voltam kutyád hűségemmel melléd állva

nincs (se fizikai, se lelki) energiám blogolni, és időm sincs, csak mégis muszáj... grafomán, Judit a neved.

az elmúlt napok nagy könnyedsége a szakdolgozat okán volt. rég nevettem ennyit, az biztos. nagyon jól éreztem magam. ...aztán jött Cézé, aki borzasztóan lecseszett nagyjából azért, mert eleresztem magam. persze, ő csak azt látja, hogy éjfélre értem haza egy kocsmából, a többit meg nem nagyon akarja észrevenni. mindegy, csak... egyébként is nagyon szarul vagyok...

Felkerült több új "nem kéne elfelejteni, mert iszonyat vicces" bár jelentéktelen jelenet életem filmjébe (ezekből nemrég írtam posztot, amiben a leettek naranccsal is van többek között), szóval remélem néha még életem során eszembe fog jutni, milyen érzés egy kivilágított teremben csukott szemmel borozni, üvegből, úgy, hogy nem hogy a bor helyét nem tudod, a melletted ülőt sem nagyon tudod beazonosítani (sem helyileg, sem személyileg).
szóval, voltak vicces pillanatok. és szeretnék egyszer magamnak egy NYÁKláncot.
és kitaláltuk, hogy lehet bash-ni egy darab kétforintos érmével. (a bash-t 2 darab kockával kell játszani, egyébként)
és számoltunk ökröket (nekem 49 volt a maximum. akinek a legkevesebb, az nyer. általában Niki nyert 0 ökörrel, szóval még egy játék, amiben sosem fogok nyerni...)
és a szakdolgozati jegyzet cetlimen több egymástól különböző kézírás van, például hogy EZ EGY FASZSÁG, vagy hogy Mit írtál ide? vagy hogy leszel a feleségem? naaaaa? (utóbbit egy új munkatárs írta, még nincs beceneve, de szerintem pályázhat a Hülyeidióta címre) szóval ezek is mókás dolgok, még akkor is, ha ebből a cetliből is csak az lett, hogy borzasztóan felidegesítettem magamat, meg félreértettük egymást pár emberrel, meg ilyenek.
nem baj, megint csak azt tanultam belőle, hogy ha valakivel nem tudsz valamit megbeszélni, az írásban sem fogja érteni a szavaidat.

egyébként lelkileg vannak dolgok. túl sokat vagyok magamban, és nem igazán van olyan ember, akivel megtudnám osztani mindazt hiánytalanul ami a fejemben van, és kezd megtelni, túlzsúfolt, és egymásnak ellentmondó idiótaságokkal idegesítem magam, vagy idegesítenek mások.

példának okáért Hisztis már megint borzasztóan felcseszi az agyam minden egyes mondatával, és ez így nem vicces, pedig már kismilliószor megfogadtam, hogy nem foglalkozom vele. most reflexből leírnám, hogy ezentúl mostmár tényleg nem, de az is csak egy új fogadalom lenne :D ...

szóval, vannak dolgok... néha egész jól sikerül kiiktatni mindent a fejemből, aztán hirtelenségében minden visszatódul, mert helyt akar magának...

a legnagyobb lelki gond jelenleg, hogy jelentéktelennek érzem magam. ezzel a szóval tudom a leginkább körülírni. keresem magam körül (néha túlzottan, és ez megint csak káros) azokat az embereket, akiknek számítok.

igyekszem nem gondolkozni, de nem olyan egyszerű, mint általában :(

nyekergek, és a világ legmagyányosabb dolga, hogy mindezt a blogon teszem...

lassan négy hete vagyok egyedülálló. és ezen még mindig nem szeretnék változtatni, ahogy most látom a dolgokat, ez elég sokáig így is fog maradni.
csak borzasztóan szar, hogy nincs meg az az érzés, hogy valakinek te vagy a legfontosabb...

utoljára 18 évesen voltam szingli. az egészen más érzés volt, kevésbé független, de sokkal nyugodtabb. most állandó kételyeim vannak, teljes önbizalomhiány, meg ilyenek. persze néha rámjön a minden tökéletes így és jól vagyok időszak, meg hogy én irányítom az életem, csak egyelőre ez elég rövid ideig szokott tartani, aztán visszahuppanok a semmibe, és keresem a helyem tovább.

oké, tényleg eléggé zsinnyegtettem a zsinnyegtetnivalót, szóval elég annyi, hogy nem vagyok jól.