fekete vagy fehér?
mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a dolgokat ilyen egyszerű lenne eldönteni.
a szakdolgozatom órák óta tartó töretlen írását így este 11 után tökéletesen megszakította (vagyis mára már biztos megállította) hogy Csillaggal nekikezdtünk beszélgetni. szeretek vele beszélni, mert nincsenek tabuk, és emiatt mindig baromi szórakoztató, még akkor is ha csak az aktuális tévé műsorról, vagy a pletykákról vagy a szexről van szó.
a pletykák külön kategória, mert én szeretem a pletykás embereket. és szeretem elmesélni az általam barátoknak ítélt embereknek, amiket róluk hallok, teljesen mindegy, hogy kitől (és ezt nem is szoktam elmondani) mert érdekel a háttér, és hogy vajon más miért gondolja úgy, ahogy a pletyka szerint van.
na, most a blogom végre igazi jáccótér közeget vett fel, tetszik :D
más:
baromira furcsa érzés 3. hete egyedülállónak lenni. nem azt mondom, hogy nem találom a helyem, csak furcsa. 15 voltam, mikor összejöttem Petivel. 2 hét múlva Rudival jártam, aztán Rudi után 3 héttel Sajttal, aztán Mikivel, aztán Tomival, és Tomi után 2-3 héttel már DAnival. DAnival júniusban szakítottunk (ha jól rémlik) és 1.5 hét után már Ricsivel voltam. Ricsivel december 2-án szakítottunk, Cézével december 29-én jöttünk össze, az megint csak 3 hét nagyjából.
egyszerűen sosem voltam sok időt egyedül.
nagyon furcsa, hogy senkinek sem kell elszámolnom, senki sem vár el tőlem semmit. persze van rengeteg rossz oldala is a dolognak, de jelenleg nem szeretnék ezzel foglalkozni.
Mus már múlthéten megkérdezte, hogy-hogy nincs még senkim, mert hát ő ismer 15 éves korom óta... :D
most egyáltalán nem vágyom semmilyen elkötelezettségre, furcsa, de ezt is megéltük.
próbálom élvezni a jelenlegi helyzetet, csak én többnyire sose élveztem még, hogy egyedül vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése