a fenti szóviccért elnézést kérek, ebben a posztban Galamb lakásáról szeretnék írni kicsit.
nem is a lakás milyensége az érdekes, hanem a magyarázat, hogy miért.
Az egész lakás hófehér, üresek a falak, néhány berendezési tárgyon kívül (hűtő, bárpult, bárszékek) minden (kanapé, padlólap, stb) hófehér. kérdezte, mit gondolok erről az egészről, mert meg szeretné magyarázni. Szeretem, hogy sokszor beszél ennyire célratörően :D Elmond valamit, hogy aztán kérdezz róla. Mindenki ezt csinálja, csak ő sokkal tudatosabban, és nem pofátlanul.
(tudod olyan ez, mint mikor megkérdezik, hogy vagy, csak azért, hogy visszakérdezz...)
Annyit fűztem a lakáshoz, hogy nagyon modern, letisztult, és az egyik sarok kicsit zsúfolt (épp akkor hozott vidékről némi hazai sütit, meg ilyeneket, szóval csak ezért volt zsufi), de összességében furcsa egy ilyen lakás egy 30 évnél fiatalabb srácnak.
Ő meg felkészülten tálalt egy monológot arról, miért fehér minden.
az elmélet egyszerű: teret ad az agyának gondolkozni. mármint, ha nincs semmi, ami lekötné a körülötte lévő világból. ez nagyon szimpatikus elv, pedig én mindig óckodtam az ennyire üres terektől, de most beláttam, hogy igaza van.
sajnos a szakdolgozatomat nem tudom egy teljesen üres, letisztult környezetben írni, így marad a túlzsúfolt szoba a teleplakátozott falakkal... vagy ami múltkor egész sikeresen bejött, az a munkahelyi konyhánk. holnap szerintem oda megyek majd írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése