kipihenten, összeszedetten keltem, és ez így volt egészen addig, mikor a munkaidő kezdetekor el kezdett fájni a fogam irdatlanul, és ez kitart még mindig.
munka közben pedig csak fokozódott a káosz.
itthon hagytam a fogkefém ami megmentett volna a fogfájástól, összevesztem csúnyán a Szeplőssel, elhagytam a cigarettatárcám, az egyetlen tűrhető főnököm felmondott, kiderült, hogy nem tudok június után dolgozni (megszűnik a tanulói jogviszony, ugye), és ne felejtsük el, hogy mindeközben végig fájt a fogam...
ja, és mikor hazaértem, 3 rendőr és egy villogó autó állt a ház előtt.
(egyébként róluk kiderült, hogy a 6 évvel ezelőtt elköltözött ex-lakót keresték, évente kétszer felbukkannak, mert valami gáz van a pasival és nem jelentkezett ki erről a lakcímről... de azért nem éreztem magam túl otthonosan, mikor megláttam őket...)
aztán jól kiakadtam azon, hogy egyáltalán nem haladok a nyelvtanfolyammal és nem is értem miért csinálom, ha nem is fogok most nyelvvizsgázni... nem vagyok képes ennyi mindent megcsinálni, túl nagyok az elvárások és lemaradtam szerintem még gimiben... és borzasztóan rossz érzés beismerni magamnak, hogy fel kell adnom, mert képtelen vagyok tovább küzdeni ezért...
és mindezzel a sok szarral Cézéhez menekültem, aki legalábbolyanszarul van, mint én :(
... 5 napig dolgozom egyhuzamban, közben valamikor megírom a szakdolgozat védésemet mert kedden prezentálnom kell, a fogorvoshoz meg lehet, hogy csak csütörtökön jutok el ...
de elég a zsinnyegésből, holnap új nap! ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése