_________________________________________________________
Nyilván... nem.
leginkább a jelenlegi állapotom ezek a kifejezések jellemzik: kétségbeesett, ijedt, pánikolós, zokogós, gondterhelt.
a holnap előadandó szakdolgozat védésemet kellene befejeznem, de az egyetlen, amire jelenleg képes vagyok, az az, hogy ülök és bőgök.
borzasztóan büszke tudok magamra ilyenkor lenni. (nem...)
ja, és dühös is vagyok magamra, mert nem csak valóban fontos dolgokon és embereken bosszantom fel magam vagy aggodalmaskodom, hanem olyanokon is, akikhez alig van közöm, és soha nem is lesz több, szóval nyilván felesleges stressz... ennek a stressznek köszönhetően harmadik napja kelek talpig izzadtan félig bőgve. a tegnapi álmomban az a legérdekesebb, hogy álmomban egy olyan dolog zaklatott fel borzasztóan, és akadtam ki hihetetlen nagyon, ami egyébként az életben nem izgatna.
vagy legalábbis eddig azt hittem, nem izgatna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése