ki miatt. meg akkoriban szüneteltettem is a blogot, meg gyászoltam Patrikot. (ez mág mindig borzasztó... 9 éves volt, 9!) :(
aggódtam, hogy nem megy a matek, ez később be is igazolódott.
Aha, most rájöttem, Sajttal szakítottunk ezelőtti héten, és miatta voltam nagyon magamba borulva. hú, de rég volt... Az akkori humorom pedig tökéletesen jellemzi ez a mondat: Rosszabbul Chuck Norris, mint négy éve. ez még mindig vicces :D
social network
Még nem döntöttem el, hogy jó-e a közösségi háló ekkora mértékű közelsége. Régebben le volt tiltva, hogy ismeretlenek levelet írhassanak nekem, de szerintem a facebook átállásával ez megszűnt, vagy nem tudom, minden esetre kapom a leveleket.
Egyik sem szexuális vagy ismerkedős randit kérős (nyilván blöööö hányok is az ilyentől!) hanem mondjuk csak helyreigazít, ha valamit talált a tartalmaim között, ami nem helyes, meg ilyesmik. Furcsa érzés vadidegenekkel levelezni, olyan ez, mintha képeslapot kapnál Norvégiából, amit véletlen dobtak csak be hozzád; sose derül ki, ki írta igazából. Persze van név (meg facebook esetében kép is az illetőről), de ettől még sosem fogod megtudni, valójában ki ő.
Ez főképp akkor vicces, ha személyesen is összefutsz azzal, akivel évekkel ezelőtt valami jelentéktelen dologról váltottál két levelet. Volt már ilyen is, mókás :D
Egyik sem szexuális vagy ismerkedős randit kérős (nyilván blöööö hányok is az ilyentől!) hanem mondjuk csak helyreigazít, ha valamit talált a tartalmaim között, ami nem helyes, meg ilyesmik. Furcsa érzés vadidegenekkel levelezni, olyan ez, mintha képeslapot kapnál Norvégiából, amit véletlen dobtak csak be hozzád; sose derül ki, ki írta igazából. Persze van név (meg facebook esetében kép is az illetőről), de ettől még sosem fogod megtudni, valójában ki ő.
Ez főképp akkor vicces, ha személyesen is összefutsz azzal, akivel évekkel ezelőtt valami jelentéktelen dologról váltottál két levelet. Volt már ilyen is, mókás :D
kiadós
gyűlölöm a hónap végét.
bár, gyűlölöm az elejét is :D
alapból nem esne nehezemre a spórolás, ha lenne miből. a hónap legnagyobb költekezése talán a szülinapomon elivott 700 forint volt, meg a sörolimpián 1500.-, de ezeken kívül csak nagyon minimális összeget költöttem szórakozás/kikapcsolódás/luxus kategóriában (igen, a sör ide tartozik jelenleg).
kajára sem sűrűn költök, de néha a nagy rohanásban muszáj bedobni egy péksütit, vagy útbaejteni vacsorára egy kifőzdét.. ezeken nem igazán tudok spórolni, mert időm energiám és életvitelem nem nagyon engedi meg, hogy minden nap szendvicset csináljak magamnak itthon, főleg ha nem is alszom itthon, meg különben is kevés dolgot utálok annyira, mint a szendvicset.
cigi.. hát igen, ez maga a megtestesült luxus, egy hónapban egy olyan 5500.- forintomba kerül.
az 1 hónappal ezelőtti fizetésem elég sokra sikeredett (magamhoz képest) mert kéthavit kaptam egyben, viszont abból vissza kellett adnom Cézének a tartozásom (amit akkor adott amikor nem jött meg a fizum), a nyelvtanfolyamon is folyamatosan kell fizetni, meg persze februárban is voltak szülinapok... a márciusi fizetésem sokkal karcsúbbra sikeredett, de igyekeztem tényleg vigyázni rá. bár nagyon kéne, nem vettem se új cipőt, se gatyát. kéne, de másra jobban kell a pénz.
nagyon rossz, amikor annyira lehetetlen pénzből kell, hogy kijöjjek, hogy már egyszerűen spórolni sem tudok semmin. a kaján+cigin+sörön nagyjából 10.000.-t spóroltam volna meg, de jelenleg abból se lennék beljebb.
holnap lejár a bérletem, ezzel le is nullázódik az egyenlegem... túl sok nemvárt pluszkiadás jött be, kötelező utazás hivatalos ügyben, szülinapok, bátyámnak is kellett adnom, mégtöbb hülye pénz a nyelvtanfolyamra...
egyik ismerősöm az ilyen monológokra megkérdezi mindig, hogy most panaszkodsz vagy dicsekszel?
azt hiszem dicsekszem. egyszerűen csodálom, hogy nagyjából 20.000.- forintból legalább ennyire ki tudok jönni.
az viszont biztos, hogy az áprilisi fizetésem egy-az-egyben el fog menni a nyelvtanfolyamomra... ebből következik, hogy lövésem sincs, miből fogok enni, inni, cigizni... ...még ezek közül a legkönnyebben a cigiről tudok lemondani (háhá, ami nincs arról főleg könnyű!), meg persze a sörről kéne...
csak azzal az a baj, hogy szabadidőm sincs, hogy mondjuk a margit szigetre kifeküdjek a barátaimmal napozni, az semmibe se kerül... csak suli vagy meló után van lehetőségem bármiféle közösségi életre, ami bizony mondjuk heti egyszer egy sör árába kerül...
nyafogok, jha, de nem tudok mit csinálni.
bár, gyűlölöm az elejét is :D
alapból nem esne nehezemre a spórolás, ha lenne miből. a hónap legnagyobb költekezése talán a szülinapomon elivott 700 forint volt, meg a sörolimpián 1500.-, de ezeken kívül csak nagyon minimális összeget költöttem szórakozás/kikapcsolódás/luxus kategóriában (igen, a sör ide tartozik jelenleg).
kajára sem sűrűn költök, de néha a nagy rohanásban muszáj bedobni egy péksütit, vagy útbaejteni vacsorára egy kifőzdét.. ezeken nem igazán tudok spórolni, mert időm energiám és életvitelem nem nagyon engedi meg, hogy minden nap szendvicset csináljak magamnak itthon, főleg ha nem is alszom itthon, meg különben is kevés dolgot utálok annyira, mint a szendvicset.
cigi.. hát igen, ez maga a megtestesült luxus, egy hónapban egy olyan 5500.- forintomba kerül.
az 1 hónappal ezelőtti fizetésem elég sokra sikeredett (magamhoz képest) mert kéthavit kaptam egyben, viszont abból vissza kellett adnom Cézének a tartozásom (amit akkor adott amikor nem jött meg a fizum), a nyelvtanfolyamon is folyamatosan kell fizetni, meg persze februárban is voltak szülinapok... a márciusi fizetésem sokkal karcsúbbra sikeredett, de igyekeztem tényleg vigyázni rá. bár nagyon kéne, nem vettem se új cipőt, se gatyát. kéne, de másra jobban kell a pénz.
nagyon rossz, amikor annyira lehetetlen pénzből kell, hogy kijöjjek, hogy már egyszerűen spórolni sem tudok semmin. a kaján+cigin+sörön nagyjából 10.000.-t spóroltam volna meg, de jelenleg abból se lennék beljebb.
holnap lejár a bérletem, ezzel le is nullázódik az egyenlegem... túl sok nemvárt pluszkiadás jött be, kötelező utazás hivatalos ügyben, szülinapok, bátyámnak is kellett adnom, mégtöbb hülye pénz a nyelvtanfolyamra...
egyik ismerősöm az ilyen monológokra megkérdezi mindig, hogy most panaszkodsz vagy dicsekszel?
azt hiszem dicsekszem. egyszerűen csodálom, hogy nagyjából 20.000.- forintból legalább ennyire ki tudok jönni.
az viszont biztos, hogy az áprilisi fizetésem egy-az-egyben el fog menni a nyelvtanfolyamomra... ebből következik, hogy lövésem sincs, miből fogok enni, inni, cigizni... ...még ezek közül a legkönnyebben a cigiről tudok lemondani (háhá, ami nincs arról főleg könnyű!), meg persze a sörről kéne...
csak azzal az a baj, hogy szabadidőm sincs, hogy mondjuk a margit szigetre kifeküdjek a barátaimmal napozni, az semmibe se kerül... csak suli vagy meló után van lehetőségem bármiféle közösségi életre, ami bizony mondjuk heti egyszer egy sör árába kerül...
nyafogok, jha, de nem tudok mit csinálni.
szerda, április 4
ennek sincs értelme
bocsi, mostanság a blog átváltott egy személyes homállyá, amibe mélyen beleburkolózom. senki se próbáljon következtetéseket levonni az elmúlt időszak bejegyzéseiből, inkább kérdezzen, mint sem kombináljon.
minden esetre amit épp ki akartam lökni a tudatomból ide, az az, hogy rájöttem, miért nehéz Cézével barátkoznunk. Mi régen, évekkel ezelőtt is mindig csak baszogattuk egymást. És mivel az elmúlt 2 évben szorosan összefonódtunk érzelmileg, ezért ha most is csak baszogatnánk egymást, az már sokkal bántóbb lenne, mint volt az 6 évvel ezelőtt.
na, majd kialakul...
minden esetre amit épp ki akartam lökni a tudatomból ide, az az, hogy rájöttem, miért nehéz Cézével barátkoznunk. Mi régen, évekkel ezelőtt is mindig csak baszogattuk egymást. És mivel az elmúlt 2 évben szorosan összefonódtunk érzelmileg, ezért ha most is csak baszogatnánk egymást, az már sokkal bántóbb lenne, mint volt az 6 évvel ezelőtt.
na, majd kialakul...
kedd, április 3
elmagányosodva
az elmúlt időszakban bárki megkérdezte, hogy érzem magam, mindig a fenti választ kapta.
nagyon szeretem ezt a szót, mert mindent elmond, és valóban pontosan ezt érzem.
persze azt nem mondom, hogy bárkire szükségem lenne most, vagy be szeretnék/tudnék engedni bárkit az életembe, lelkembe érzelmileg, mert isten ments. csak egyszerűen hihetetlen nagy szeretethiány van, szívem szerint az egész világot ölelgetném, és mindenkihez jól odabújnék, csak hogy érezzem, hogy kellek, fontos vagyok és szerethető.
egy társaságfüggőnek borzasztó az elmagányosodás.
ragaszkodom minden emberhez akik körül vesznek, szerencsére sokan vannak, de védekezem is, és nem engedem be őket az életembe. megpróbálok önálló lenni, nem kötődni senkihez és semmitől sem függeni, élvezni az életet és hogy fiatal vagyok.
ezzel nem csak a lelki hátterem a probléma, hanem az is, hogy előreláthatólag júliusban lesz csak szabadidőm... addig meg még túl kell élni, ilyen kis elmagányosodva...
nagyon szeretem ezt a szót, mert mindent elmond, és valóban pontosan ezt érzem.
persze azt nem mondom, hogy bárkire szükségem lenne most, vagy be szeretnék/tudnék engedni bárkit az életembe, lelkembe érzelmileg, mert isten ments. csak egyszerűen hihetetlen nagy szeretethiány van, szívem szerint az egész világot ölelgetném, és mindenkihez jól odabújnék, csak hogy érezzem, hogy kellek, fontos vagyok és szerethető.
egy társaságfüggőnek borzasztó az elmagányosodás.
ragaszkodom minden emberhez akik körül vesznek, szerencsére sokan vannak, de védekezem is, és nem engedem be őket az életembe. megpróbálok önálló lenni, nem kötődni senkihez és semmitől sem függeni, élvezni az életet és hogy fiatal vagyok.
ezzel nem csak a lelki hátterem a probléma, hanem az is, hogy előreláthatólag júliusban lesz csak szabadidőm... addig meg még túl kell élni, ilyen kis elmagányosodva...
vasárnap, április 1
kommentár és név nélkül
hát akkor baszd meg.
köszönöm, hogy elmondhattam.
- az embernek sose jó, ha kevés ember veszi körül. de az sem, ha sok -
update: még mindig kommentár és név nélkül, de a fenti mondatot ezúton visszavontam.
- van, amit nem is kell megbeszélni, csak úgy tudjátok -
köszönöm, hogy elmondhattam.
- az embernek sose jó, ha kevés ember veszi körül. de az sem, ha sok -
update: még mindig kommentár és név nélkül, de a fenti mondatot ezúton visszavontam.
- van, amit nem is kell megbeszélni, csak úgy tudjátok -
szülinapi hét, gondolatfoszlányokkal
először is, az új elsöprő szerelmem a Fran Palermo. nagyjából két hete hallottam először róluk, és azóta megállás nélkül ezt dúdoltam, főleg a buszon ülve (akkor is, ha mást hallgattam közben! ez már beteges!) viszont nem hallottam ezt a számot az első eset óta. és ma már nem bírtam tovább dúdolni, utána jártam.
hallgassátok, szerintem illeni fog ehhez a poszthoz.
A szülinapom előtti nap nem sokat aludtam, nem is igazán tudom indokolni... de nem tudtam elaludni.. reggel persze 1 órás (!) késéssel keltem, és 10 percem volt, hogy elérjem a volánbuszt. persze zseni vagyok, sikerült, csak hát kicsit igényesebben szerettem volna kinézni a 21. szülinapomon...
a munka többnyire jól telt, csak borzasztóan fáradt voltam, és tompa... aztán dolgoztak az ügyön, hogy jobb kedvem legyen, és sikerült is felvidítani a többieknek.
zárás előtt már nagyon be voltam zsongva :D akkor hívott Sanyi is rögtön, hogy nemsoká odaér, szóval sietősre vettük az öltözőben a dolgokat (ami azért mókás, mert átlag negyed óra, 20 perc ha csoportosan indulunk el bárhova...) Vilcsi meg Móni pedig már a Csopa előtt vártak :)
beültünk a Shakesbeerbe, és hirtelen borzasztóan sokan lettek. mire Sanyi megjött, már nehézkes volt megoldani, hogy le tudjon ülni. volt rengeteg meglepetés emberke, bár rámszervezett a főnök egy megbeszélést amire elvileg 4en voltak hivatalosak, de most akkor honnan tudni, ki jött miattam? :D mindegy, mindenki kedves volt, az is akivel egész este egy mondatot sem tudtam beszélni. ez mondjuk eléggé zavart, főleg, mert lett volna mondanivalóm bőven, meg tudom, hogy volt aki csak ezért jött, de elkerültük egymást. a helyhiány miatt fogyatkoztunk is, mert kényelmetlen volt, de később is csatlakoztak többen, szóval nagyjából tartva lett az átlag.
Cézé is lejött, nagyon meglepett, mert nem mondta, hogy tervez jönni, csak egyszerűen tudta hogy ott leszünk, nagyon jól esett hogy megjelent, bármiféle rózsaszín köd nélkül. egyszerűen csak egy nagyon kedves gesztus volt tőle, hát még hogy ajándékot is hozott.. sose gondoltam volna. sajnos nem maradt sokáig, nem is igazán értettem, hogy miért, elég hirtelen lépett le.
nagyon nagyon örültem mindenkinek, mindenki kedves volt, és rengetegen leptek meg azzal, hogy egyáltalán jöttek! az egyik ilyen nagy döbbenés Jakesz volt, akivel mindig jól elökörködünk, meg ötleteltünk közösen az eljegyzésére stb., de nem feltételeztem, hogy megjelenik :) plusz Máté is megjelent csak úgy, azt se tudom, honnan tudta, hogy szülinapom van és hogy épp ünneplem, ez furcsa.
a beszélgetések hiánya zavart csak, de azt meg majd szép lassan pótlom. addig meg magamra vessek, meg rághatom a tapétát, szőhetem az elméleteket, mert például az egyik munkatársam 1 hete nem áll velem szóba, úgy, hogy amikor utoljára beszéltünk még tök normális volt. azóta 2x találkoztunk, de semmi kommunikáció kvázi. azóta próbálom megkérdezni tőle, hogy most ezt így miért? csak még nem jutottam el odáig... na, majd jövőhéten dolgozunk együtt, nem ússza meg...
Szülcsim után (egy Vilcsis keveredés miatt) Titusznál aludtam, közel lakik, az egyik legjobb barátom a Csopából, és ezért biztonságban éreztem magam, nem is hiába, úriember volt. megmutatta hol a mosdó, adott egy hatalmas alvóspólót, aztán kidőltünk mert eléggé fáradtak/részegek voltunk szerintem mindketten.
pénteken felkeltem, 7kor, mert nem tudok idegen helyen jól aludni... 10ig unatkoztam, aztán felkeltettem Tituszt, hogy engedjen ki, mert mentem dolgozni délre. mondanom se kell mennyire fitt voltam.
a pénteki nap nagyon rossz volt. többmillió gondolat, elmélet és felesleges információ kavargott az agyamban, és egyik se találta a helyét. Cézének is épp aktuálisan volt valami baja velem a telefonbeszélgetésünk alapján, és hát ez eléggé ráverte a bélyegét a napomra... az egyik munkatársam annyit mondott, hogy őszintén szólva, kurva szarul nézek ki. úgy is éreztem magam :/
zárás után még ráadásul benn is kellett maradnunk kiállítást rendezni párunknak - bár hihetetlen fáradt voltam, de hazamenni se volt kedvem mert nagyon búskomor voltam - aztán pont úgy végeztünk, hogy nem értem volna el a buszt amivel menni szoktam haza, így beültünk egy pohár sörre két új lánnyal (basszus jönnek mint a gombák..... megint felvettek hozzánk 10 új embert....) meg Korcival. még a poharam felénél tartottam, amikor a két lány lelépett, de így legalább kitudtam beszélni magamból mindent Korcinak, és ez azért kicsit felvidított (bár nem oldott meg semmit) de legalább jobb kedvvel jöttem haza.
és megint nem sokat aludtam. szombaton viszont nyelvtanfolyamra mentem, ami überciki volt, de ennek ellenére ügyes voltam. csak, hát szar volt a kedvem, mi más...
nyelvtanfolyamnak 11kor vége lett, kimentem az Újpest pályára, mert ott tartottuk bátyám meglepetés 29. szülinapját amit a barátnője szervezett. nagyon örült, rengeteg (kopasz, nagydarab, tetovált...) haverja és barátja ott volt, hát ezek idióták. az egy dolog, hogy érkezés után 10 perccel már elfogyott a 15 üveg pezsgő, meg a 5. bort nyitottam (ezt csak azért tudom biztosra, mert csak én tudtam nekik kinyitni..) este 6ig voltam ott nagyjából, akkorra már senki se tudta a világát, eltörték egyik srác csuklóját nagyon csúnyán, bátyám itt ott vérzett, és mindenkinek fájt mindene. mondom én, állatok. de mindezek ellenére, amikor épp nem rettegtem, hogy valaki meg fog halni, nagyon jól éreztem magam, vicces és aranyos társaság, és többségüket 8 éves korom óta ismerem. :D szóval azért kicsit sikerült becsiccsenteni, mert amikor épp nem fociztam, akkor ittam, viszont amikor meg fociztam, az nagyon fájt a lábamnak, ezért nem fociztam sokat. :D
este felvett kocsival Dani meg Melis, mentünk SörolimPiára a Kálmiékhoz a helyre. ez az este is érdekes volt, mert mindenki Cézé barátja, én meg évek óta Cézé barátnője voltam, és elég furcsa volt a helyzet.. de csak pozitív visszajelzéseket kaptam, ha egy kicsit szomorkodtam rögtön ott termett 4-5 ember és körbeölelgettek hogy ők mennyire szeretnek engem. nagyon jól esett. viszont az furcsa, hogy Cézével most elvileg próbálunk barátkozni, ahhoz képest gyakorlatilag egymáshoz sem szóltunk :/ furcsa...
viszont borzasztóan berúgtunk, és sikerült másodjára is megnyernem a SörolimPiát :D meg is dolgoztam érte, ehh.
most pedig már megint másnap van, de lehet hogy találkozom Ádámmal, hogy ne aludjak be délután, mert akkor este nem fogok, és holnap hajnalban kelés...
rám férne most 2 szünnap... viszont ha nincs dolgom, túl sokat agyalok...
hallgassátok, szerintem illeni fog ehhez a poszthoz.
A szülinapom előtti nap nem sokat aludtam, nem is igazán tudom indokolni... de nem tudtam elaludni.. reggel persze 1 órás (!) késéssel keltem, és 10 percem volt, hogy elérjem a volánbuszt. persze zseni vagyok, sikerült, csak hát kicsit igényesebben szerettem volna kinézni a 21. szülinapomon...
a munka többnyire jól telt, csak borzasztóan fáradt voltam, és tompa... aztán dolgoztak az ügyön, hogy jobb kedvem legyen, és sikerült is felvidítani a többieknek.
zárás előtt már nagyon be voltam zsongva :D akkor hívott Sanyi is rögtön, hogy nemsoká odaér, szóval sietősre vettük az öltözőben a dolgokat (ami azért mókás, mert átlag negyed óra, 20 perc ha csoportosan indulunk el bárhova...) Vilcsi meg Móni pedig már a Csopa előtt vártak :)
beültünk a Shakesbeerbe, és hirtelen borzasztóan sokan lettek. mire Sanyi megjött, már nehézkes volt megoldani, hogy le tudjon ülni. volt rengeteg meglepetés emberke, bár rámszervezett a főnök egy megbeszélést amire elvileg 4en voltak hivatalosak, de most akkor honnan tudni, ki jött miattam? :D mindegy, mindenki kedves volt, az is akivel egész este egy mondatot sem tudtam beszélni. ez mondjuk eléggé zavart, főleg, mert lett volna mondanivalóm bőven, meg tudom, hogy volt aki csak ezért jött, de elkerültük egymást. a helyhiány miatt fogyatkoztunk is, mert kényelmetlen volt, de később is csatlakoztak többen, szóval nagyjából tartva lett az átlag.
Cézé is lejött, nagyon meglepett, mert nem mondta, hogy tervez jönni, csak egyszerűen tudta hogy ott leszünk, nagyon jól esett hogy megjelent, bármiféle rózsaszín köd nélkül. egyszerűen csak egy nagyon kedves gesztus volt tőle, hát még hogy ajándékot is hozott.. sose gondoltam volna. sajnos nem maradt sokáig, nem is igazán értettem, hogy miért, elég hirtelen lépett le.
nagyon nagyon örültem mindenkinek, mindenki kedves volt, és rengetegen leptek meg azzal, hogy egyáltalán jöttek! az egyik ilyen nagy döbbenés Jakesz volt, akivel mindig jól elökörködünk, meg ötleteltünk közösen az eljegyzésére stb., de nem feltételeztem, hogy megjelenik :) plusz Máté is megjelent csak úgy, azt se tudom, honnan tudta, hogy szülinapom van és hogy épp ünneplem, ez furcsa.
a beszélgetések hiánya zavart csak, de azt meg majd szép lassan pótlom. addig meg magamra vessek, meg rághatom a tapétát, szőhetem az elméleteket, mert például az egyik munkatársam 1 hete nem áll velem szóba, úgy, hogy amikor utoljára beszéltünk még tök normális volt. azóta 2x találkoztunk, de semmi kommunikáció kvázi. azóta próbálom megkérdezni tőle, hogy most ezt így miért? csak még nem jutottam el odáig... na, majd jövőhéten dolgozunk együtt, nem ússza meg...
Szülcsim után (egy Vilcsis keveredés miatt) Titusznál aludtam, közel lakik, az egyik legjobb barátom a Csopából, és ezért biztonságban éreztem magam, nem is hiába, úriember volt. megmutatta hol a mosdó, adott egy hatalmas alvóspólót, aztán kidőltünk mert eléggé fáradtak/részegek voltunk szerintem mindketten.
pénteken felkeltem, 7kor, mert nem tudok idegen helyen jól aludni... 10ig unatkoztam, aztán felkeltettem Tituszt, hogy engedjen ki, mert mentem dolgozni délre. mondanom se kell mennyire fitt voltam.
a pénteki nap nagyon rossz volt. többmillió gondolat, elmélet és felesleges információ kavargott az agyamban, és egyik se találta a helyét. Cézének is épp aktuálisan volt valami baja velem a telefonbeszélgetésünk alapján, és hát ez eléggé ráverte a bélyegét a napomra... az egyik munkatársam annyit mondott, hogy őszintén szólva, kurva szarul nézek ki. úgy is éreztem magam :/
zárás után még ráadásul benn is kellett maradnunk kiállítást rendezni párunknak - bár hihetetlen fáradt voltam, de hazamenni se volt kedvem mert nagyon búskomor voltam - aztán pont úgy végeztünk, hogy nem értem volna el a buszt amivel menni szoktam haza, így beültünk egy pohár sörre két új lánnyal (basszus jönnek mint a gombák..... megint felvettek hozzánk 10 új embert....) meg Korcival. még a poharam felénél tartottam, amikor a két lány lelépett, de így legalább kitudtam beszélni magamból mindent Korcinak, és ez azért kicsit felvidított (bár nem oldott meg semmit) de legalább jobb kedvvel jöttem haza.
és megint nem sokat aludtam. szombaton viszont nyelvtanfolyamra mentem, ami überciki volt, de ennek ellenére ügyes voltam. csak, hát szar volt a kedvem, mi más...
nyelvtanfolyamnak 11kor vége lett, kimentem az Újpest pályára, mert ott tartottuk bátyám meglepetés 29. szülinapját amit a barátnője szervezett. nagyon örült, rengeteg (kopasz, nagydarab, tetovált...) haverja és barátja ott volt, hát ezek idióták. az egy dolog, hogy érkezés után 10 perccel már elfogyott a 15 üveg pezsgő, meg a 5. bort nyitottam (ezt csak azért tudom biztosra, mert csak én tudtam nekik kinyitni..) este 6ig voltam ott nagyjából, akkorra már senki se tudta a világát, eltörték egyik srác csuklóját nagyon csúnyán, bátyám itt ott vérzett, és mindenkinek fájt mindene. mondom én, állatok. de mindezek ellenére, amikor épp nem rettegtem, hogy valaki meg fog halni, nagyon jól éreztem magam, vicces és aranyos társaság, és többségüket 8 éves korom óta ismerem. :D szóval azért kicsit sikerült becsiccsenteni, mert amikor épp nem fociztam, akkor ittam, viszont amikor meg fociztam, az nagyon fájt a lábamnak, ezért nem fociztam sokat. :D
este felvett kocsival Dani meg Melis, mentünk SörolimPiára a Kálmiékhoz a helyre. ez az este is érdekes volt, mert mindenki Cézé barátja, én meg évek óta Cézé barátnője voltam, és elég furcsa volt a helyzet.. de csak pozitív visszajelzéseket kaptam, ha egy kicsit szomorkodtam rögtön ott termett 4-5 ember és körbeölelgettek hogy ők mennyire szeretnek engem. nagyon jól esett. viszont az furcsa, hogy Cézével most elvileg próbálunk barátkozni, ahhoz képest gyakorlatilag egymáshoz sem szóltunk :/ furcsa...
viszont borzasztóan berúgtunk, és sikerült másodjára is megnyernem a SörolimPiát :D meg is dolgoztam érte, ehh.
most pedig már megint másnap van, de lehet hogy találkozom Ádámmal, hogy ne aludjak be délután, mert akkor este nem fogok, és holnap hajnalban kelés...
rám férne most 2 szünnap... viszont ha nincs dolgom, túl sokat agyalok...
szombat, március 31
önvédelmi leckék kezdőknek - rosszul csinálod
például, minden eddigi alapszabályt felül tudnék írni, például így:
Soha ne próbáld felkelteni az érdeklődését Tégy meg mindent azért, hogy észrevegyen téged.
Így végül rájöttem, hogy még mindig nem tudom, mi a helyes.
Így végül rájöttem, hogy még mindig nem tudom, mi a helyes.
péntek, március 30
elveszett barátság
(a szülinapi beszámolóm majd akkor publikálom, ha megemésztettem. iszonyatosan jó volt, de voltak felkavaró pillanatok. voltak emberek, akiket vártam hogy jöjjenek, de nem jöttek, voltak akiket nem vártam, de örültem nekik, és olyanok is voltak, akiket nem is vártam, és nem is örültem. de, ismétlem, összességében hihetetlen jó volt, de erről majd később.)
Cézével próbálunk barátkozni, de nem tudom, mennyire működőképes ez. Még lehet, hogy túlzottan bennem van az, hogy ha látom mosolyogni, akkor szívem szerint adnék egy puszit a homlokára, meg ilyesmik. ...és így nehéz barátkozni azt hiszem.
Idő kell hozzá, nyilván. Csak én meg türelmetlen vagyok. Jó lenne átugrani ezeket az érzéseket...
A jók a fiúk, a rosszak pedig a lányok, a tanárok,
de mégis összetartott minket az együtt szőtt világot megváltó álmok,
de változtak az évszámok, mára felébredtünk,
közös ösvényről letévedtünk,
a szememben ez már mint csupán csak emlék,
hogyha hívnál, a világ végére is veled elmennék,
de késő szólni, nem igazság
Elveszett barátság...
Keresem.
Cézével próbálunk barátkozni, de nem tudom, mennyire működőképes ez. Még lehet, hogy túlzottan bennem van az, hogy ha látom mosolyogni, akkor szívem szerint adnék egy puszit a homlokára, meg ilyesmik. ...és így nehéz barátkozni azt hiszem.
Idő kell hozzá, nyilván. Csak én meg türelmetlen vagyok. Jó lenne átugrani ezeket az érzéseket...
A jók a fiúk, a rosszak pedig a lányok, a tanárok,
de mégis összetartott minket az együtt szőtt világot megváltó álmok,
de változtak az évszámok, mára felébredtünk,
közös ösvényről letévedtünk,
a szememben ez már mint csupán csak emlék,
hogyha hívnál, a világ végére is veled elmennék,
de késő szólni, nem igazság
Elveszett barátság...
Keresem.
szerda, március 28
és lészen születésnap
holnap leszek 21. majd akkor lehet énekelni egész nap Alvintól a 21-et, borzasztóan passzol most hozzám.
mindig is utáltam a szülinapomat, mert sose foglalkoztak velem aznap, persze 1-2 ember felköszöntött, de mindig csalódott voltam valami miatt. mostmár azért többen felköszöntenek, de az csak egy dolog, ha odalöknek egy boldog szülinapot az ember arca elé.
mindig arra vágyom titokban, hogy lesz egy nap, ami csak az enyém. amikor a számomra fontos ember, emberek csak rám figyelnek. a számomra tökéletes szülinapot sosem berúgva képzeltem el, sokkal inkább egy meglepetés napnak, amikor a szerelmem mondjuk titokban kitalálja, és elvisz sétálni, kirándulni szendvicsekkel, vagy ilyesmi. de erre úgy néz ki még jópár évet várnom kell.
a holnapi napot munkával fogom tölteni, és utána szokásos sörözés lesz, annyi különbséggel, hogy előre szóltam a csopás csoportban, hogy aki szeretne csatlakozni, jöjjön, és ugyanezt megtettem a szaktársaim körében is.
tegnap kezdtem a kampányt, és ma nagyon meglepő eredményre jutottam.
még nagyon képlékeny, de akik már biztos, hogy ott lesznek:
Titusz (mondjuk ő is dolgozni fog velem holnap, szóval adja magát)
Korci (ő holnap nem dolgozik, csak miattam jön, tündérbogár)
Vilcsi, Móni, szaktársaim, és nem volt kérdés, jönnek-e :) <3
és ma még jelezte Danci, Eszter, Evi, Márk, (szaktársaim) hogy ők is mindenképp csatlakoznak, és lóg a levegőben még jópár ember :) kíváncsi vagyok, meg izgulok is, nem akartam én partit, csak egy szokásos sörözést O_O
Sőt, most kaptam a munkahelyi levlistára körmailt, hogy csatlakoznak még 4en, akik a RedBull egyik versenyére építenek valami reptethető dolgot, hogy brainstormingolnának, de azt lehet sörrel is, szóval jönnek ők is :) bár az egyik közülük az egyik főnököm, szóval óvatosan kell berúgni :D
(bár, Titusz is az, na mindegy :D)
izgulok, most még szerencsére nincs bennem a szokásos szülinap undor. ha csak az nem számít, hogy mennnnyire sokkal szívesebben sétálgatnék inkább kéz- a kézben mondjuk a normafánál... :(
mindig is utáltam a szülinapomat, mert sose foglalkoztak velem aznap, persze 1-2 ember felköszöntött, de mindig csalódott voltam valami miatt. mostmár azért többen felköszöntenek, de az csak egy dolog, ha odalöknek egy boldog szülinapot az ember arca elé.
mindig arra vágyom titokban, hogy lesz egy nap, ami csak az enyém. amikor a számomra fontos ember, emberek csak rám figyelnek. a számomra tökéletes szülinapot sosem berúgva képzeltem el, sokkal inkább egy meglepetés napnak, amikor a szerelmem mondjuk titokban kitalálja, és elvisz sétálni, kirándulni szendvicsekkel, vagy ilyesmi. de erre úgy néz ki még jópár évet várnom kell.
a holnapi napot munkával fogom tölteni, és utána szokásos sörözés lesz, annyi különbséggel, hogy előre szóltam a csopás csoportban, hogy aki szeretne csatlakozni, jöjjön, és ugyanezt megtettem a szaktársaim körében is.
tegnap kezdtem a kampányt, és ma nagyon meglepő eredményre jutottam.
még nagyon képlékeny, de akik már biztos, hogy ott lesznek:
Titusz (mondjuk ő is dolgozni fog velem holnap, szóval adja magát)
Korci (ő holnap nem dolgozik, csak miattam jön, tündérbogár)
Vilcsi, Móni, szaktársaim, és nem volt kérdés, jönnek-e :) <3
és ma még jelezte Danci, Eszter, Evi, Márk, (szaktársaim) hogy ők is mindenképp csatlakoznak, és lóg a levegőben még jópár ember :) kíváncsi vagyok, meg izgulok is, nem akartam én partit, csak egy szokásos sörözést O_O
Sőt, most kaptam a munkahelyi levlistára körmailt, hogy csatlakoznak még 4en, akik a RedBull egyik versenyére építenek valami reptethető dolgot, hogy brainstormingolnának, de azt lehet sörrel is, szóval jönnek ők is :) bár az egyik közülük az egyik főnököm, szóval óvatosan kell berúgni :D
(bár, Titusz is az, na mindegy :D)
izgulok, most még szerencsére nincs bennem a szokásos szülinap undor. ha csak az nem számít, hogy mennnnyire sokkal szívesebben sétálgatnék inkább kéz- a kézben mondjuk a normafánál... :(
napi fail
-hm... engem idegesít, hogy leszar, de azért én is leszarom őt... akkor most lehet hogy ő is fortyog, hogy leszarom?
-szerintem ő tényleg leszar
őszinte barátság <3 de külön csudajó, hogy még egyet is értek vele.
-szerintem ő tényleg leszar
őszinte barátság <3 de külön csudajó, hogy még egyet is értek vele.
de, motiváló?
Ha valaha valakinek ez már bejött, jelentkezzen.
De nem fogok válaszolni, mert kurvaközömbös vagyok újabban.
Magammal is.
Majd meglátjuk, mi lesz.
hétfő, március 26
márciusi havazás
Cézével szakítottunk.
Nagyjából erről ennyit, a többit meg úgy is el tudja mindenki képzelni, hogyan is érzem magam. Pont úgy, mint egy 27 hónapos kapcsolat után.
Szét vagyok esve, az elmúlt 2-3 hét nagyon megviselt, és most épp ideje összeszednem magam, mert borzasztóan elhavazódtam.
Hétfő van, új hét, új felfogás. A héten meg kell írnom (persze túlozva) vagy negyven oldal angol házit, találkoznom kell egy-két emberrel mindenképp, meg kell írnom egy zéhát, 3 médiaajánlatot, egy beadandót, intéznem kéne hivatalos ügyeket, terveznem kéne hosszútávra, szóval van dolog bőven, és eközben 3 nap alatt 3 barátnős kötelező program, csütörtökön szülinapom is lesz...
Közben persze terveznem is kéne hosszútávra, bár ezek még csak halovány kilátások. Júniusban ha minden sikerül, kimegyek Deftbe (Hollandia), és nagyon jó lenne, ha utána sikerülne Írországban dolgozni határozatlan ideig. Jajj, nagyon jó lenne.
Nagyjából erről ennyit, a többit meg úgy is el tudja mindenki képzelni, hogyan is érzem magam. Pont úgy, mint egy 27 hónapos kapcsolat után.
Szét vagyok esve, az elmúlt 2-3 hét nagyon megviselt, és most épp ideje összeszednem magam, mert borzasztóan elhavazódtam.
Hétfő van, új hét, új felfogás. A héten meg kell írnom (persze túlozva) vagy negyven oldal angol házit, találkoznom kell egy-két emberrel mindenképp, meg kell írnom egy zéhát, 3 médiaajánlatot, egy beadandót, intéznem kéne hivatalos ügyeket, terveznem kéne hosszútávra, szóval van dolog bőven, és eközben 3 nap alatt 3 barátnős kötelező program, csütörtökön szülinapom is lesz...
Közben persze terveznem is kéne hosszútávra, bár ezek még csak halovány kilátások. Júniusban ha minden sikerül, kimegyek Deftbe (Hollandia), és nagyon jó lenne, ha utána sikerülne Írországban dolgozni határozatlan ideig. Jajj, nagyon jó lenne.
önvédelmi leckék kezdőknek, harmadik rész
Szortírozz, szelektálj, rendezz! Nézd át a holmidat, akár off-, akár online, és mindent tégy a megfelelő helyére. Ami nem a tied, próbálj gazdát találni neki: igyekezz emlékezni, honnan, és kitől van. (és ha esetleg mókás úton került hozzád, akkor lehet vigyorogva visszaemlékezni a sztorira. De ha csak szimplán olyan illata van, mint Neki, ne mélázz!) ((Erre a pontra most nagy szükségem lenne, mert az elmúlt 5-6 évben sikerült felhalmoznom egy szekrénnyi férfi inget, pólót, rövidgatyát, farmert, cipőt, kesztyűt, mindet különböző méretekben. És őszintén megvallva, ötletem sincs, minek vannak ezek itt. Persze van amit ajándékba kaptam, de sok olyan ami csak itt ragadt és a gazdája nem hiányolta. A legmókásabbak az XXL méretű hawaii mintás férfi ingek garmadája, amiből felöltöztettem a szalagavatómra az összes osztálytársam.))
Ha nincs gazdája, gondold át, tudod-e hasznosítani. Erre nem indok az, hogy olyan illata van, mint Neki. Inkább olyan opciókat keress, hogy kényelmes-e benne otthon fetrengeni, alváshoz jó lesz-e, mert hát nyilván nem hordunk férfi ruhákat.
Rendszerezd a fontos dolgaid, időpontjaid, kötelező feladataid. Könnyen kicsúszik az ember kezei közül a rengeteg dátum, elvárás, esemény. Mikorra kell leadni a beadandót? Kézzel írva, vagy nyomtatva? Mekkora terjedelemben? Melyik órára!? Mikor pótolsz zéhát? Meddig kell leadni a beosztást? Mikorra kell visszavinni a könyvtári könyveket?
Kezd el! Csak így kerülheted el, hogy minden a fejedre nőjön, és végül már hozzá se merj szagolni mert elriaszt a sok katyvasz. Muszáj felszámolni az elmaradást, és jobb, ha ezt egy-két nap alatt próbálod letudni, nem pedig szépen lassan.
Kapcsolj ki! Ha már kezd összeállni a normális világod, akkor próbálj minél több emberrel találkozni, próbálj ki új dolgokat, találj új hobbit, mert kikapcsolódni muszáj. Persze nem utolsó szempont, hogy így megállíthatod az agytekervényeid egy bizonyos időre, és nem gondolkozol feleslegesen (lásd önvédelmi leckék kezdőknek, első rész). Egyszerűen foglald el magad. Szakítás után minden barátod egyesével tudni akarja, mi történt, és egy ideig jó is, ha kibeszéled magadból, de utána próbálj egyáltalán nem gondolni rá, csak élvezd, hogy olyan emberekkel vagy körülvéve, akik kedvelnek, akiket kedvelsz.
Mosolyogj! Állandóan! Még a végén te is elhiszed, hogy minden rendben van.
Ha nincs gazdája, gondold át, tudod-e hasznosítani. Erre nem indok az, hogy olyan illata van, mint Neki. Inkább olyan opciókat keress, hogy kényelmes-e benne otthon fetrengeni, alváshoz jó lesz-e, mert hát nyilván nem hordunk férfi ruhákat.
Rendszerezd a fontos dolgaid, időpontjaid, kötelező feladataid. Könnyen kicsúszik az ember kezei közül a rengeteg dátum, elvárás, esemény. Mikorra kell leadni a beadandót? Kézzel írva, vagy nyomtatva? Mekkora terjedelemben? Melyik órára!? Mikor pótolsz zéhát? Meddig kell leadni a beosztást? Mikorra kell visszavinni a könyvtári könyveket?
Kezd el! Csak így kerülheted el, hogy minden a fejedre nőjön, és végül már hozzá se merj szagolni mert elriaszt a sok katyvasz. Muszáj felszámolni az elmaradást, és jobb, ha ezt egy-két nap alatt próbálod letudni, nem pedig szépen lassan.
Kapcsolj ki! Ha már kezd összeállni a normális világod, akkor próbálj minél több emberrel találkozni, próbálj ki új dolgokat, találj új hobbit, mert kikapcsolódni muszáj. Persze nem utolsó szempont, hogy így megállíthatod az agytekervényeid egy bizonyos időre, és nem gondolkozol feleslegesen (lásd önvédelmi leckék kezdőknek, első rész). Egyszerűen foglald el magad. Szakítás után minden barátod egyesével tudni akarja, mi történt, és egy ideig jó is, ha kibeszéled magadból, de utána próbálj egyáltalán nem gondolni rá, csak élvezd, hogy olyan emberekkel vagy körülvéve, akik kedvelnek, akiket kedvelsz.
Mosolyogj! Állandóan! Még a végén te is elhiszed, hogy minden rendben van.
önvédelmi leckék kezdőknek, második rész
Ne tapadj rá senkire. (ez a pont főképp nőknek szól ((bocsi Pisti :P)) de a mai világban egy nő ne fusson soha senki után.) Nyilván mindenkire ráfér, hogy fussanak utána. Márpedig fussanak a férfiak.
Ne teregesd ki a dolgaid, légy - ha nem is titokzatos - de körültekintő azzal kapcsolatban, hogy mennyire engedsz be mást az életedbe.
Ne várj el semmit. Soha. Senkitől. Feleslegesen emészted magad azzal, hogy azon filozofálsz, miért nem kapsz levelet, vagy miért nem csörög a mobilod, miért nem vár senki az iskola előtt, miért nem néz rád, ha egy társaságban vagytok. Megtehetné, persze, de NE várd.
Ne őrlődj azon, mi lett volna, ha... Ez ugyanis már semmit sem változtat a múlton. Most most van.
Ne őrlődj azon, hogy mit csinálhattatok volna, mennyi helyre utazhattatok volna, mi minden élmény maradt ki.
Ne tervezz. Ez főképp az előző pont kiegészítése. Semmiképp se hidd, hogy kitavaszodik, és elmentek az állatkertbe, és majd minden szép lesz. (stb) A tervezés sem ér semmit, csak rosszabb, ha nem valósul meg.
Ne próbáld felkelteni az érdeklődését. Egyrészt, mert ha képben van, úgy is tudja, hogy épp rá figyelsz, másrészt a körülötted lévő emberek rád se fognak ismerni, az meg bizony jóbarátok között is vicces.
Minden eldöntendő dologról készíts pro-kontra listát, de minimum gondold át a tetteid és mondataid legalább kétszer. Inkább háromszor.
Sose gondolkozz azon, a másik mire gondol. Ugyanis nem látsz a fejébe. De komolyan. Esküszöm! Aztán ha egyszer csak megszólal, majd jól meglepődsz azon, mit mond.
Ha bármi érdekel, kérdezz. Ez főképp az előző pont kiegészítése.
NE magyarázkodj helyette, sose mentegesd. Ha elcseszte, hát elcseszte, ne védd magad előtt hülye kifogásokkal (lásd: elfelejtette, mert épp fáradt volt, nem csinálta meg, mert nincs ideje, nem akarja, mert nincs kedve, stb.)
Eddig összegezve: Sose fektess felesleges energiát semmibe. (ez nagyon szimpatikus gondolat a fejemből.)
péntek, március 23
zuhanás
Idézet Müller Péter Búcsúelőadás című ,,tragikus bohócparádéjából".
A darab a cirkusz és a bohócok nyelvén próbálja elmondani, mi az, hogy elengedő szeretet. A Két Bully, az európai cirkuszok csillagai, örök társak, olyanok, mint az elválaszthatatlan ikrek. Ezúttal két szíciliai maffiózót játszanak a porondon, akiket egy óriási cirkuszi légiháborúban lelőnek az ellenséges német bohócok.
A két Bully elindul a halálba.
Így játsszák el az ,,elengedő szeretetet":
A két Bully elindul a halálba.
Így játsszák el az ,,elengedő szeretetet":
,,Nagy ütközet indul. Szikrázó légi csata. A cirkusz gépét odafent a kupolában találat ér. Farán kigyullad a sok sistergő lángszóró. Az olasz maffiózokat játszó Két Bully kétségbeesetten kinyitja rongyos esernyőjét. Keresztet vetnek - és kiugranak az égő repülőgépből.
Zuhannak.
Halkul a harci zaj.
Csend lesz.
Csak a tengermoraj hallatszik alattuk.
A két bohóc az esernyő nyelébe kapaszkodva suhan a halálba. Fölöttük a végtelen égbolt millió csillaga. Mint egy planetárium, olyan a cirkuszi kupola: a kozmosz fényei szikráznak.
Alattuk a háborgó, koromsötét Tirrén-tenger.
Az I. Bully lenéz. Haja égnek áll a rémülettől.
Az I. Bully lenéz. Haja égnek áll a rémülettől.
I. Bully: Cucureddu!
II. Bully: Mi van, Luciano?
I. Bully: Te tudsz úszni, Cucureddu?
II. Bully: Nem nagyon. Valaha beirattak egy tanfolyamra, de víz-iszonyom volt. És te?
I. Bully: Csak olyan kutyaúszással... Mit csináljunk Cucureddu?
II. Bully: Gyújtsunk rá, Luciano. (Két parázsló cigarettát varázsol elő a kabátja alól. Átnyújtja a távolban zuhanó társának. Fújják a füstöt. És suhannak lefelé.)
I.Bully: Te, én olyan lámpalázas vagyok!... Zabszem se férne a fenekembe.
II.Bully: Miért, Luciano?
I. Bully: Tudod, ez lesz az első halálom!
II. Bully: Ne szarj be, Luciano! Eddig még mindenkinek sikerült.
I. Bully: Mit gondolsz, van túlvilág?
II. Bully: Meglátjuk pajtás..Most meglátjuk.
I. Bully: Ha van, feltétlenül keress meg!!
II. Bully: Oké. ( Savanyúan körülnéz, és parázsló cigarettájával az égboltra mutat.)Nézd mennyi csillag!...Mennyi nap és tejút és hold és üstökös!...Luciano, hogy foglak megtalálni ebben a végtelenségben?!
I. Bully: Majd magamra képzelem ezt a kis pepita gatyámat.
II. Bully: Helyes!Én meg ezt a kis trottőrcipőmet!...Luciano!
I. Bully: Hello!
II. Bully: Ha majd a képzelt gatyádat megrúgja egy képzelt trottőrcipő, tudod, hogy ki lesz az?
I. Bully: Tudom Cucureddu! (És elérzékenyül.)
II. Bully: No, ki?
I. Bully: Én magam leszek... Ha én képzelem!... És ha úgy alakul, hogy mégse találkoznánk?
II. Bully: Akkor... good bye, Luciano!
I. Bully: Good bye, Cucureddu!
Együtt: GOOOD BYE!!!...
És elnyeli őket a viharos víz és a sötét... Csak a szél süvöltése hallatszik.
Végük van.
A zenekar tust húz. Kigyúlnak a reflektorfények.
És a vidám zenére feltűnik a két halhatatlan bohóc, most már maszk és jelmez nélkül s egymás kezét fogva hajlongnak a tapsban. S miközben ünneplik őket, az I. Bully trottőrcipőjével bele-belerúg a II. Bully pepita nadrágjába.
Boldogok. "
önvédelmi leckék kezdőknek, első rész
Ha rossz érzést kelt benned a folytonos visszautasítás, ne kapálózz. Meglátod, könnyebb lesz. Ha nincs erőfeszítés, nincs visszautasítás, tehát nincs rossz érzés sem.
Ha azt hiszed, a közömbösség felkelti a másik érdeklődését: tévedsz. Mindig. Ha valaki nem törődik veled, akkor sem fog, ha te se vele.
Ha nem jutsz semmire a gondolkodással, nincs semmilyen kérdés megválaszolva, hagyd abba. Felesleges idő, energia és koncentráció.
Soha, de soha ne add fel, csak légy okosabb.
Ne keresd azt, hogy a másiknak hogy jobb, hogy kényelmesebb. Törekedj arra, hogy önző legyél, lehetőleg a legönzőbb az univerzumban, és csak annyira figyelj a másik igényeire, hogy ne taposd agyon, ne bántsd meg.
Ha valamihez kedved van, csináld, és tedd félre azt, hogy a másik ennek nem örül, kivéve, ha oka van rá. Akkor ne csináld, légy kedves.
Légy mindig őszinte, elsősorban magaddal. Ez is fontos része az önvédelemnek.
Ha azt hiszed, a közömbösség felkelti a másik érdeklődését: tévedsz. Mindig. Ha valaki nem törődik veled, akkor sem fog, ha te se vele.
Ha nem jutsz semmire a gondolkodással, nincs semmilyen kérdés megválaszolva, hagyd abba. Felesleges idő, energia és koncentráció.
Soha, de soha ne add fel, csak légy okosabb.
Ne keresd azt, hogy a másiknak hogy jobb, hogy kényelmesebb. Törekedj arra, hogy önző legyél, lehetőleg a legönzőbb az univerzumban, és csak annyira figyelj a másik igényeire, hogy ne taposd agyon, ne bántsd meg.
Ha valamihez kedved van, csináld, és tedd félre azt, hogy a másik ennek nem örül, kivéve, ha oka van rá. Akkor ne csináld, légy kedves.
Légy mindig őszinte, elsősorban magaddal. Ez is fontos része az önvédelemnek.
csütörtök, március 15
Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésed és hibád, de mégis a legjobbat látja benned.♥
ez ilyen, ez nem beszél.
most nagyjából csak ilyenek kavarognak a fejemben, meg olyasmik, hogy az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.
még szerencse, hogy pár hónapja észrevettem, mennyi ember vesz körül, és mennyit zártam ki az életemből a sok falammal. elkezdtük ledöntögetni azokat, és egyre inkább érzem, hogy kezdenek új barátaimmá válni. mikor a munkaidőd után is benn maradsz a munkahelyeden, csak hogy elmondhassák a problémáikat, te a tieidet, vagy csak hogy ne otthon ülj, az már jelent valamit. bírom őket, és nagyon sok energiát tudok meríteni belőlük a munka és minden más kapcsán is. sose mertem volna tárlatot vezetni, ha Titusz nem parancsol rám, hogy márpedig muszáj mert képes vagyok rá (és tényleg!) vagy sose kezdtem volna el Shakesbeerbe járni sörözni a többiekkel, ha egy-két ember nem lobbizik azért, hogy valóban velem szeretnék tölteni az időt.
Mindig nagy királyság ráébredni, hogy vannak emberek, akiknek fontos vagy, kikérik a véleményed a barátnőjükkel kapcsolatban, vagy bármi másban. többen vannak, mint hittem :)
most nagyjából csak ilyenek kavarognak a fejemben, meg olyasmik, hogy az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.
még szerencse, hogy pár hónapja észrevettem, mennyi ember vesz körül, és mennyit zártam ki az életemből a sok falammal. elkezdtük ledöntögetni azokat, és egyre inkább érzem, hogy kezdenek új barátaimmá válni. mikor a munkaidőd után is benn maradsz a munkahelyeden, csak hogy elmondhassák a problémáikat, te a tieidet, vagy csak hogy ne otthon ülj, az már jelent valamit. bírom őket, és nagyon sok energiát tudok meríteni belőlük a munka és minden más kapcsán is. sose mertem volna tárlatot vezetni, ha Titusz nem parancsol rám, hogy márpedig muszáj mert képes vagyok rá (és tényleg!) vagy sose kezdtem volna el Shakesbeerbe járni sörözni a többiekkel, ha egy-két ember nem lobbizik azért, hogy valóban velem szeretnék tölteni az időt.
Mindig nagy királyság ráébredni, hogy vannak emberek, akiknek fontos vagy, kikérik a véleményed a barátnőjükkel kapcsolatban, vagy bármi másban. többen vannak, mint hittem :)
kedd, március 13
Örkény - Közvéleménykutatás
(saját válaszaimmal kiegészítve :P)
KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS
Nálunk is megalakult s már meg is kezdte működését az első hazai közvélemény-kutató intézet.
Kérjük a lakosság megértő támogatását.
Mutatóba közöljük első vizsgálatunkat, melyet annak a kérdésnek szentelünk, hogy miképpen vélekednek az emberek hazánk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az eredmény megbízhatósága érdekében 2975 különböző rendű, rangú, munkakörű és felekezetű személynek az alábbi kérdőívet küldtük ki:
1. VÉLEMÉNYE A JELENLEGI RENDSZERRŐL
a) Jó.
b) Rossz.
c) Se jó, se rossz, de azért egy kicsikét jobb is lehetne.
d) Bécsbe vágyik.
2. ÉRZI-E A 20. SZÁZAD EMBERÉNEK MAGÁNYOSSÁGÁT
a) Egészen magányos.
b) Majdnem egészen magányos.
c) Úgyszólván egészen magányos.
d) Néha beszélget a házfelügyelővel.
3. KULTURÁLIS IGÉNYEI
a) Moziba, meccsre, kocsmába jár.
b) Néha kinéz az ablakon.
c) Még az ablakon se néz ki.
d) Helyteleníti Mao Ce-Tung nézeteit.
4. MILYEN A FILOZÓFIAI KÉPZETTSÉGE?
a) Marxista.
b) Antimarxista.
c) Csak Rejtő Jenőt olvas.
d) Alkoholista.
EREDMÉNY
1. Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt.
2. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán.
3. A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik.
(Megjegyzés: sűrítik.)
péntek, március 9
Nőnap
nagyjából most esett le, hogy tegnap volt nőnap és még csak bottal se piszkáltak meg.
mármint, úgy értem persze egy csomó srác ismerősöm posztolt össznépi köszöntéseket az üzenőfalára, de semmi nekem szólót nem kaptam senkitől.
4 férfival élek egy háztartásban, és "van egy fiú szerelmespárom is" (ahogy a 6 éves kislány a szerelemről c. hangfelvételben is mondja Kata).
azért valaki csak megemlíthette volna...
na mindegy.
mármint, úgy értem persze egy csomó srác ismerősöm posztolt össznépi köszöntéseket az üzenőfalára, de semmi nekem szólót nem kaptam senkitől.
4 férfival élek egy háztartásban, és "van egy fiú szerelmespárom is" (ahogy a 6 éves kislány a szerelemről c. hangfelvételben is mondja Kata).
azért valaki csak megemlíthette volna...
na mindegy.
"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "
(Pedro Calderón)
a távkapcsolat ezredforduló előtt és után
Volt egyszer egy képzelt lány, egy valós blog főszereplője, Adél. (belinkelném, mert nagyszerű volt, de egy év képzeletbeli élet után az írója megszüntette, itt jegyezném meg magamnak, ha legközelebb látom csúnyán lebaszom ezért.)
(a még mindig képzeletbeli alak) Adél a fővárosban élt, igazi kozmopolita volt, dizájner, vagy sztájliszt, valami ilyesmi rémlik, ami miatt nem volt ideje pasikra, de néha még barátokra sem. Ő (a képzeletbeli lány) fogalmazta meg azt, hogy Pesten is lehet távkapcsolatban élni akár akkor is, ha az aktuális partner egy lépcsőházban él veled. Mert ugye minden idő kérdése, vagy inkább az idő hiányának kérdése.
Több évvel ezelőtt Adél sztorija még nagyon sci-fi volt nekem, aztán persze változott a világ is.
Voltam én már távkapcsolatban, régesrégen.
Akkoriban még ez úgy működött, hogy egész nap mindenki ment a dolgára, aztán esténként, ha épp nem szakadt meg a betárcsázós net, és nem volt esti program, akkor MSN-eztünk amíg mind a ketten bele nem haltunk hajnalban a fáradtságba.
Hétvégente láttuk egymást, de tulajdonképp a kapcsolatunk MSN-en zajlott, jobb esetben minden este.
Volt olyan is, ahol az MSN sem volt jelen, csak esténkénti pár perc telefonbeszélgetés, meg hétvégén egy fél együtt töltött nap, mert Miskolc bizony oda is 4 óra volt akkoriban, meg vissza is.
Szerintem 2012-ben a távkapcsolatot már nem a távolság határolja be, hanem a találkozások/beszélgetések sűrűsége.
Mindenki annyira el van foglalva a saját dolgával, életével, hogy ha nem laksz együtt az aktuális hímmel, akkor könnyen megeshet, hogy alig látjátok egymást.
Mi változott az ezredforduló környékén és utána?
Lehet már ingyenes csomagokat rendelni a telefonokhoz, sőt, vannak már okostelefonok, amivel magunkkal vihetjük 2012 MSN-jét, csetelhetünk, e-mailt küldhetünk szívünk vágyának, MMS-t, hang- és videóüzenetet küldhetünk, és persze a facebook is a zsebünkben van. Ja, és persze a Skype, hogy legyen valami számítógépes igény is.
Így lehet az, hogy ma egy hete, hogy utoljára találkoztunk, de állandóan beszélünk, így mégsem érzem a hiányát. (bár ennek az egésznek nyilván az az oka, hogy betegen fekszem itthon hétfő óta.)
A XXI. századi technológia így könnyítette meg a valóban távkapcsolatban élők életét (például Pest - London), és így kuszálta össze a nem távkapcsolatban, bár külön élők életét. Túl kényelmes lett minden.
Persze örök hála a fejlődésnek, ezt nem vitatom.
De tök jó lenne a Margit szigeten bringózni, vagy sétálni a városligetben a várnál, tónál, kacsáknál, meg ha néha megölelne valaki ha fúj a szél.
(a még mindig képzeletbeli alak) Adél a fővárosban élt, igazi kozmopolita volt, dizájner, vagy sztájliszt, valami ilyesmi rémlik, ami miatt nem volt ideje pasikra, de néha még barátokra sem. Ő (a képzeletbeli lány) fogalmazta meg azt, hogy Pesten is lehet távkapcsolatban élni akár akkor is, ha az aktuális partner egy lépcsőházban él veled. Mert ugye minden idő kérdése, vagy inkább az idő hiányának kérdése.
Több évvel ezelőtt Adél sztorija még nagyon sci-fi volt nekem, aztán persze változott a világ is.
Voltam én már távkapcsolatban, régesrégen.
Akkoriban még ez úgy működött, hogy egész nap mindenki ment a dolgára, aztán esténként, ha épp nem szakadt meg a betárcsázós net, és nem volt esti program, akkor MSN-eztünk amíg mind a ketten bele nem haltunk hajnalban a fáradtságba.
Hétvégente láttuk egymást, de tulajdonképp a kapcsolatunk MSN-en zajlott, jobb esetben minden este.
Volt olyan is, ahol az MSN sem volt jelen, csak esténkénti pár perc telefonbeszélgetés, meg hétvégén egy fél együtt töltött nap, mert Miskolc bizony oda is 4 óra volt akkoriban, meg vissza is.
Szerintem 2012-ben a távkapcsolatot már nem a távolság határolja be, hanem a találkozások/beszélgetések sűrűsége.
Mindenki annyira el van foglalva a saját dolgával, életével, hogy ha nem laksz együtt az aktuális hímmel, akkor könnyen megeshet, hogy alig látjátok egymást.
Mi változott az ezredforduló környékén és utána?
Lehet már ingyenes csomagokat rendelni a telefonokhoz, sőt, vannak már okostelefonok, amivel magunkkal vihetjük 2012 MSN-jét, csetelhetünk, e-mailt küldhetünk szívünk vágyának, MMS-t, hang- és videóüzenetet küldhetünk, és persze a facebook is a zsebünkben van. Ja, és persze a Skype, hogy legyen valami számítógépes igény is.
Így lehet az, hogy ma egy hete, hogy utoljára találkoztunk, de állandóan beszélünk, így mégsem érzem a hiányát. (bár ennek az egésznek nyilván az az oka, hogy betegen fekszem itthon hétfő óta.)
A XXI. századi technológia így könnyítette meg a valóban távkapcsolatban élők életét (például Pest - London), és így kuszálta össze a nem távkapcsolatban, bár külön élők életét. Túl kényelmes lett minden.
Persze örök hála a fejlődésnek, ezt nem vitatom.
De tök jó lenne a Margit szigeten bringózni, vagy sétálni a városligetben a várnál, tónál, kacsáknál, meg ha néha megölelne valaki ha fúj a szél.
szerda, március 7
én, az alkohol, és mégtöbb én
Érdekes és hasznos dolog tud lenni, mikor szobafogságra ítél a saját szervezeted. Úgy tűnik mintha szándékosan szakítana el az emberiségtől.
Mostanában talán túl sokat, túl sok emberrel beszéltem, biztos ezért szakad le a fél arcom és érzem úgy mintha apró kis szúk (ez a farágó szú többesszáma?!) rágnák szét az állkapcsom. Idilli.
Minden esetre már a telefonbeszélgetések fele is kínkeserves, mert hamar el kezd fájni mégjobban az amúgy is épp aktuálisan szétszakadó/szúró/széttépő/nyomó/villámló arcom.
Viszont ilyenkor lehet gondolkozni, meg aludni jó sokat amikor már nincs miről gondolkodni, meg aztán megint gondolkodni immár teljesen felesleges összefüggésekről is, mint például:
Tavaly márciusban, pont 1 éve döbbentem rá sokkosan, hogy a 163 centimétermagasságomhoz mélységemhez és hatalmas szép D kosaras melleimhez hirtelenjében csak 43 kilogramm testtömeg párosult. A mellméret azért fontos, mert kezdtem úgy érezni, hogy mell nélkül csak 35 kiló lennék. Ahhoz képest az elmúlt 3-4-5 év átlaga 48-52 kiló volt. Szóval ez a 43 gyakorlatilag a 9-10 éves önmagam súlya, pedig akkor picit duci voltam.
Most már 46 kiló vagyok, néha munkában (mindig ott mérem) ebéd után 47 is vagyok akár. Semmivel sem eszem többet vagy mást, mint mondjuk tavaly nyáron, mégis szép lassan egy év alatt sikerült felszedni 3 kilót.
Aztán rájöttem, hogy tulajdonképp mi változott tavaly március óta, és a neve alkohol.
Régebben is iszogattam, néha kéthetente egy sört a régi haverokkal vagy Cézé haverjaival, de az áttörés tavaly március volt, mikor a szülinapomon megittunk délután a patakparton egy üveg vodkát a csajokkal. Akkor jöttem rá, hogy van ám kivel inni, mert előtte nyilván azért nem, mert nem volt kivel.
Szépen lassan megnyíltam a munkahelyen is (ez egy nagyon hosszú folyamat volt mert rengetegen vagyunk, mindenki mindenkinek barátja de farkas farkasnak ellensége, szóval nem igazán akartam belefolyni, aztán jött ősszel némi katasztrófa ami összébb hozta a társaságot, és csodálkozva vettem észre, hogy egyrészt szimpatikus vagyok jópár lánynak és fiúnak, másrészt én is imádom mindegyiket egytől egyig.) Így végül beépült a heti rendbe, meg a költségvetésbe is, hogy vagy a csajokkal, vagy a csopásokkal megiszunk 1-2 sört (csajokkal néha többet). A csopásoknak külön örülök, mindegyik egy-egy csodabogár, mindegyik olyan mintha a bátyám, öcsém, anyám vagy húgom lenne (természetesen nemtől és kapcsolatunktól függően) és igazán jó, hogy szeretnek velem lenni.
Rég volt már saját társaságom, az elmúlt 4-5 évben mindig csak az aktuális pasim aktuális barátaival jártam el, az meg nyilván nem a saját közeg.
Persze szeretem Cézé barátait is, imádok velük lenni, de nekik nyilván nem mondhatom el, hogy jaaaajj Cézé milyen éééédes volt legutóbb éjjel, mert jajj-oda-az-imidzse, vagy hogy gonosz volt valami miatt, mert akkor meg jajj-oda-az-én-imidzsem.
Lényeg a lényegben, az alkoholtól szépen lassan hízom.
Az elmélet szerint még 1 év, és jövő márciusban ismét olyan kövér súlyban leszek, mint rég, és meglesz az 50 kiló. Bár a kezdeti önundortól mostmár eljutottam arra, hogy örülök, ha azt mondják úristen milyen vékony vagyok, meg nádszálkarcsú, satöbbi. Azért nekem is van egóm :)
Szóval ilyen haszontalan gondolatok kerülnek blogba akkor, ha gondolkodom aztán alszom majd elfogy az értelmes gondolati szál.
Mostanában talán túl sokat, túl sok emberrel beszéltem, biztos ezért szakad le a fél arcom és érzem úgy mintha apró kis szúk (ez a farágó szú többesszáma?!) rágnák szét az állkapcsom. Idilli.
Minden esetre már a telefonbeszélgetések fele is kínkeserves, mert hamar el kezd fájni mégjobban az amúgy is épp aktuálisan szétszakadó/szúró/széttépő/nyomó/villámló arcom.
Viszont ilyenkor lehet gondolkozni, meg aludni jó sokat amikor már nincs miről gondolkodni, meg aztán megint gondolkodni immár teljesen felesleges összefüggésekről is, mint például:
Tavaly márciusban, pont 1 éve döbbentem rá sokkosan, hogy a 163 centiméter
Most már 46 kiló vagyok, néha munkában (mindig ott mérem) ebéd után 47 is vagyok akár. Semmivel sem eszem többet vagy mást, mint mondjuk tavaly nyáron, mégis szép lassan egy év alatt sikerült felszedni 3 kilót.
Aztán rájöttem, hogy tulajdonképp mi változott tavaly március óta, és a neve alkohol.
Régebben is iszogattam, néha kéthetente egy sört a régi haverokkal vagy Cézé haverjaival, de az áttörés tavaly március volt, mikor a szülinapomon megittunk délután a patakparton egy üveg vodkát a csajokkal. Akkor jöttem rá, hogy van ám kivel inni, mert előtte nyilván azért nem, mert nem volt kivel.
Szépen lassan megnyíltam a munkahelyen is (ez egy nagyon hosszú folyamat volt mert rengetegen vagyunk, mindenki mindenkinek barátja de farkas farkasnak ellensége, szóval nem igazán akartam belefolyni, aztán jött ősszel némi katasztrófa ami összébb hozta a társaságot, és csodálkozva vettem észre, hogy egyrészt szimpatikus vagyok jópár lánynak és fiúnak, másrészt én is imádom mindegyiket egytől egyig.) Így végül beépült a heti rendbe, meg a költségvetésbe is, hogy vagy a csajokkal, vagy a csopásokkal megiszunk 1-2 sört (csajokkal néha többet). A csopásoknak külön örülök, mindegyik egy-egy csodabogár, mindegyik olyan mintha a bátyám, öcsém, anyám vagy húgom lenne (természetesen nemtől és kapcsolatunktól függően) és igazán jó, hogy szeretnek velem lenni.
Rég volt már saját társaságom, az elmúlt 4-5 évben mindig csak az aktuális pasim aktuális barátaival jártam el, az meg nyilván nem a saját közeg.
Persze szeretem Cézé barátait is, imádok velük lenni, de nekik nyilván nem mondhatom el, hogy jaaaajj Cézé milyen éééédes volt legutóbb éjjel, mert jajj-oda-az-imidzse, vagy hogy gonosz volt valami miatt, mert akkor meg jajj-oda-az-én-imidzsem.
Lényeg a lényegben, az alkoholtól szépen lassan hízom.
Az elmélet szerint még 1 év, és jövő márciusban ismét olyan kövér súlyban leszek, mint rég, és meglesz az 50 kiló. Bár a kezdeti önundortól mostmár eljutottam arra, hogy örülök, ha azt mondják úristen milyen vékony vagyok, meg nádszálkarcsú, satöbbi. Azért nekem is van egóm :)
Szóval ilyen haszontalan gondolatok kerülnek blogba akkor, ha gondolkodom aztán alszom majd elfogy az értelmes gondolati szál.
hétfő, március 5
monológ
2 nap Párizsban. Igazság szerint teljesen felejthető film, a felénél el is aludtam, és az 50 százalékában franciául beszélnek.
de az utolsó pár perc mindent visz:
Összefoglalva a négy órás vitánkat: Nem könnyű egy kapcsolatban élni, igazán megismerni a másikat, elfogadni őt minden terhével. Jack bevallotta, attól fél, elhagyom ha igazán megismerem. Ha az igazi, meztelen valóját mutatja nekem. Két év után rájött, hogy csöppet sem ismer, és én sem őt. És hogy őszintén szeressük egymást, tudnunk kell egymásról az igazat, még ha nehéz is elviselni.
Úgyhogy elmondtam neki az igazat, azaz hogy sosem csaltam meg, és azt is hogy Mathio-nél jártam délután. Csöppet sem haragudott, mivel semmi sem történt, természetesen. (...)
Megmondtam hogy nem tudok életem végééig egy emberrel élni. Ez hazugság, de ezt mondtam neki.
Megkérdezte, úgy vagyok-e a férfiakkal mint mókus a mogyoróval, gyűjtögeti a nehéz téli napokra. Ezt viccesnek találtam. Aztán mondott valamit amivel megbántott. A hangnem brutálisan megváltozott. Aztán félreértettem valamit. Úgy értettem, már nem szeret, és hogy szakítani akar.
Mindig megdöbbent, amikor az emberek az őrült imádatból eljutnak a semmibe. A semmibe. Ez annyira fáj. Amikor úgy érzem elakarnak hagyni, az a rossz szokásom, hogy előbb szakítok, nehogy a másik mondja ki.
És most itt vagyunk. Ez is eljött, egy újabb elpocsékolt szerelem.
Pedig ezt őszintén szerettem.
Amikor arra gondolok, hogy vége, és soha többé nem látom így... Persze majd véletlenül összefutunk, ő egy másik nővel, én egy másik pasival, úgy teszünk, mintha sosem lettünk volna együtt... Aztán egyre kevesebbet gondolunk a másikra, míg nem végképp elfelejtjük egymást. Szinte teljesen.
Nálam mindig így megy: szakítás, depresszió, ivászat, szex.
Egyik pasi jön a másik után, csakhogy elfelejtsem az Igazit. Aztán pár hónap totál üresség után újra megpróbáljuk megkeresni az igazit. Kétségbe esve keressük mindenütt, és két év magány után rátalálunk az új szerelemre, és esküszünk, hogy ő az igazi, mígnem ő is ugyanúgy elmegy.
Eljön az a pillanat, mikor már nem tudsz túljutni egy újabb szakításon.
És ha az illető többnyire halálra csesztet, akár az együttlét 60 százalékában, akkor sem tudsz nélküle élni.
És ha minden reggel arra ébredsz, hogy az arcodba prüszköl... hát igen...
Akkor is jobban esik, mint bárki másnak a csókja.
ezután a monológ után már nincs szöveg. csak egy félperces bejátszás, ahol táncolnak, ölelkeznek, és nevetnek. happy end.
de az utolsó pár perc mindent visz:
Összefoglalva a négy órás vitánkat: Nem könnyű egy kapcsolatban élni, igazán megismerni a másikat, elfogadni őt minden terhével. Jack bevallotta, attól fél, elhagyom ha igazán megismerem. Ha az igazi, meztelen valóját mutatja nekem. Két év után rájött, hogy csöppet sem ismer, és én sem őt. És hogy őszintén szeressük egymást, tudnunk kell egymásról az igazat, még ha nehéz is elviselni.
Úgyhogy elmondtam neki az igazat, azaz hogy sosem csaltam meg, és azt is hogy Mathio-nél jártam délután. Csöppet sem haragudott, mivel semmi sem történt, természetesen. (...)
Megmondtam hogy nem tudok életem végééig egy emberrel élni. Ez hazugság, de ezt mondtam neki.
Megkérdezte, úgy vagyok-e a férfiakkal mint mókus a mogyoróval, gyűjtögeti a nehéz téli napokra. Ezt viccesnek találtam. Aztán mondott valamit amivel megbántott. A hangnem brutálisan megváltozott. Aztán félreértettem valamit. Úgy értettem, már nem szeret, és hogy szakítani akar.
Mindig megdöbbent, amikor az emberek az őrült imádatból eljutnak a semmibe. A semmibe. Ez annyira fáj. Amikor úgy érzem elakarnak hagyni, az a rossz szokásom, hogy előbb szakítok, nehogy a másik mondja ki.
És most itt vagyunk. Ez is eljött, egy újabb elpocsékolt szerelem.
Pedig ezt őszintén szerettem.
Amikor arra gondolok, hogy vége, és soha többé nem látom így... Persze majd véletlenül összefutunk, ő egy másik nővel, én egy másik pasival, úgy teszünk, mintha sosem lettünk volna együtt... Aztán egyre kevesebbet gondolunk a másikra, míg nem végképp elfelejtjük egymást. Szinte teljesen.
Nálam mindig így megy: szakítás, depresszió, ivászat, szex.
Egyik pasi jön a másik után, csakhogy elfelejtsem az Igazit. Aztán pár hónap totál üresség után újra megpróbáljuk megkeresni az igazit. Kétségbe esve keressük mindenütt, és két év magány után rátalálunk az új szerelemre, és esküszünk, hogy ő az igazi, mígnem ő is ugyanúgy elmegy.
Eljön az a pillanat, mikor már nem tudsz túljutni egy újabb szakításon.
És ha az illető többnyire halálra csesztet, akár az együttlét 60 százalékában, akkor sem tudsz nélküle élni.
És ha minden reggel arra ébredsz, hogy az arcodba prüszköl... hát igen...
Akkor is jobban esik, mint bárki másnak a csókja.
ezután a monológ után már nincs szöveg. csak egy félperces bejátszás, ahol táncolnak, ölelkeznek, és nevetnek. happy end.
péntek, február 24
stációk és női lapok
nem tudom, mi tesz rosszabbat a lelkivilágomnak; ha női lapokat olvasok, és bőszen bólogatok, hogy igen-igen, ez is pont rólam szól, vagy ha túlzottan felismerem a leírtakban a saját állapotom, a stációkat amiken épp, vagy mostanság keresztül megyek, és még erről blogolni is hajlandó vagyok?
mai költői kérdés rovatunk hangzott el.
az biztos, hogy jó lenne ha még órákig idesütne a nap, mert elhúzom a függönyt, zenével zajongok, és közben megpróbálom rendberakni az életem darabkáit.
mai költői kérdés rovatunk hangzott el.
az biztos, hogy jó lenne ha még órákig idesütne a nap, mert elhúzom a függönyt, zenével zajongok, és közben megpróbálom rendberakni az életem darabkáit.
hétfő, február 13
"must have"
megjött a fizetés, és azon gondolkodom, hogyan ne költsem el.
ilyenkor először is átgondolom, mire lenne szükségem?
-leggingsek, magassarkú, fehérneműk, táska, BB krém, hajfestés, (...)
-leggingsek, magassarkú, fehérneműk, táska, BB krém, hajfestés, (...)
aztán fogom magam és átgondolom mégegyszer:
-végülis, van mit felvennem, cipőm is van, fehérnemű valóban kell, hát, táska is kéne de igazából még 1 hónapot talán kibír az utolsó még ép táskám, a BB krémet meg elkérem Vilcsitől kipróbálni, mert lehet nem is jó igazán és akkor feleslegesen költenék rá 2-3 ezer forintot.
-végülis, van mit felvennem, cipőm is van, fehérnemű valóban kell, hát, táska is kéne de igazából még 1 hónapot talán kibír az utolsó még ép táskám, a BB krémet meg elkérem Vilcsitől kipróbálni, mert lehet nem is jó igazán és akkor feleslegesen költenék rá 2-3 ezer forintot.
szóval, gondolatban kell vásárolni és must have listát felállítani, így biztos nem költjük el a pénzt.
hm, kéne egy új napszemüveg is, meg körömlakkok, de egyik sem észveszejtően sürgető, és fontos. :D
inkább félrerakok a nyelvvizsgára, ami 29.000.-
pont annyi, amennyit most kapásból el tudnék költeni :D
(ja, és le kell szoknom a munkahelyi éttermi ebédekről!)
szerda, február 8
#köszönömhogyelmondhattam
eljött az a borzasztóan arcleszárító hideg is, hogy Niveát kenek vastagon a fejemre.
ezt csak ilyen hidegben szoktam, vagy ha leégek.
nagyjából ennyi mondanivalóm volt most így hirtelen.
meg ez, hát ez annyira de annyira... ajjj.
ezt csak ilyen hidegben szoktam, vagy ha leégek.
nagyjából ennyi mondanivalóm volt most így hirtelen.
meg ez, hát ez annyira de annyira... ajjj.
hétfő, január 30
amit hallasz, elhiszed...
akkor én most ezt hiszem magamról:
okos vagyok
szép vagyok
talpraesett vagyok
borzasztóan vékony vagyok
kövér vagyok
hülye vagyok
hülyeségeket beszélek
ügyetlen vagyok
esetlen vagyok
(...)
remélem mindenki érzi, mi a probléma.
a hangulatom pedig mindig olyan, amilyen mondatokat többször hallok mostanság.
amit hallasz, elhiszed... egy idő után már nincs erőm a belső hangokkal bizonygatni magamnak, hogy márpedig nem vagyok hülye/kövér/csúnya/stb.
lehet, hogy egy idő után már nem csak elhiszem, amit mondanak, hanem olyanná is válok?
okos vagyok
szép vagyok
talpraesett vagyok
borzasztóan vékony vagyok
kövér vagyok
hülye vagyok
hülyeségeket beszélek
ügyetlen vagyok
esetlen vagyok
(...)
remélem mindenki érzi, mi a probléma.
a hangulatom pedig mindig olyan, amilyen mondatokat többször hallok mostanság.
amit hallasz, elhiszed... egy idő után már nincs erőm a belső hangokkal bizonygatni magamnak, hogy márpedig nem vagyok hülye/kövér/csúnya/stb.
lehet, hogy egy idő után már nem csak elhiszem, amit mondanak, hanem olyanná is válok?
csütörtök, január 26
ez is csak egy nap, nem a világ vége...
(nagyon inspiráló feje van itt a Zoleenak...)
Jelenleg ez a szám az, amiért úgy tudok ma elaludni, hogy elhiszem, a holnap jobb lesz.
Minden esetre most még sajnos most van, és kelletlennek, nemkívánatosnak, butának, csúfnak, idegesítőnek és jelentéktelennek érzem magam. Többnyire.
Sehol sem vagyok jó helyen, mindenhol útban vagyok, mindenkit csak hátráltatok, nem értem el semmit és nem tudok kitűzni magam elé célokat mert eleve halálra ítéltetnek.
és persze állandóan nyafogok és/vagy bőgök. De jelenleg tényleg úgy érzem, hogy mindenkinek csak baja van velem, és mindennel, ami velem jár. Mindig mindent rosszul csinálok, rosszat csinálok, vagy épp nem csinálom, amit kéne... nem teljesen gondolom így, de ezt éreztetik velem, így hát muszáj elhinnem.
Nem tudom, mikor éreztem utoljára azt, hogy őszintén örülnének nekem ott, ahol vagyok.
persze, ez is csak egy nap... majd elmúlik...
(már az is szánalmas, hogy úgy érzem, az egyetlen ember, akit érdekel a nyavalygásom, az én vagyok. ezért blogoltam le.)
Jelenleg ez a szám az, amiért úgy tudok ma elaludni, hogy elhiszem, a holnap jobb lesz.
Minden esetre most még sajnos most van, és kelletlennek, nemkívánatosnak, butának, csúfnak, idegesítőnek és jelentéktelennek érzem magam. Többnyire.
Sehol sem vagyok jó helyen, mindenhol útban vagyok, mindenkit csak hátráltatok, nem értem el semmit és nem tudok kitűzni magam elé célokat mert eleve halálra ítéltetnek.
és persze állandóan nyafogok és/vagy bőgök. De jelenleg tényleg úgy érzem, hogy mindenkinek csak baja van velem, és mindennel, ami velem jár. Mindig mindent rosszul csinálok, rosszat csinálok, vagy épp nem csinálom, amit kéne... nem teljesen gondolom így, de ezt éreztetik velem, így hát muszáj elhinnem.
Nem tudom, mikor éreztem utoljára azt, hogy őszintén örülnének nekem ott, ahol vagyok.
persze, ez is csak egy nap... majd elmúlik...
(már az is szánalmas, hogy úgy érzem, az egyetlen ember, akit érdekel a nyavalygásom, az én vagyok. ezért blogoltam le.)
kedd, január 24
egy csuda nap, egyébként :)
későn keltünk Cézével, összebújtunk, készülődtünk, délutánra mentem suliba, ő dolgozni. elmaradt egy órám, vittem neki ebédet az ebédszünetére és együtt megettük, aztán tunyultam és most várom, hogy hazaérjen.
egyébként nagyon kis pöpec nap, csak angoloznom kellett volna (és ezalatt most nem a sorozatnézést értem..) mert szombaton felezővizsga a nyelvtanfolyamon, és át kéne menni, hogy nyelvvizsgázhassak majd egyszer...
de ezzel most nem foglalkozunk, ez jó nap volt, és kész! :D
egyébként nagyon kis pöpec nap, csak angoloznom kellett volna (és ezalatt most nem a sorozatnézést értem..) mert szombaton felezővizsga a nyelvtanfolyamon, és át kéne menni, hogy nyelvvizsgázhassak majd egyszer...
de ezzel most nem foglalkozunk, ez jó nap volt, és kész! :D
képzavar
Na, most nagyjából pont így érzem magam ^ ...
egyszerre keresek munkát, és böngészem a felvi-t, hogy hova tanuljak tovább, ha tanulok tovább, és próbálom összeszedni magam mert van még egy félév sulim, szakdolgozattal, védéssel, prezentációval, médiatervvel, nyelvvizsgával.
ha találok munkát, nem tanulok tovább.
ha találok sulit, gyakorlatilag lehetetlen kivitelezni, hogy dolgozzak.
pénzre van szükségem, ergo munkára van szükségem.
nem füllik a fogam ehhez a felnőttség dologhoz... szívem szerint otthon fetrengenék, és kikiabálnék a konyhába, hogy valaki melegítsen nekem teát, köszi!... nem tudom, mikor fogok rádöbbenni, hogy ez a konyha, az a tea, és azok az emberek már köddéváltak...
ja, és ez a borzasztóan szexi kép rólam 2008 nyarán készült, egy Blabla szám alapján:
Ő 19 és fél, én 18 és én is félek...
a dolog ugyanaz, bár már 21 vagyok. szomorú.
szerda, január 11
a kevésbé fontos dolgokat mindenkivel megosztjuk. az igazán fontosakat, csak az arra méltókkal.
Munkát keresek, szakdolgozatot írok (még mindig csak képzeletben és gondolatban, de úgy már majdnem kész, végülis...), keveset dolgozom, keveset keresek (és jelenleg egy forintom sincs), nem feltétlen érzem magam jól a bőrömben. Csak ha olyanok vannak körülöttem, akiket szeretek, és akik foglalkoznak velem.
akkor viszont a világon semmi sem érdekel.
vasárnap, január 8
el merem mondani
A pasik (inkább) csak a szöveget olvassák.
A többiek meg tomboljanak velem :)))))
A többiek meg tomboljanak velem :)))))
Te Baby! Te Baby! Te Baby! Jár nekünk a boldogság!
Oh annana…
Te Baby! Te Baby! Te Baby! Hát rúzsozd ki a szád!
Oh annana…
Te Baby! Te Baby! Te Baby! Hát rúzsozd ki a szád!
Mit ér egy nő, mondd?!
Áldozat a léte.
Miért a férfi
kényszeríti térdre?
S mit ér egy férfi,
ha nélkülünk egy senki?
Elég volt, Baby
az elnyomásból ennyi!
Áldozat a léte.
Miért a férfi
kényszeríti térdre?
S mit ér egy férfi,
ha nélkülünk egy senki?
Elég volt, Baby
az elnyomásból ennyi!
Kevés vagy, Ádám!
Nálam van az alma.
Mit ér a kígyód,
ha nulla a hatalma?!
Ma éjjel végre
győzni fog a nőnem.
Beléphet bárki
a party-ra csak ők nem.
Nálam van az alma.
Mit ér a kígyód,
ha nulla a hatalma?!
Ma éjjel végre
győzni fog a nőnem.
Beléphet bárki
a party-ra csak ők nem.
RÉG
EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A
FÉK,
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A
LUBADUBA-LABADABA
JAJ ISTENEM, SOK A RIZSA!
EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A
FÉK,
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A
LUBADUBA-LABADABA
JAJ ISTENEM, SOK A RIZSA!
Bárhogy élsz,
ha te csak egy nő vagy.
Bármit kérsz,
az ára az túl nagy.
Okosnak, szépnek,
szajhának kell lenni.
Elég volt, Baby
az elnyomásból ennyi!
ha te csak egy nő vagy.
Bármit kérsz,
az ára az túl nagy.
Okosnak, szépnek,
szajhának kell lenni.
Elég volt, Baby
az elnyomásból ennyi!
Kevés vagy, Ádám!
Nálam van az alma.
Mit ér a kígyód,
ha nulla a hatalma?!
Ma éjjel végre
győzni fog a nőnem.
Beléphet bárki
a party-ra csak ők nem.
Nálam van az alma.
Mit ér a kígyód,
ha nulla a hatalma?!
Ma éjjel végre
győzni fog a nőnem.
Beléphet bárki
a party-ra csak ők nem.
RÉG
EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A
FÉK,
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A…
EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A
FÉK,
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A…
Tudom, hogy visszafog a társadalmi morál.
Elég egy görbe est, a város máris subi-dumál.
Nekik meg bármit szabad, kis etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Elég egy görbe est, a város máris subi-dumál.
Nekik meg bármit szabad, kis etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Nekik meg bármit szabad, bulik meg etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Nekik meg bármit szabad, bulik meg etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Nekik meg bármit szabad, bulik meg etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
RÉG
EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A
FÉK,
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A…
EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A
FÉK,
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A…
Élj csak így,
ha neked ez jó!
Viszont az én szerelmem
nem eladó!
A Nő az Nő,
és így az egál,
ami egy hímnek,
az nekem is jár.
ha neked ez jó!
Viszont az én szerelmem
nem eladó!
A Nő az Nő,
és így az egál,
ami egy hímnek,
az nekem is jár.
Hát táncolj, tombolj
ruhát kigombolj!
Táncolj,
ameddig úgy jó!
ruhát kigombolj!
Táncolj,
ameddig úgy jó!
Táncolj, tombolj!
Magadra gondolj!
Táncolj!
Egy nő nem eladó!
Magadra gondolj!
Táncolj!
Egy nő nem eladó!
RÉG
EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A
FÉK,
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A
EZT A KÖNNYED ÉRZÉST VÁROD!
TUDOM, HOGY VISSZATART A
FÉK,
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A
HOGY ELHAGY A PÁROD.
TUDOM, HOGY,
TUDOM, HOGY VISSZAFOG A
Tudom, hogy visszafog a társadalmi morál.
Elég, egy görbe est, a város máris subi-dumál.
Nekik meg bármit szabad, kis etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Elég, egy görbe est, a város máris subi-dumál.
Nekik meg bármit szabad, kis etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Vokál: Szééép!
Nekik meg bármit szabad, bulik meg etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Nekik meg bármit szabad, bulik meg etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Nekik meg bármit szabad, bulik meg etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
Nekik meg bármit szabad, bulik meg etye-petye.
Viszont egy rendes nőnek otthon van a helye!
szombat, január 7
(két)heti szeretem
♥ sokat barátnőzni ♥ munkatársakkal lelkizni, és hasznos tanácsokat adni ♥ felajánlani egy rúdtáncot valakinek, csak hogy egy kicsit mosolyogjon ♥ másfél órás labdás csapatjátékkal indított munkanap ♥ majd 3 napig tartó izomláz ♥ Droid, az új telefonom Cézétől ♥ felismerni valakin a saját parfümöm ♥ főzni és ráébredni századszorra is, hogy milyen jó ♥ facebook kommentként blogbejegyzést írni :D ♥ váratlanul SMS-t kapni (mégha csak a Vodafone-tól is ♥ apukámmal beszélgetni ♥ X-men maratont tartani ♥ elaludni a filmeken ♥ átaludni/átfetrengeni az egész napot ♥ fincsi forraltbor pofátlanul olcsón (Gong Café 2, 90.-/dl) ♥ Gtalkon csevegni Cézével utazás közben ♥ süt a nap!!! napelemes vagyok ♥
és akkor most az érem túloldala.
és akkor most az érem túloldala.
ezzel együtt még 2 hét van a szorgalmi időszakig, és nem csináltam semmit a szünet alatt, ami hasznos lenne. ezen a héten már nyelvtanfolyamom is lesz, és sok a házim nagyon. áprilisig le kell adnom a szakdolgozatom, és itt volt rá az alkalom hogy elkezdjem, de egyáltalán nem foglalkoztam vele. márciusra lehet hogy kilátásban van egy költözés is, de nincs kapacitásom foglalkozni most vele.
sőt, semmivel sincs kedvem foglalkozni, csak Cézével mondjuk, de őt meg szerinte folyton megbántom.
tehát valamit rosszul csinálok, csak még nem jöttem rá, hogy mit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)