hiányoznak azok a pillanatok, mint mikor felébredtem, pólóban és fehérneműben, elmentem tusolni, és kiesett a melltartómból egy Exit magazinból kitépett Michael Jackson fotó.
olyan ez, mint mikor reggel téglát talál az ember a táskájában.
vagy söralátétet abban a pulóverében, amit 1 hete hordott.
vagy eszébe jut, hogy egyszer valamikor, azt a középső oszlopot a három közül, azon a szűk sétálóutcán, megnyalta.
vagy hogy mezítláb futott a Nemzeti Galéria macskakövén éjjel.
vagy hogy egyszer a metrón leették naranccsal.
vagy hogy beszorult valakivel egy telefonfülkébe.
vagy hogy megtanulta részegen kimondani: hippopothomonstroses-cuippedhaliphobia (félelem a hosszú szavaktól).
vagy hogy egyszer a Blahától nem messze legyantázott egy csíkot egy srác lábáról.
vagy hogy negyed órát futkorászott a West End melletti szökőkútban.
vagy hogy, vagy hogy...
...
azt hiszem, ezektől a pillanatoktól (és sok ezer másiktól) érzem úgy, hogy élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése