szakdolgozás

péntek hajnali negyed négy, az idő sötét, a lábujjaim fáznak, a gyomrom bugyog (gyanítom attól, hogy ma megettem 3 zsömlét, megittam két hatalmas bögre kávét, majd este és az éjjel folyamán megettem egy zacskó ropit, egy tábla csokit, és minderre még rágurult egy energiaital.

egyébként éber vagyok (ezek után?! :D) és jókedvű.

bár a konzulensem azt akarta, találkozzunk hétfőn, végül rábeszéltem arra, hogy szívem szerint én már átvenni mennék hétfőn a bekötött szakdolgozatom, szóval találkozzunk péntek (azaz ma) délután. így továbbra is tartom magam a kijelölt célhoz: ma reggelre a tanárnő email fiókjában lesz a dolgozatom, 99%ban készen.

meg vagyok elégedve a munkámmal, csak nagyon lassan haladok, van amikor csak 2 óra alatt sikerül megírni rendesen egy oldalt. viszont 27 oldalnál járok, mert előbb átolvastam az egészet, és sokat kihúztam belőle, de úgy tűnik, mindjárt vége. Már csak az Összegzés hiányzik, kéne valami konklúzió, most is épp ezen agyalok, azért blogolok. ez a szép fehér kezelőfelület tágítja a tudatom.
aztán felhasznált irodalomjegyzék, na ez rövid lesz, majd a mellékletek összepakolása. ez gyors munka lenne, ha értenék a wordhöz, de Tomi kisegített, aki szintén most éjjel fejezi be szakdolgozását, csak neki reggel már le is kell adni.

gondolkoztam rajta, hogy jó lenne egy köszönetnyilvánítás, mert milyen jó dolog lesz 20 év múlva elővenni a dolgozatom és megnézni, kik voltak körülöttem -és hasznomra- ebben az időszakban, de végül erről lemondok.
Rengeteg embernek mondhatnék köszönetet, Kis Gyöngyvérnek, a konzulensemnek a segítségéért és mindenért amit az elmúlt két évben tanított, és azért, hogy segített eligazodni az útvesztőkben, hogy végül megtaláljam a saját célom.
Cézének, mert rengeteget segített, mindig mindenben, amiben csak tudott. nélküle például biztos nem lennének táblázataim, meg diagramjaim, amikkel azért persze órákat szoptam, mert nem értek hozzá annyira se, hogy normálisan tudjam őket kezelni.
a Hisztisnek, hogy tudta nélkül is segített feldolgozni az elmúlt nem túl egyszerű időszakomat, és hogy engedte néha, hogy még nála is Hisztisebb legyek.
Mucinak, hogy támogatott és kérés nélkül is adta alám a lovat, mindig biztatott és hitt bennem és a dolgozatomban.
Móninak és Evinek, hogy segítettek kiigazodni a különböző formai követelményeken.
Csillagnak, hogy bármikor hisztizhettem neki (is), és mindig volt hozzám egy-két bátorító szava, és főleg azért, mert türelmesen várja hogy befejezzem a hercehurcát, hogy ihasson velem sok sok sört.
a Humorosnak, hogy akkor is meg tudott nevettetni, amikor szétvetett az ideg, és annyira stresszes voltam mint még életemben soha, valamint azért, mert bármit megbeszélhettem vele, bármilyen problémámat meghallgatta, és megölelgetett, ha csak arra volt szükségem.
Robilacinak, Anettnek, Ildinek, Viának és Szőrinek, hogy nagyban hozzájárultak a munkámhoz azzal, hogy megosztották velem az életüket és saját tapasztalataikat.
Imolának, hogy a kapcsolatunk eljutott arra a pontra, hogy róla mint fontos barátomról írhattam a szakdolgozatomban. Külön hálás vagyok neki egyáltalán az elmúlt 5-6-7 évért is.
a Legjobbhavernak, a Hódnak, és még rengeteg barátomnak köszönöm a felém mutatott hihetetlenül nagy türelmet.
és folytathatnám, de nagyon hosszú lenne a lista. részben ezért marad ki a szakdolgozatomból a köszönetnyilvánítás, részben pedig azért, mert kínosan érzem magam amiatt, hogy a családomat nem tudnám beleírni.

és most megyek, van még reggelig legalább 4-5 órám, befejezem a szakdolgozást, majd megírok még 3 oldalt médiajogra arról, milyen negatív hatásokkal van a média a gyerekekre.

köszi, puszi, Nyuszi