faszért kell ennyi mindent a nyakamba varrni, faszért kell ennyi mindent elvállalnom, persze, azért mert úgy érzem muszáj, mert nincs más választásom mint csinálni, de akkor még pont az hiányzik, hogy baszogassanak, ha rosszul csinálok valamit, meg ha közlik hogy úgy is feleslegesen szopom az egészet.
nincs pasim, nem szeret senki, nem számítok senkinek semmit, nem támogat senki semmiben, nincs normális munkám, nincs pénzem, nem lesz normális szakmám és lehet nyelvvizsgám se, nincs életem és nincs időm, nincs fix családi hátterem, barátaim se nagyon vannak, fasznak hiányzik még a baszogatás is.
úgy néz ki kurva nagy kérés az élettől, hogy néha küldjön valakit aki néha megdicsér, bátorít, és elismer.
ha úgy is mindenki szerint szart se ér amit csinálok, akkor vajon én mi miatt gondoljam másképp? másképp kell gondolnom, mert mégis csak az életemről van szó, de hát így kibaszottul nehéz.
halvány emléke sincs az agyamban annak, vajon utoljára mikor mondta azt bárki bármire, hogy igen, oké, ezt jól csináltad, vagy hogy hajrá, meg tudod csinálni. az kurvára nem segít, ha csak azt kapom az arcomba, hogy hülye vagyok, lusta, szart se ér amit csinálok, különben is minek csinálom, felesleges szopás csak, és úgy se tudom megcsinálni.
rohadtul elegem van az egészből, és igenis néha összeroppanok, mert sokkal több van a vállamon mint amit el bírnék viselni, de jobb napokon bízom magamban és abban hogy képes vagyok mindent helyrehozni, csak ismétlem, kibaszott nehéz és baromi ritkán van mostanában jobb nap.
ha nem lennék nyuszi, már rég felkötöttem volna magam egy szar falusi focipálya kapujára, az legalább még rám is dőlne.
és most megyek, kibőgöm magamból az idegösszeroppanást, aztán próbálom tovább csinálni ezt a sok szart.
én kérek elnézést. mint mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése