hol is kezdjem... először is folytassuk ott, ahol az előző poszt abbamaradt. nagyon szomorú voltam, Cézé megvigasztalt, és azóta heti 5 napot gyakorlatilag náluk lakom (ami egyébként a lelkivilágomnak sokszor rosszabb, mint ha egyedül lennék, mert nehéz.)
múlt hét csütörtöktől szombatig GYIÖK őszi képzés volt, ami fantasztikus volt minden szempontból. nyugis volt, nem veszekedett senki, nem akartak hazaküldeni senkit, volt feszített tempójú munka és éjjeli ivászat is, és péntek este Cézé is csatlakozott hozzánk. Nagyon jó volt, és büszke vagyok magamra mert csütörtök este tartottam egy nagyjából 3 órás csapatépítő tréninget, és ennyire hosszút és komplexet még sose csináltam, de nagyon jól sikerült és mindenki hálálkodott érte :)
múlt hét szerdán dolgoztam a csopában. reggel bejött a Szilvi a demószobába, és közölte hogy 11kor giga-megbeszélés az összes állandó munkatársnak az új ügyvezetővel, ezért lesz 3 demó is - akik szerződésesek - akik nap közben kiesnek majd a munkából, figyeljünk oda, segítsük egymást. oké.
11 után az a 3 állandó demó visszajött a kiállítótérre, és robbant a bomba. az új ügyvezető (aki eddig még be se mutatkozott, csak az irodistákon keresztül elküldte az önéletrajzát....) szóval átalakítást és leépítést tervez. A 6 órás demóknak felajánlotta a 8 órás munkát. majd a 6 irodista közül kirúgott 5öt, akik nyitás óta, 15 éve ott dolgoztak, ez volt az életük, és gyakorlatban is nagyon fontos munkájuk volt, nem csak elméletben.
akkor aznap mindenki bőgött, de persze dolgozni kellett, aztán csopa után beültünk egy sörre megbeszélni a történteket, és hogy vajon mire számíthatunk. azóta is az a legvalószínűbb, hogy a demók nagy részét is ki fogja rúgni csak még nem tudjuk milyen szisztéma alapján.
vasárnap tábor után is dolgoztam, Lacibácsival ruhatáraztam, aki akkor temette el az öccsét, és ő is 15 évet dolgozott együtt a főnökökkel, mindenki ugyanolyan megviselt volt, mint szerdán.
tegnap kaptuk a mailt, demósok, hogy most szerdán zárás után megbeszélés. szóval már repkednek a fejünk felett a hollók, igazi mindszenteki hangulat van.
mivel munka közben nem igazán tudtunk rágódni a dolgokon, csak mindenki fél óránként kapott dührohamot, meg feszültek voltunk mivel nem tudtuk kibeszélni magunkat, ezért már dél körül láttam, hogy az a legjobb, ha zárás után megint beülünk egy sörre. végül szerencsére egész sokan tudtunk jönni, és akik nem jöttek azok többnyire betegség miatt rohantak haza. Katával külön öröm volt, mert ő nem nagyon szokott elvegyülni a többiekkel :)
végül kielemeztünk minden helyzetet és beláttuk, Sáminak van igaza, hogy szerdáig felesleges azon rágódni, mi lesz velünk. de ugyanakkor a többséget az is nagyon megviseli, hogy olyan embereket rúgott ki a nő, mint akiket.
egyébként szép este volt, többnyire próbáltuk vidítani egymást, ami Ágival együtt mondjuk nehéz feladat volt :D de tanulságos este volt, az biztos. megtudtam, hogy mennyire merev, és spontánless vagyok, kényelmes és pofátlanul önző. de amíg ez kell ahhoz, hogy nekem jó legyen, addig nem igazán érdekel :D
hazafele még meghallgattam Sámi elméletét a fizika és a földrajz közti szeretet különbségéről, és a merevségemről tartott még egy kiselőadást a villamoson. aztán persze jól felidegesített ami miatt most megint haragszom rá, de ezzel legalább elérte, hogy teljesen egyenes és korrekt legyek vele, és megmondtam a véleményem mindenről. nem hiszem, hogy zsebre tette amit tőlem kapott, de ez kellett ahhoz, hogy visszaálljon a rend. persze nem lepődött meg azon amiket mondtam, mert valamiért elég jól ismer és átlát dolgokat, csak jobb volt már ezt kimondani, na.
az elmúlt majdnem egy hetet folyamatos búcsúlevél olvasással töltöttem, a címben szereplő idézetet például Szilvi hagyományozta a csodák palotájára.
szomorú ez az egész :(
kedd, november 1
kedd, október 18
változatlan
a lentebbi (talán a lentebbi 2?) poszt hangulata még mindig áll, csupán annyi történt azóta, hogy ittam forró májgombóc levest (amit utálok), összevesztem apuval (és ez szintén gáz mert ő az egyetlen akihez hozzászólhatok egyáltalán) és most meg a változatosság kedvéért bőgök. keservesen, depressziósan, felvágomazereimet!-esen, elegemvanebbőlaszarból!-osan.
természetesen Cézével se beszéltem azóta se mióta elment a Tinával találkozni, de nem hiszem, hogy jót tenne, ha ma még beszélnénk.valószínűleg most mindenen csak megsértődnék.
és még bőgni se tudok normálisan, mert apu 2 percenként bejön, és próbál javítani a hihetetlenül szar, és egyre szarabb helyzeten. isteni.
épp itt az ideje aludni. vagymi.
természetesen Cézével se beszéltem azóta se mióta elment a Tinával találkozni, de nem hiszem, hogy jót tenne, ha ma még beszélnénk.valószínűleg most mindenen csak megsértődnék.
és még bőgni se tudok normálisan, mert apu 2 percenként bejön, és próbál javítani a hihetetlenül szar, és egyre szarabb helyzeten. isteni.
épp itt az ideje aludni. vagymi.
Vuk szindróma
állítólag csak férfiaknak lehet ilyen, pedig most biztos nekem is ez van. (ez arról szól, mikor a kis Vuk egyedül van és nyafog, hogy kicsi vagyok, éhes vagyok, fázom...)
szóval gondoltam ki írom magamból mennyi minden bajom van ebben a pillanatban, aztán nem érdekel hogy még épp 8 óra, istenbizony lefekszem aludni.
tehát, a teljesség igénye nélkül:
borzasztóan fázom, éhes vagyok -de borzasztóan fázom, hajat kéne mosnom -de borzasztóan fázom, reggel óta fáj a vesém -gondolom a hideg miatt, jeee!, korán kelek holnap és akkor méghidegebb lesz, Cézét nem érem el mert nincs pénz a kártyámon, és hiába jelzi a facebook hogy online, nem reagál, hiányzik, nem tudom hogy mit vegyek fel holnap főleg hogy mosatlan lesz a hajam, ki kéne találnom mit eszem holnap ebédre a csopában ami költséghatékony és esetleg nem kell ma éjjel főzőcskéznem, nincs témám a szakdolgozatomhoz, nincs ötletem se a szakdolgozatom témájához, nincs konzulensem a szakdolgozathoz, nincs hely a naptáramban semminek már, viszont most jutott eszembe hogy ha minden egyes percem vagy munkával vagy sulival töltöm, vajon mikor lesz időm tanulni?.. a nyelvtanfolyamtól rettegek és házit is kellene írnom, ráadásképp egyszerre fogok jövőre szakdolgozatot védeni, záróvizsgázni, és nyelvvizsgát tenni, ráadásul most a legutolsó tájékoztató (+ tételsorok) alapján a záróvizsgám ANGOL nyelvű lesz, amiről eddig mindenki kussolt, és az angol tanár is tagadta. jha, és 2 félév angolom volt csak, és még csak nem is szakmai angol... priceless.
ki kéne már mosni az ágyneműm, fel kellene porszívózni a szobámat, inni kéne alkoholt (azt mindig kéne), cigit kell töltenem még holnapra, és még a macska is rajtam alszik non-stop, tehát ha épp nem fáj semmi és erőt vennék magamon, hogy mondjuk egyek valamit, akkor se tehetem mert ooooolyan cuki!!!
na, a mai nap jelszava megmarad, cipeld helyettem, geci! (lásd előző poszt), egyébként meg most szerintem mégjobban betakarózom és kibőgöm magam.
szóval gondoltam ki írom magamból mennyi minden bajom van ebben a pillanatban, aztán nem érdekel hogy még épp 8 óra, istenbizony lefekszem aludni.
tehát, a teljesség igénye nélkül:
borzasztóan fázom, éhes vagyok -de borzasztóan fázom, hajat kéne mosnom -de borzasztóan fázom, reggel óta fáj a vesém -gondolom a hideg miatt, jeee!, korán kelek holnap és akkor méghidegebb lesz, Cézét nem érem el mert nincs pénz a kártyámon, és hiába jelzi a facebook hogy online, nem reagál, hiányzik, nem tudom hogy mit vegyek fel holnap főleg hogy mosatlan lesz a hajam, ki kéne találnom mit eszem holnap ebédre a csopában ami költséghatékony és esetleg nem kell ma éjjel főzőcskéznem, nincs témám a szakdolgozatomhoz, nincs ötletem se a szakdolgozatom témájához, nincs konzulensem a szakdolgozathoz, nincs hely a naptáramban semminek már, viszont most jutott eszembe hogy ha minden egyes percem vagy munkával vagy sulival töltöm, vajon mikor lesz időm tanulni?.. a nyelvtanfolyamtól rettegek és házit is kellene írnom, ráadásképp egyszerre fogok jövőre szakdolgozatot védeni, záróvizsgázni, és nyelvvizsgát tenni, ráadásul most a legutolsó tájékoztató (+ tételsorok) alapján a záróvizsgám ANGOL nyelvű lesz, amiről eddig mindenki kussolt, és az angol tanár is tagadta. jha, és 2 félév angolom volt csak, és még csak nem is szakmai angol... priceless.
ki kéne már mosni az ágyneműm, fel kellene porszívózni a szobámat, inni kéne alkoholt (azt mindig kéne), cigit kell töltenem még holnapra, és még a macska is rajtam alszik non-stop, tehát ha épp nem fáj semmi és erőt vennék magamon, hogy mondjuk egyek valamit, akkor se tehetem mert ooooolyan cuki!!!
na, a mai nap jelszava megmarad, cipeld helyettem, geci! (lásd előző poszt), egyébként meg most szerintem mégjobban betakarózom és kibőgöm magam.
annyi jó szagú nő van, és annyi jó szagú férfi...
először is, álljon itt emlékkép Beck Zoli iránti szerelmem tiszteletére.
ez valami zseniális, felkavaró, besírós, lazulós, ajjj. és 2 perc sincs. talán ezért hallgatom órák óta.
napfény akartam lenni, friss zápora a földnek...
tegnap Vilccsel találkoztunk, vásároltunk némi ezt (A/5ös spirálfüzet a félévi tananyagoknak :D) meg némi azt (bio kölesgolyót, 2 hatalmas zacskóval, mert soha sehol se találok és a rosmannban akciós volt!) meg egy üveg bort. átmentünk hozzájuk, elvittük Tódit (a féléves kuvaszt) sétálni, meg ettünk, aztán nekiálltunk filmet keresni estére, közben megittuk a bort, és mire megtaláltuk A filmet és letöltöttük, lefürödtünk, addigra már késő is volt és fáradtak is voltunk így 10 perc nézés után kikapcsoltattam inkább (látszik hogy tényleg fáradt voltam mert semmi sem maradt meg bennem arról a 10 percről).
reggel felkeltünk, egymás mellett zombiként sétáltunk a házban a mosdó-fürdő-háló bermudaháromszögben, de végül mindketten szépek lettünk, és nem is késtünk suliból (bár kaját venni már nem volt időnk.)
280 percen át élvezhettük a szóvivői ismeretek gyakorlatot, ahol a frappáns bemutatkozáson kívül semmit se csináltunk csak hallgattuk a többiek frappáns bemutatkozását... ez eltartott egy darabig, az óra vége előtt 20 perccel kezdtük el átvenni a tavalyi PR anyag lényegét. szóval mókás hogy egész félévben csak gyakorlataink lesznek és mindegyik 20-25 fős...
akit pedig fel akartam kérni konzulensnek, az ikreket vár januárra, és nem tudja még, hogy vállalhatja-e. mármint szívesen vállalná csak nem tudja, hogy jelenleg mi az igazgató álláspontja erről.
aztán bizony mentem csopázni, 3 órát dolgoztam csak, de nagyon feszült lettem már a végére, sok volt a beteg gyerek, amelyik nem beteg az hátrányos helyzetű, és a pedagógusok is tiszta idióták voltak. (az egyik csoporttal volt vagy 7 felnőtt, és SENKI se vette észre hogy egy kissrác beleesett a parkban a tóba, és derékig vizesen csámpázik a csoporttal, a kicsik meg sikítoztak a tanítóknak, de még akkor sem vették észre, hogy bizony helyzet van... ehhh. meg a munkatársak közül is volt olyan, akivel inkább nem szívesen találkoztam volna ma, de na, majd hátha holnapra megváltozik a véleményem, mert holnap 8 órát fogunk együtt tölteni.
Cézé betanul, meg egy olyan csajjal találkozik aki miatt már pénteken is összevesztünk (egyik barátjának a csaja, de a sráccal nem áll szóba a lány (?!) és ezért kell mindenképp most Cézének találkozni a csajjal. bocs, nem érdekel más nyomora, mármint a lányé. inkább meghallgatom ezredik alkalommal a 30y EgyPárt, aztán a Cipeld helyettemet, és üzenem mindenkinek, aki ma belém akar kötni, hogy "cipeld helyettem, geci!"
a blogger kicsit bepánikolt, úgyhogy a Cipeld helyettem-et itt tudjátok meghallgatni:
http://www.youtube.com/watch?v=cpe4GXeBwNo
ez valami zseniális, felkavaró, besírós, lazulós, ajjj. és 2 perc sincs. talán ezért hallgatom órák óta.
napfény akartam lenni, friss zápora a földnek...
tegnap Vilccsel találkoztunk, vásároltunk némi ezt (A/5ös spirálfüzet a félévi tananyagoknak :D) meg némi azt (bio kölesgolyót, 2 hatalmas zacskóval, mert soha sehol se találok és a rosmannban akciós volt!) meg egy üveg bort. átmentünk hozzájuk, elvittük Tódit (a féléves kuvaszt) sétálni, meg ettünk, aztán nekiálltunk filmet keresni estére, közben megittuk a bort, és mire megtaláltuk A filmet és letöltöttük, lefürödtünk, addigra már késő is volt és fáradtak is voltunk így 10 perc nézés után kikapcsoltattam inkább (látszik hogy tényleg fáradt voltam mert semmi sem maradt meg bennem arról a 10 percről).
reggel felkeltünk, egymás mellett zombiként sétáltunk a házban a mosdó-fürdő-háló bermudaháromszögben, de végül mindketten szépek lettünk, és nem is késtünk suliból (bár kaját venni már nem volt időnk.)
280 percen át élvezhettük a szóvivői ismeretek gyakorlatot, ahol a frappáns bemutatkozáson kívül semmit se csináltunk csak hallgattuk a többiek frappáns bemutatkozását... ez eltartott egy darabig, az óra vége előtt 20 perccel kezdtük el átvenni a tavalyi PR anyag lényegét. szóval mókás hogy egész félévben csak gyakorlataink lesznek és mindegyik 20-25 fős...
akit pedig fel akartam kérni konzulensnek, az ikreket vár januárra, és nem tudja még, hogy vállalhatja-e. mármint szívesen vállalná csak nem tudja, hogy jelenleg mi az igazgató álláspontja erről.
aztán bizony mentem csopázni, 3 órát dolgoztam csak, de nagyon feszült lettem már a végére, sok volt a beteg gyerek, amelyik nem beteg az hátrányos helyzetű, és a pedagógusok is tiszta idióták voltak. (az egyik csoporttal volt vagy 7 felnőtt, és SENKI se vette észre hogy egy kissrác beleesett a parkban a tóba, és derékig vizesen csámpázik a csoporttal, a kicsik meg sikítoztak a tanítóknak, de még akkor sem vették észre, hogy bizony helyzet van... ehhh. meg a munkatársak közül is volt olyan, akivel inkább nem szívesen találkoztam volna ma, de na, majd hátha holnapra megváltozik a véleményem, mert holnap 8 órát fogunk együtt tölteni.
Cézé betanul, meg egy olyan csajjal találkozik aki miatt már pénteken is összevesztünk (egyik barátjának a csaja, de a sráccal nem áll szóba a lány (?!) és ezért kell mindenképp most Cézének találkozni a csajjal. bocs, nem érdekel más nyomora, mármint a lányé. inkább meghallgatom ezredik alkalommal a 30y EgyPárt, aztán a Cipeld helyettemet, és üzenem mindenkinek, aki ma belém akar kötni, hogy "cipeld helyettem, geci!"
a blogger kicsit bepánikolt, úgyhogy a Cipeld helyettem-et itt tudjátok meghallgatni:
http://www.youtube.com/watch?v=cpe4GXeBwNo
hétfő, október 17
blog
jajj, rászoktam az Urban Eve blogra.
ma megyek át mucushoz (Vilcsiiii <3) csajos napot tartani (remélem berúgunk!) aztán ott is alszom hogy holnap együtt késsünk el a nemtudommilyenóránkról. (utána néztem, kiadványszerkesztés...) apropó, előtte vásárolnom kéne egy füzetet sulira (igen, csak egyet, arra a 4 darab tárgyamra... :P) és most egy kicsit sok a zárójel.
Az előző poszt (Sia - breath me) félreértések forrása úgy tűnik, de nem bírtam aláírni mert gagyi a net, hogy nem szomorkodom, csak valaki eszembe juttatta ezt a számot és küldeném mindenkinek aki bőgni akar, mert garantált a hatás :)
hétvégén szombaton Cézével, az öccsével, és a húgával négyesben elmentünk az első nyelvtanfolyami órára ami nagyon mókásnak bizonyult és szerencsére nem 4 órás, csak 3. és még házit is kaptunk :/
Aztán Cézivel hazajöttünk Veresre, és nagyon jó volt, mert borzasztóan rég volt itt. alig akart hazamenni, alig akartam hazaengedni, de _coming out!_ munkát kapott pénteken, és ma reggel ment betanulni, nem akart fáradtan menni (pláne nem Veresegyházról.)
na olvasom még egy darabig az Urban Eve-t, aztán elmegyek zabpelyhet reggelizni, meg rákenek egy adagot a fejemre is, mert azt mondják, az jó nekem.
ma megyek át mucushoz (Vilcsiiii <3) csajos napot tartani (remélem berúgunk!) aztán ott is alszom hogy holnap együtt késsünk el a nemtudommilyenóránkról. (utána néztem, kiadványszerkesztés...) apropó, előtte vásárolnom kéne egy füzetet sulira (igen, csak egyet, arra a 4 darab tárgyamra... :P) és most egy kicsit sok a zárójel.
Az előző poszt (Sia - breath me) félreértések forrása úgy tűnik, de nem bírtam aláírni mert gagyi a net, hogy nem szomorkodom, csak valaki eszembe juttatta ezt a számot és küldeném mindenkinek aki bőgni akar, mert garantált a hatás :)
hétvégén szombaton Cézével, az öccsével, és a húgával négyesben elmentünk az első nyelvtanfolyami órára ami nagyon mókásnak bizonyult és szerencsére nem 4 órás, csak 3. és még házit is kaptunk :/
Aztán Cézivel hazajöttünk Veresre, és nagyon jó volt, mert borzasztóan rég volt itt. alig akart hazamenni, alig akartam hazaengedni, de _coming out!_ munkát kapott pénteken, és ma reggel ment betanulni, nem akart fáradtan menni (pláne nem Veresegyházról.)
na olvasom még egy darabig az Urban Eve-t, aztán elmegyek zabpelyhet reggelizni, meg rákenek egy adagot a fejemre is, mert azt mondják, az jó nekem.
vasárnap, október 16
szombat, október 15
stresszoldó-önmegújító-felrázó praktikák
az Urban Eve Viája írt egy posztot arról, hogy ha ő morcos/nyomott/lusta/ideges, mindig hajatmos, mert az segít, felélénkíti.
a kommentek alapján a csajok ezekre esküsznek:
süti sütés
futás
séta
éneklés, táncolás, zene üvöltetése
rendrakás, mosogatás, suvickolás
kávé, tea
könyv, újság, vagy bármi (akár tusfürdő cimke) olvasása
körömlakkozás
kreatívkodás
elgondolkodtam, engem mi derít jobb kedvre, és arra jutottam, hogy bármi. bármi, ami változást hoz, vagy csak egyszerűen érzem, hogy létezem. a hajmosás és a körömlakkozás is tipikusan erről szól, hogy utána sokkal jobbnak látod magad, kicsit olyan mint mikor veszel egy új rucit, megújulsz, feltöltődsz. a sütésben, főzésben sem az a jó, hogy utána megeszed, hanem hogy van sikerélmény, hogy igen, csináltál valamit.
és szerintem mindennek ez a kulcsa: kell a sikerélmény. kell az, hogy bólints egyet, hogy szép fényes a hajad ma, vagy nincs lepattogva a körömlakkod, (...) szóval a lényeg, csinálj valamit, változzon valami, vagy hozz létre valamit, még ha ez csak annyi, hogy az egyszerű többéves sálad végét bevágdosod, és rojtokat csomózol rá.
én igazából ezért imádok főzni. maga az élmény ami feldob, hogy kész, jó lett, és rövid időn belül van belőle sikerélményem. köztudottan utálok futni, de ha évente 1x valami miatt mégis futok pár percet, akkor boldog vagyok, hogy megcsináltam.
szóval, bármivel lehet szerintem egy kis jókedvet, önbizalmat csempészni a mindennapokba.
ma idegesen keltem, feszült vagyok (mostanában egyébként is, ráadásul jövőhéten suli, és a fizetésem is elvertem 1 hét alatt...) de főztem ebédet, amit nem szoktam, sőt ebédelni sem szoktam csak ha már muszájra-éheztem, és bár nem főztem túl bonyolult dolgot (babos kukoricás rizs) mégis sokkal jobb hely lett a világ.
nektek van bevált felrázó praktikátok? vagy megegyezhetünk abban, hogy igazam van, és minden tevékenység jó.
a kommentek alapján a csajok ezekre esküsznek:
süti sütés
futás
séta
éneklés, táncolás, zene üvöltetése
rendrakás, mosogatás, suvickolás
kávé, tea
könyv, újság, vagy bármi (akár tusfürdő cimke) olvasása
körömlakkozás
kreatívkodás
elgondolkodtam, engem mi derít jobb kedvre, és arra jutottam, hogy bármi. bármi, ami változást hoz, vagy csak egyszerűen érzem, hogy létezem. a hajmosás és a körömlakkozás is tipikusan erről szól, hogy utána sokkal jobbnak látod magad, kicsit olyan mint mikor veszel egy új rucit, megújulsz, feltöltődsz. a sütésben, főzésben sem az a jó, hogy utána megeszed, hanem hogy van sikerélmény, hogy igen, csináltál valamit.
és szerintem mindennek ez a kulcsa: kell a sikerélmény. kell az, hogy bólints egyet, hogy szép fényes a hajad ma, vagy nincs lepattogva a körömlakkod, (...) szóval a lényeg, csinálj valamit, változzon valami, vagy hozz létre valamit, még ha ez csak annyi, hogy az egyszerű többéves sálad végét bevágdosod, és rojtokat csomózol rá.
én igazából ezért imádok főzni. maga az élmény ami feldob, hogy kész, jó lett, és rövid időn belül van belőle sikerélményem. köztudottan utálok futni, de ha évente 1x valami miatt mégis futok pár percet, akkor boldog vagyok, hogy megcsináltam.
szóval, bármivel lehet szerintem egy kis jókedvet, önbizalmat csempészni a mindennapokba.
ma idegesen keltem, feszült vagyok (mostanában egyébként is, ráadásul jövőhéten suli, és a fizetésem is elvertem 1 hét alatt...) de főztem ebédet, amit nem szoktam, sőt ebédelni sem szoktam csak ha már muszájra-éheztem, és bár nem főztem túl bonyolult dolgot (babos kukoricás rizs) mégis sokkal jobb hely lett a világ.
nektek van bevált felrázó praktikátok? vagy megegyezhetünk abban, hogy igazam van, és minden tevékenység jó.
péntek, október 14
"Milyen sokat dob rajtad a smink o_O"
ma ezzel a mondattal tudatta velem a főnököm, hogy ronda vagyok.
tegnap taliztam Mussal, és elmentünk az Alle-ba a csizmájáért (meg persze megnézni az Alle-t :D) aztán bementünk az egyik euro shopba a körúton, mert venni akart domestost, meg akkor már vettünk nekem szép (fekete, vörös virágos) összecsukható esernyőt, meg hajfestéket.
aztán átmentünk hozzá aztán el a postára, meg a kínai ruhaboltba megnézni, hogy Mus méregdrága csizmájához hasonlót árulnak potompénzért, aztán megint haza immár Lettivel kiegészülve. befestették a hajam (amit most nem részleteznék mert Cézinek nem árultam el, milyen lett :P) tévéztünk, vacsiztunk, ilyenek.
már olyan rég aludtam Mussal, hogy szinte el is felejtettem azt a szokását, hogy ha teheti, képes 15 órát is aludni egyhuzamban, így mikor már a 9. alvási órám töltöttem, felkeltem, lefürödtem, hajatmostam, na, akkor kelt fel Mus valami csoda folytán :D
készülődtem, mert délre mentem dolgozni, az a 3 óra gyorsan eltelt, inkább beszélgettem mint dolgoztam, mert vegyes nap volt. volt amikor 30an álltak sorba előttem, volt mikor senki sem volt az egész emeleten.
3 után elindultam a világvégére táncpróbára, ami mókás volt, Balázs egyre ügyesebb, rajtam meg látszott hogy fáradt vagyok, sokszor hülyeségeket csináltam :D
olyan kevés ez a 45 perc próba, amúgy :(
hazafele persze 20 percet kellett várnom a volánra, ami pont elég volt ahhoz, hogy felidegesítsem magam Cézé facebook falának látványától de erről a hisztiről már írtam egy posztot lejjebb.
most távsegítek egy barátomnak az osztrák ebayről való red hot chilli peppers koncertjegy rendelésében ami nagyon mókás tekintve hogy ketten együtt se nagyon tudunk 2 szót németül, de úgy néz ki összejön a dolog :)
ja, visszaállítottam vízjelesre a blogsablont, szép őszies, remélem nem csak nekem tetszik.
mindeközben rájöttem, hogy a blog neve már korántsem aktuális, mint Belvárosi játszótér :S
ja2, Cézé kapott munkát!!!!!!!
tegnap taliztam Mussal, és elmentünk az Alle-ba a csizmájáért (meg persze megnézni az Alle-t :D) aztán bementünk az egyik euro shopba a körúton, mert venni akart domestost, meg akkor már vettünk nekem szép (fekete, vörös virágos) összecsukható esernyőt, meg hajfestéket.
aztán átmentünk hozzá aztán el a postára, meg a kínai ruhaboltba megnézni, hogy Mus méregdrága csizmájához hasonlót árulnak potompénzért, aztán megint haza immár Lettivel kiegészülve. befestették a hajam (amit most nem részleteznék mert Cézinek nem árultam el, milyen lett :P) tévéztünk, vacsiztunk, ilyenek.
már olyan rég aludtam Mussal, hogy szinte el is felejtettem azt a szokását, hogy ha teheti, képes 15 órát is aludni egyhuzamban, így mikor már a 9. alvási órám töltöttem, felkeltem, lefürödtem, hajatmostam, na, akkor kelt fel Mus valami csoda folytán :D
készülődtem, mert délre mentem dolgozni, az a 3 óra gyorsan eltelt, inkább beszélgettem mint dolgoztam, mert vegyes nap volt. volt amikor 30an álltak sorba előttem, volt mikor senki sem volt az egész emeleten.
3 után elindultam a világvégére táncpróbára, ami mókás volt, Balázs egyre ügyesebb, rajtam meg látszott hogy fáradt vagyok, sokszor hülyeségeket csináltam :D
olyan kevés ez a 45 perc próba, amúgy :(
hazafele persze 20 percet kellett várnom a volánra, ami pont elég volt ahhoz, hogy felidegesítsem magam Cézé facebook falának látványától de erről a hisztiről már írtam egy posztot lejjebb.
most távsegítek egy barátomnak az osztrák ebayről való red hot chilli peppers koncertjegy rendelésében ami nagyon mókás tekintve hogy ketten együtt se nagyon tudunk 2 szót németül, de úgy néz ki összejön a dolog :)
ja, visszaállítottam vízjelesre a blogsablont, szép őszies, remélem nem csak nekem tetszik.
mindeközben rájöttem, hogy a blog neve már korántsem aktuális, mint Belvárosi játszótér :S
ja2, Cézé kapott munkát!!!!!!!
hisztihercegnő *___*
oké, sokszor féltékenykedem. de nem is mindig ez a jó szó, mert Cézé gyakran direkt csinálja, és olyankor nem is féltékeny leszek, hanem dühös, ideges (idegbeteg, gyakorlatilag :D) és természetesen hisztis.
de kérdem én, ne legyek féltékeny/hisztis/idegbeteg (a megfelelő aláhúzandó), ha játékból egy egyébként is halálidegesítő kiscsajnak teszi a szépet és eljátssza a nagy vőlegényt, holott engem soha az életbe nem lenne hajlandó eljegyezni?! ...
oké, ez így leírva mélységesen szánalmas...
a lényeg a lényeg, tehát hogy gonosz, mert direkt csinálja, hogy bántson. blöööööö Cica, ezt neked blööö! :(
DE, ha már csak rám néz egy srác, akkor úúúúristendemegveri. :D
csak az a különbség, hogy ő azért féltékeny, amit más csinál, én meg azért vagyok idegbeteg, amit ő csinál.
el se tudom képzelni, mi lenne, ha én néznék rá másra? ha én flörtölnék mindenkivel akinek lóg valami a lába közt?
egy ismerősöm azt tanácsolta, hogy csináljam ugyanazt, amit ő. de én egyszerűen nem viselkedem úgy, ha van valakim, ez ilyen egyszerű.
és a legidegesítőbb az egészben, hogy ő sose féltékeny, egy olyan egyszerű oknál fogva, hogy én nem adok rá okot (leszámítva mondjuk évi 1 alkalmat). viszont ő furcsállja, és kiakad ha féltékeny vagyok hetente, amikor hetente bulizgat, iszik, csajoknak bájolog...
és én féltékeny vagyok, ő vagy kiakad, hogy nem bízom benne, vagy mosolyog, hogy jólvan nyuszi, butavagy, és semmi sem változik, és nem veszi észre, hogy bánt, és hogy ez fáj nekem...
de kérdem én, ne legyek féltékeny/hisztis/idegbeteg (a megfelelő aláhúzandó), ha játékból egy egyébként is halálidegesítő kiscsajnak teszi a szépet és eljátssza a nagy vőlegényt, holott engem soha az életbe nem lenne hajlandó eljegyezni?! ...
oké, ez így leírva mélységesen szánalmas...
a lényeg a lényeg, tehát hogy gonosz, mert direkt csinálja, hogy bántson. blöööööö Cica, ezt neked blööö! :(
DE, ha már csak rám néz egy srác, akkor úúúúristendemegveri. :D
csak az a különbség, hogy ő azért féltékeny, amit más csinál, én meg azért vagyok idegbeteg, amit ő csinál.
el se tudom képzelni, mi lenne, ha én néznék rá másra? ha én flörtölnék mindenkivel akinek lóg valami a lába közt?
egy ismerősöm azt tanácsolta, hogy csináljam ugyanazt, amit ő. de én egyszerűen nem viselkedem úgy, ha van valakim, ez ilyen egyszerű.
és a legidegesítőbb az egészben, hogy ő sose féltékeny, egy olyan egyszerű oknál fogva, hogy én nem adok rá okot (leszámítva mondjuk évi 1 alkalmat). viszont ő furcsállja, és kiakad ha féltékeny vagyok hetente, amikor hetente bulizgat, iszik, csajoknak bájolog...
és én féltékeny vagyok, ő vagy kiakad, hogy nem bízom benne, vagy mosolyog, hogy jólvan nyuszi, butavagy, és semmi sem változik, és nem veszi észre, hogy bánt, és hogy ez fáj nekem...
szerda, október 12
Csajos nap mucussal :)
hétfőn csopáztam, és nagyon unalmas volt mert délelőtt volt sok iskolás csoport de délután 2től már gyakorlatilag alig volt pár ember az épületben.
utána Cézinél aludtam <3 és imádom az ilyen estéket, természetesen :)))
kedden Vilcsivel találkoztunk fél10kor (oké, 3/4kor... :P) és átmentünk hozzá. megismerkedtem végre Tódival, a tündéri féléves kuvasz bébivel (Teodor egyébként :P), meg anyukájával, apukájával is, sőt a 2 disznaj cicát is dögönyöztem bőven, ezekre a momentumokra hónapok óta vártunk már :D
természetesen hoztuk a formánkat, így dél előtt már kibontottunk egy üveg bort, megnéztük a végső állomás 5-öt (a 4-et nem láttam, állítólag borzasztó, de a korábbiakat szeretem, és szerintem az 5 zseniális, és meglepő :) szóval jó volt a film. aztán Tódit sétáltattunk, és órákat lógtunk megszakításokkal az ebay-en, mert mindenáron shoppingolni akartunk :D végül vettünk is 1-1 gyűrűt, gyönyörűek, darabja 221.-HUF volt :D
tettünk vettünk a házban, muci megcsinálta szépre a körmeimet végre, aztán este tévé és sör mellett beszélgettünk az anyukájával.
végül 3 után aludtunk el, szenvedős is volt a reggel, 7 órás kelés, de 20 perc alatt elkészültem és elindultam dolgozni, olyan büszke voltam magamra :D
a csopa meg ma is olyan volt mint mindig, vegyes, szóval arról feleslegesen nem írnék.
úgy volt, ma Musnál alszom, de végül le kellett mondania Letti miatt, így nem tudom mi lesz a holnapi shopping túránkból, mert jelen pillanatban már nincs kedvem visszamenni pestre csak pénteken mikor dolgozni, táncolni meg osztálytalálkozni megyek, de lehet hogy azért vagyok kedvetlen, mert hányingerem van... soha többet nem eszem a csopában pulyka brassóit. finom volt, de most jelenleg blöá.
lefekszemalszom.
vasárnap, október 9
88.
az elmúlt 2 hétben amióta hazaköltöztem nem sokat voltam itthon, talán 4-5 éjszakát töltöttem itt.
ez egyrészt jó, mert utálok itt lenni, másrészt hontalanabbnak érzem magam, mint eddig bármikor.
mert keveset vagyok itthon, és keveset vagyok máshol is (Cézééknél), és persze ott nem tudom 100%ig elengedni magam.
még keresem a helyem.
de már ilyen rövid idő alatt is eszembe jutott, mit utáltam a vidéken lakásban a legjobban. amivel a leginkább meg kell küzdenem az az utazás, és a felesleges utazással töltött órák. nem elég, hogy nekem kell igazodni a menetrendhez, és esetenként fél órával korábban ott vagyok a megbeszéltnél (mert különben később érnék oda fél órával..) ráadásul egy 45 perces táncóra miatt 2, 2és fél órát töltök utazással.
elutazom az életem, és semmire sincs időm.
örülök, hogy visszatért a blog az eredeti, dühöngő milétébe...
ez egyrészt jó, mert utálok itt lenni, másrészt hontalanabbnak érzem magam, mint eddig bármikor.
mert keveset vagyok itthon, és keveset vagyok máshol is (Cézééknél), és persze ott nem tudom 100%ig elengedni magam.
még keresem a helyem.
de már ilyen rövid idő alatt is eszembe jutott, mit utáltam a vidéken lakásban a legjobban. amivel a leginkább meg kell küzdenem az az utazás, és a felesleges utazással töltött órák. nem elég, hogy nekem kell igazodni a menetrendhez, és esetenként fél órával korábban ott vagyok a megbeszéltnél (mert különben később érnék oda fél órával..) ráadásul egy 45 perces táncóra miatt 2, 2és fél órát töltök utazással.
elutazom az életem, és semmire sincs időm.
örülök, hogy visszatért a blog az eredeti, dühöngő milétébe...
szerda, október 5
csodás
na, egy tökéletes(nek nem feltétlen mondható, de egész emberi) munkakapcsolatot el lehet rontani némi sörrel, hubertussal, beherovkával, és jägerrel. szerencsére ezek közül nem mindet ittam, de így is szar.
még nem döntöttem el, hogy attól vagyok most reggel szarul, amit megittam, vagy attól, amit mások mondanak részegen.
nem értem, miért kell ilyenkor hihetetlenőszintének lenni. na mindegy, még egy ember, akivel félve futok majd össze a folyosón... azért kár érte, az egyik legelviselhetőbb forma volt.
illetve, rögtön két ember került a kalapba, de a másik szerintem nem őszintére, hanem csajozósra itta magát. jajj fiúk miért kell állandóan inni?! idióták...
még nem döntöttem el, hogy attól vagyok most reggel szarul, amit megittam, vagy attól, amit mások mondanak részegen.
nem értem, miért kell ilyenkor hihetetlenőszintének lenni. na mindegy, még egy ember, akivel félve futok majd össze a folyosón... azért kár érte, az egyik legelviselhetőbb forma volt.
illetve, rögtön két ember került a kalapba, de a másik szerintem nem őszintére, hanem csajozósra itta magát. jajj fiúk miért kell állandóan inni?! idióták...
kedd, október 4
napi bölcselet
"Szólítsd mint méla borjúszáj
a szorgalmas szegényeket -
rágd a szívükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet"
József Attila
sajna ez van, és igazat kell adnom.
csütörtök, szeptember 29
blogdesign, és táskajáték!
először is, átöltöztettem kompletten az egész blogot, ezért még nézhet ki olykor elég furcsán is, mert nem mindig tudom, mit is csinál, és miért. (pl ez a poszt sem egy bekezdés, folytatását rákattintással tudod elolvasni!!! :D) lényeg a lényeg, érdekesen viselkedik, de még küzdeni fogunk pár kört egymással. ami már valószínűleg marad, az a háttér, mert megint rám jött a "miért nem vagyok 6 éves?!" korszak, boccs.
más:
a Fáni-táska és a Borbelya KREÁLmányai blog közös játékot indított két gyönyörűszép és cuki táskáért:
szálljatok be, vagy csak szurkoljatok nekem! :))))
más:
a Fáni-táska és a Borbelya KREÁLmányai blog közös játékot indított két gyönyörűszép és cuki táskáért:
 |
| remélhetőleg rákattintva megfelelő méretben is megjelenik :) |
vasárnap, szeptember 25
home, sweet hone?
itthon vagyok veresen.
egyenlőre rossz.
egyenlőre kapirgálok a szemétdombon, amit a szobámnak hívtam évekig. most hihetetlen idegen minden, ami itt van.
rájöttem, hogy soha többet nem szabad 'emékeket', mütyűrkéket gyüjtögetnem, mert minden, ami materialista, egy idő után mégis csak szemét lesz. viszont sosincs szivem kidobni semmit.... pedig nyilvánvalóan szemét, és nincs már szükségem rájuk.
például a PediG első lemeze, díszborítóval, a fantasztikus zenészek (...) aláírásával. alapjáraton, CÉDÉ! mit kezdjek vele? a dvd lejátszómba be lehet ugyan tenni, de azt se használom évek óta.
idegenek a pószterek, a falon az emlékek, a rengeteg plüssállat. de bűntudatom lenne, ha kidobnám mindet.
a régi okleveleket, elismeréseket, emléklapokat, az előre hozott angol, infó érettségim százalékait a tükörre ragasztva, az ncore süti receptjét, (...)
az általam festett üveglapok... szépek, de mit kezdjek velük? egyáltalán minek vannak még mindig meg? általános iskola hetedikben vagy nyolcadikban festettem őket. sőt, egyáltalán minek hoztam haza?
minek tartunk meg bármit is?
mégsem vagyok biztos abban, hogy képes lennék kidobni ezeket... ez itt a probléma. pedig a legtöbb holmim már nem is emlékeztet magára, az emlékre, csak úgy van.
elveszettnek érzem magam. persze, ez az otthonom, satöbbi...
de mégis, én ott vagyok otthon, ahol Cézével vagyok...
egyenlőre rossz.
egyenlőre kapirgálok a szemétdombon, amit a szobámnak hívtam évekig. most hihetetlen idegen minden, ami itt van.
rájöttem, hogy soha többet nem szabad 'emékeket', mütyűrkéket gyüjtögetnem, mert minden, ami materialista, egy idő után mégis csak szemét lesz. viszont sosincs szivem kidobni semmit.... pedig nyilvánvalóan szemét, és nincs már szükségem rájuk.
például a PediG első lemeze, díszborítóval, a fantasztikus zenészek (...) aláírásával. alapjáraton, CÉDÉ! mit kezdjek vele? a dvd lejátszómba be lehet ugyan tenni, de azt se használom évek óta.
idegenek a pószterek, a falon az emlékek, a rengeteg plüssállat. de bűntudatom lenne, ha kidobnám mindet.
a régi okleveleket, elismeréseket, emléklapokat, az előre hozott angol, infó érettségim százalékait a tükörre ragasztva, az ncore süti receptjét, (...)
az általam festett üveglapok... szépek, de mit kezdjek velük? egyáltalán minek vannak még mindig meg? általános iskola hetedikben vagy nyolcadikban festettem őket. sőt, egyáltalán minek hoztam haza?
minek tartunk meg bármit is?
mégsem vagyok biztos abban, hogy képes lennék kidobni ezeket... ez itt a probléma. pedig a legtöbb holmim már nem is emlékeztet magára, az emlékre, csak úgy van.
elveszettnek érzem magam. persze, ez az otthonom, satöbbi...
de mégis, én ott vagyok otthon, ahol Cézével vagyok...
péntek, szeptember 23
csodás
nem igazán szoktam a különböző melóimról írni, de most olyan benyomás ért, amihez muszáj társítanom egy bizonyos munkahelyet :)
A csodák palotájának idei felújítása szept.30án ér véget, és október elsején lesz sajtótájékoztató, és hivatalos megnyitó a látogatók előtt. minden évben teljesen megújul a kiállítás, új tematika, eszközök, satöbbi.
a vállalható napjaim között megadtam az elsejét, a megnyitó napját is, szívesen demóztam volna aznap, izgalmas az új dolgokat látni, pláne hogy a megnyitó előtt 1 órával látunk mindent először egyben, készen, és remélhetőleg működőképesen, ez nagy felelősség. nem is reménykedtem túlzottan, hogy behívnak dolgozni, általában (értsd céges rendezvények, múzeumok éjszakája stb.) nem hívnak 'újakat' (értsd 10. hónapja dolgozom ott) demózni (értsd, demonstrátorkodni, tehát a kiállító térben szerepet betölteni, gépeket indítani, látogatókkal foglalkozni), mert nagy felelősség, tapasztalat, és tudást igénylő feladat. (egyébként a mindennapokban nekem is ez a dolgom ott, de a céges dolgok, és a nagy hepajok már nem a hatásköröm).
lényeg a lényeg, október elsejére, a megnyitó napjára behívtak ruhatárazni.
oké, nem demózni megyek, de a megnyitó napján hihetetlen tömeggel kell kalkulálni, így a ruhatárazás is fontos, fárasztó és néha nehéz feladat, szóval büszke vagyok magamra :))))
______________________________
ezt így, péntek éjfél előtt nemsokkal muszáj volt megosztanom a világgal. bár nyilván közrejátszik, hogy Cézével kora este már benyakaltunk egy nagy üveg Sangriát, jól be is rúgtam tőle, aztán bátyám meg 2 gyerekkori haverja (Cézével kiegészülve) felcipeltek egy franciaágyat, majd lecipelték a kanapét, átvitték Cézéékhez aquincumra, és nemsokára ismét betoppan a csapat bátyám barátnőjével kiegészülve, mert mindenáron pókerezni akarnak.
az más kérdés, hogy én már halálosan fáradt vagyok, és legszivesebben valami ócska filmre aludnék el 10 percen belül, de igazából ezt 1 órányi kártyázás után is megtehetem majd.
holnap pedig kelés, lakás takarítás, aztán mi el, bátyámék ide, és hurrá, letudtuk a költözést.
főleg a hurrá dolgot várom már nagyon.
A csodák palotájának idei felújítása szept.30án ér véget, és október elsején lesz sajtótájékoztató, és hivatalos megnyitó a látogatók előtt. minden évben teljesen megújul a kiállítás, új tematika, eszközök, satöbbi.
a vállalható napjaim között megadtam az elsejét, a megnyitó napját is, szívesen demóztam volna aznap, izgalmas az új dolgokat látni, pláne hogy a megnyitó előtt 1 órával látunk mindent először egyben, készen, és remélhetőleg működőképesen, ez nagy felelősség. nem is reménykedtem túlzottan, hogy behívnak dolgozni, általában (értsd céges rendezvények, múzeumok éjszakája stb.) nem hívnak 'újakat' (értsd 10. hónapja dolgozom ott) demózni (értsd, demonstrátorkodni, tehát a kiállító térben szerepet betölteni, gépeket indítani, látogatókkal foglalkozni), mert nagy felelősség, tapasztalat, és tudást igénylő feladat. (egyébként a mindennapokban nekem is ez a dolgom ott, de a céges dolgok, és a nagy hepajok már nem a hatásköröm).
lényeg a lényeg, október elsejére, a megnyitó napjára behívtak ruhatárazni.
oké, nem demózni megyek, de a megnyitó napján hihetetlen tömeggel kell kalkulálni, így a ruhatárazás is fontos, fárasztó és néha nehéz feladat, szóval büszke vagyok magamra :))))
______________________________
ezt így, péntek éjfél előtt nemsokkal muszáj volt megosztanom a világgal. bár nyilván közrejátszik, hogy Cézével kora este már benyakaltunk egy nagy üveg Sangriát, jól be is rúgtam tőle, aztán bátyám meg 2 gyerekkori haverja (Cézével kiegészülve) felcipeltek egy franciaágyat, majd lecipelték a kanapét, átvitték Cézéékhez aquincumra, és nemsokára ismét betoppan a csapat bátyám barátnőjével kiegészülve, mert mindenáron pókerezni akarnak.
az más kérdés, hogy én már halálosan fáradt vagyok, és legszivesebben valami ócska filmre aludnék el 10 percen belül, de igazából ezt 1 órányi kártyázás után is megtehetem majd.
holnap pedig kelés, lakás takarítás, aztán mi el, bátyámék ide, és hurrá, letudtuk a költözést.
főleg a hurrá dolgot várom már nagyon.
ápdét :D
az előző poszt nyugodtságát törném meg némi pánikkal, ugyanis mostmár este 6 van, és most döbbentem rá, hogy holnap reggelre össze kell pakolnom mindent ami még itt van, és Cézével is be kell rúgni mindeközben. (és akkor még a lakás kitakarítását, mosogatást, felületek törölgetését nem is sorolom...)
nekiállok.
de, berúgok, az is biztos. :D
(valószínűleg jódarabig ez lesz az utolsó együttéléses cimke a blogon, ezért most ájjon itt e szám)
nekiállok.
de, berúgok, az is biztos. :D
(valószínűleg jódarabig ez lesz az utolsó együttéléses cimke a blogon, ezért most ájjon itt e szám)
én letörölném a könnyeid, és elmondanám, hogy szép lehet a holnap, hogyha elhiszed...
ezzel keltem, szép :)
a mesének vége és álmodom, hogy reggel újra felkel a nap, igazat mond és megsimogat... :)
nahát, mostanság történt sokminden.
azt hiszem, a 6000 forintos, magyarországon-boltban-beszerezhetetlen iPod töltőmről már rinyáltam, de talán azt még nem írtam meg, hogy ebay-en találtam kevesebb, mint 600 forintért, ingyenes postaköltséggel, egészen Szenegálból (vagy Szingapúrból?) fog érkezni a kicsike, szóval most ünneplőbe öltözött a lelkem :)
A hét pakolászósan telt, holnap költözünk ki és adjuk át a lakást bátyáméknak. már gyakorlatilag semmim sincs itt, csak egy táskányi ruhám, 2 plüssállatom, sok bögre, meg egy garnitúra ágynemű (+sminkcuccok ofkorz)... szóval nem lesz vészes a szombati hazamenetel, Apu megmentett, bejött kocsival a héten és elvitt egy autónyi cuccot, sok zsákot, gyakorlatilag mindenemet.
voltam a suliban ügyetintézni, voltam RTLbe, és már csak két napot fogok menni jövőhéten.
Ma péntek van, postára kell mennem, meg a csopába ígértem, hogy beviszek 2 karton sportitalt (na, ezt nem tudom írtam-e.. kaptunk 100 flakonnyit, és aktívan ajándékoztuk a héten, hogy elfogyjon. szerencsére már csak ez a 2 karton van...) aztán gyiök gyűlés, este pedig összepakolom azt az egy táskányi ruhát is. olyan, mintha elutaznék, nagyon mókás :P
Én most nagyon pozitívan állok a jövő elé, Cézikém elég szomorúan... de majd rásugárzom az optimizmusom :) Valahol a szívem mélyén már várom, hogy otthon lehessek a kiscicámmal (Nyafiiiiika) meg Apuékkal, bár nagyon nehéz lesz, de akkor is.
a hétvégén rendbeteszem a veresi szobámat, várom a postást az ipod töltőmmel meg a facebook nyereményemmel (egy nagyon szép hajcsat-virág. kedden RTL, szerdán este dettó, a kettő között Cézééknél alszom majd mert elég nehezen jutnék haza éjjel a Campónától Veresre (sehogy...) aztán csütörtökön pedig Cézé jön majd ki Veresre, megbeszéltük, hogy ott 'ünnepeljük' a 21. hónapunkat :P
na, elkell indulni a Csopába, fel kell emelni azt a lusta fenekem :D
(JA, és van keringősruhám!!! :DDDDD)
ez egy ilyen nap.
lehet igazad úgy is, hogy oda sem nézel, hogyan adod át a szíved a száddal... :)))))))
a mesének vége és álmodom, hogy reggel újra felkel a nap, igazat mond és megsimogat... :)
nahát, mostanság történt sokminden.
azt hiszem, a 6000 forintos, magyarországon-boltban-beszerezhetetlen iPod töltőmről már rinyáltam, de talán azt még nem írtam meg, hogy ebay-en találtam kevesebb, mint 600 forintért, ingyenes postaköltséggel, egészen Szenegálból (vagy Szingapúrból?) fog érkezni a kicsike, szóval most ünneplőbe öltözött a lelkem :)
A hét pakolászósan telt, holnap költözünk ki és adjuk át a lakást bátyáméknak. már gyakorlatilag semmim sincs itt, csak egy táskányi ruhám, 2 plüssállatom, sok bögre, meg egy garnitúra ágynemű (+sminkcuccok ofkorz)... szóval nem lesz vészes a szombati hazamenetel, Apu megmentett, bejött kocsival a héten és elvitt egy autónyi cuccot, sok zsákot, gyakorlatilag mindenemet.
voltam a suliban ügyetintézni, voltam RTLbe, és már csak két napot fogok menni jövőhéten.
Ma péntek van, postára kell mennem, meg a csopába ígértem, hogy beviszek 2 karton sportitalt (na, ezt nem tudom írtam-e.. kaptunk 100 flakonnyit, és aktívan ajándékoztuk a héten, hogy elfogyjon. szerencsére már csak ez a 2 karton van...) aztán gyiök gyűlés, este pedig összepakolom azt az egy táskányi ruhát is. olyan, mintha elutaznék, nagyon mókás :P
Én most nagyon pozitívan állok a jövő elé, Cézikém elég szomorúan... de majd rásugárzom az optimizmusom :) Valahol a szívem mélyén már várom, hogy otthon lehessek a kiscicámmal (Nyafiiiiika) meg Apuékkal, bár nagyon nehéz lesz, de akkor is.
a hétvégén rendbeteszem a veresi szobámat, várom a postást az ipod töltőmmel meg a facebook nyereményemmel (egy nagyon szép hajcsat-virág. kedden RTL, szerdán este dettó, a kettő között Cézééknél alszom majd mert elég nehezen jutnék haza éjjel a Campónától Veresre (sehogy...) aztán csütörtökön pedig Cézé jön majd ki Veresre, megbeszéltük, hogy ott 'ünnepeljük' a 21. hónapunkat :P
na, elkell indulni a Csopába, fel kell emelni azt a lusta fenekem :D
(JA, és van keringősruhám!!! :DDDDD)
ez egy ilyen nap.
lehet igazad úgy is, hogy oda sem nézel, hogyan adod át a szíved a száddal... :)))))))
szombat, szeptember 17
Zsuzskó 18 :)
a tegnapi napom nagyon rohangálósan telt, és eléggé sok stressz ért, ezért a fél napom idegbetegként telt el.
felkeltem, Cézével elindultunk, ő ment vásárolni az ebédhez, én pedig a vaterán vett ipod töltőmért mentem. hazaértem a belvárosból, kiderült, hogy szar a töltő (nem az eladó hibája, én vettem rosszat...) aztán ettől eléggé elszomorodtam de már nagyon rá voltam állva a témára, így elmentem a westendbe, megkérdezni a hivatalos apple boltban, hogy legalább mennyire fájna a pénztárcámnak ha tőlük vennék.
mikor beléptem a westendbe megörültem mert kezembe nyomtak egy szórólapot, hogy a boltjuk 3 napig nyit egy ideiglenes boltot szintén a westendben, ahol kimenő cuccokat és olcsó kiegészítőket árulnak.
fél óra alatt (és ráadásul amúgy se volt túl sok időm...) megtaláltam a kihelyezett boltot, onnan volt feltünő hogy a fél westend oda állt sorba O___O szívrohamot kaptam, aztán megnyugodtam hogy legalább a rendes boltjukban nem lesz senki.
nem is volt senki, és semmi se... legalábbis, a számítógép tanúsága szerint országosan egyik boltjukban sincs az én Sáflimhoz való töltő, és ha lenne is, 6000.-!!! pofám leszakad, na itt már nagyon idegbeteg voltam, még berohantam Matchba fokhagymáért mert Cézi brassóit csinált ebédre, de elfelejtettünk reggel azt venni, így nem is lett kész az ebéd, mire indulnom kellett.
így is késtem kicsit, a Határ úton találkoztunk Balázzsal (vele táncolok majd a szalagavatóján), aztán utaztunk még jócskán a suliig.. annyira kinn van a semmi szélén, hogy az udvaruk tele van macskákkal!
azt mondta, tud táncolni, egész jól... hát a 60 perces próbából 50et legalább azzal töltöttem, hogy próbáltam visszafogni a röhögésem, vagy épp a szégyent töröltem le az arcomról, mert Balázs naggggyon esetlen volt! A végén már azért belejött, remélem menni fog ez az egész, nehogy már égjek az ő szalagavatóján! :D najó, ez csak vicc. de azért tényleg remélem, hogy hamar ráérez a ritmusra :D
próba után megintcsak rohantam haza, ebédelni, vagy vacsorázni, vagy mi. isteni lett a brassói <3
aztán rohantam is tovább, mert Zsuzskó meglepetés 18. szülinapi bulija volt a Törpében, és nem akartam az ünnepelt után odaérni :D
Jó volt látni mindenkit, sok olyan arc is volt, akiket 1-2 éve láttam utoljára (ezeréves régi gyiökösök, stb) meg hát ökörködtünk, beszélgettünk egész este, finoman italoztunk... :P
Aztán éjfélkor zárt a Törpe, és átmentünk Qwashoz aki mellette lakik, hogy folytatjuk a partit, de mire odaértünk Zsuzsó szarul lett, így nem sokkal később Rótival meg Áronnal hazamentek, de legalább Áron vigyázott mindenkire.
én meg Qwassal még ittam 2 pohár bort, chilles zenét hallgattunk, és jót beszélgettünk, nagyon jó volt :) (még egy egypercest is írtam de még nem mertem tiszta fejjel elolvasni, aztán majd eldől, begépelem-e ide)
végül 4 előtt hazaértem, Cézi már aludt (nem sokkal korábban ért haza Vad fruttik koncertről) összebújtunk és aludtunk mind a ketten délig.
nagyon hulla vagyok, de ma megyek tokért az ipodra, fél4re a világ végére... már 1 óra van, magamba eröltettem némi kaját, hogy érezzem, hogy élek, de nem lett sokkal jobb. ipod tok vásárlás után pedig megyek majd át Szandihoz, este pedig Morrisons, Letti szülinapját fogjuk ma ünnepelni :)
felkeltem, Cézével elindultunk, ő ment vásárolni az ebédhez, én pedig a vaterán vett ipod töltőmért mentem. hazaértem a belvárosból, kiderült, hogy szar a töltő (nem az eladó hibája, én vettem rosszat...) aztán ettől eléggé elszomorodtam de már nagyon rá voltam állva a témára, így elmentem a westendbe, megkérdezni a hivatalos apple boltban, hogy legalább mennyire fájna a pénztárcámnak ha tőlük vennék.
mikor beléptem a westendbe megörültem mert kezembe nyomtak egy szórólapot, hogy a boltjuk 3 napig nyit egy ideiglenes boltot szintén a westendben, ahol kimenő cuccokat és olcsó kiegészítőket árulnak.
fél óra alatt (és ráadásul amúgy se volt túl sok időm...) megtaláltam a kihelyezett boltot, onnan volt feltünő hogy a fél westend oda állt sorba O___O szívrohamot kaptam, aztán megnyugodtam hogy legalább a rendes boltjukban nem lesz senki.
nem is volt senki, és semmi se... legalábbis, a számítógép tanúsága szerint országosan egyik boltjukban sincs az én Sáflimhoz való töltő, és ha lenne is, 6000.-!!! pofám leszakad, na itt már nagyon idegbeteg voltam, még berohantam Matchba fokhagymáért mert Cézi brassóit csinált ebédre, de elfelejtettünk reggel azt venni, így nem is lett kész az ebéd, mire indulnom kellett.
így is késtem kicsit, a Határ úton találkoztunk Balázzsal (vele táncolok majd a szalagavatóján), aztán utaztunk még jócskán a suliig.. annyira kinn van a semmi szélén, hogy az udvaruk tele van macskákkal!
azt mondta, tud táncolni, egész jól... hát a 60 perces próbából 50et legalább azzal töltöttem, hogy próbáltam visszafogni a röhögésem, vagy épp a szégyent töröltem le az arcomról, mert Balázs naggggyon esetlen volt! A végén már azért belejött, remélem menni fog ez az egész, nehogy már égjek az ő szalagavatóján! :D najó, ez csak vicc. de azért tényleg remélem, hogy hamar ráérez a ritmusra :D
próba után megintcsak rohantam haza, ebédelni, vagy vacsorázni, vagy mi. isteni lett a brassói <3
aztán rohantam is tovább, mert Zsuzskó meglepetés 18. szülinapi bulija volt a Törpében, és nem akartam az ünnepelt után odaérni :D
Jó volt látni mindenkit, sok olyan arc is volt, akiket 1-2 éve láttam utoljára (ezeréves régi gyiökösök, stb) meg hát ökörködtünk, beszélgettünk egész este, finoman italoztunk... :P
Aztán éjfélkor zárt a Törpe, és átmentünk Qwashoz aki mellette lakik, hogy folytatjuk a partit, de mire odaértünk Zsuzsó szarul lett, így nem sokkal később Rótival meg Áronnal hazamentek, de legalább Áron vigyázott mindenkire.
én meg Qwassal még ittam 2 pohár bort, chilles zenét hallgattunk, és jót beszélgettünk, nagyon jó volt :) (még egy egypercest is írtam de még nem mertem tiszta fejjel elolvasni, aztán majd eldől, begépelem-e ide)
végül 4 előtt hazaértem, Cézi már aludt (nem sokkal korábban ért haza Vad fruttik koncertről) összebújtunk és aludtunk mind a ketten délig.
nagyon hulla vagyok, de ma megyek tokért az ipodra, fél4re a világ végére... már 1 óra van, magamba eröltettem némi kaját, hogy érezzem, hogy élek, de nem lett sokkal jobb. ipod tok vásárlás után pedig megyek majd át Szandihoz, este pedig Morrisons, Letti szülinapját fogjuk ma ünnepelni :)
csütörtök, szeptember 15
alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom ... :)))
Egyrészt, indítsd el ezt a dalt, akkor is, ha nem érdekel, jó lesz, hidd el! :))))
A kávészünet jó, kávé nélkül is.
A lelkem köszöni szépen, jól van (valami mély dolog fenekén), úgy néz ki, ma csak balladákban tudok kommunikálni :D... Szóval, köszönöm mindenkinek, aki kommentol, de kérlek titeket, ne sajnáljatok minket a szétköltözés miatt, már rég beletörődtem. Ha nincs más megoldás, akkor nincs. Látom én ebben is a lehetőséget, nem azt mondom, hogy jobb lesz, mint együtt, de talán nem lesz rossz.
(Eszter, rád haragszom, hogy így lemaradtál a dolgokról?! :D)
JAJJ. breaking news, Cézé egyik legjobb barátjának az öccse (akit eddig 3x talán láttam) megkért, hogy táncoljak vele a szalagavatóján!! :D rég pirultam már ennyit nálam fiatalabb srác miatt :D
Főztem isteni túrógombócot eperszósszal-kompóttal, valamivel, ami nem olyan jó de a befőtt hibája, a gombóc viszont hihetetlen jó lett :)))))
Eddig is, az elmúlt fél évben egyre jobban törekedtem az összeszedettségre, mert rengeteg felé kellett figyelnem, rohannom, satöbbi. Tettem még egy lépést a tökéletesség felé, mert eddig Cézével közös, asztali naptáron írtuk, mikor hova rohanunk és miért, viszont már előre tervezek a jövőre mert elvileg jövőhét szombaton szétköltözünk.
Így létrehoztam egy csicsás google calendart kettőnk részére, ahova már fél évre előre beírtam például, hogy melyik nap, hány órától milyen órám lesz :D és persze a meló beosztást is folyamatosan írom bele, tehát, ez az agyunk, és külön jól fog jönni, ha már nem leszünk összenőve ennyire.
Sajnos a szalagavató próbák pont GYIÖK gyűlés idejében lesznek, így elég nagy áldozatot hoztam, de nem bírok nemet mondani, imádok táncolni és imádom a szalagavatókat :$$$ Ha a világ legrondább és legfalábúbb emberével kellene táncolnom, akkor is majdnem rögtön igent mondanék :))))
Ja, és vateráztam (életemben először :$), vettem végre már töltőt Sáflihoz (az én kis iPodom <3) aminek nyáron elhagytam az adatkábelét és meg vagyok őrülve hogy nem tudom hallgatni, főleg hogy mostantól megint a fél életem utazással fog eltelni. Meg ha már ott voltam, vettem hozzá gyönyörű piros szilikon tokot :$
A kávészünet jó, kávé nélkül is.
A lelkem köszöni szépen, jól van (
(Eszter, rád haragszom, hogy így lemaradtál a dolgokról?! :D)
JAJJ. breaking news, Cézé egyik legjobb barátjának az öccse (akit eddig 3x talán láttam) megkért, hogy táncoljak vele a szalagavatóján!! :D rég pirultam már ennyit nálam fiatalabb srác miatt :D
Főztem isteni túrógombócot eperszósszal-kompóttal, valamivel, ami nem olyan jó de a befőtt hibája, a gombóc viszont hihetetlen jó lett :)))))
Eddig is, az elmúlt fél évben egyre jobban törekedtem az összeszedettségre, mert rengeteg felé kellett figyelnem, rohannom, satöbbi. Tettem még egy lépést a tökéletesség felé, mert eddig Cézével közös, asztali naptáron írtuk, mikor hova rohanunk és miért, viszont már előre tervezek a jövőre mert elvileg jövőhét szombaton szétköltözünk.
Így létrehoztam egy csicsás google calendart kettőnk részére, ahova már fél évre előre beírtam például, hogy melyik nap, hány órától milyen órám lesz :D és persze a meló beosztást is folyamatosan írom bele, tehát, ez az agyunk, és külön jól fog jönni, ha már nem leszünk összenőve ennyire.
Sajnos a szalagavató próbák pont GYIÖK gyűlés idejében lesznek, így elég nagy áldozatot hoztam, de nem bírok nemet mondani, imádok táncolni és imádom a szalagavatókat :$$$ Ha a világ legrondább és legfalábúbb emberével kellene táncolnom, akkor is majdnem rögtön igent mondanék :))))
Ja, és vateráztam (életemben először :$), vettem végre már töltőt Sáflihoz (az én kis iPodom <3) aminek nyáron elhagytam az adatkábelét és meg vagyok őrülve hogy nem tudom hallgatni, főleg hogy mostantól megint a fél életem utazással fog eltelni. Meg ha már ott voltam, vettem hozzá gyönyörű piros szilikon tokot :$
kedd, szeptember 13
azóta
befejeztem a kommentelést, meg is kaptam érte a jutalmam, és bónusz 100 üvegnyi sportitallal lettünk gazdagabbak, ami isteni fincsi, de baromi egészségtelen ha nem sportolsz, így hát igyekszünk elosztogatni Cézével minden atléta ismerősnek, mert ha jól tartom fejben, jövőhét szombaton már nem alszunk együtt, nem lakunk együtt, nem élünk együtt. (nagysóhaj.)
Ezen igazából túltettem magam, mert nem tudok rajta változtatni, visszamenőleg pedig végképp, így hát minek is feszkózzam magamat? megjött egy nap két fizum, így belevetettem magam a vásárlásba, Szandival, Lettivel, aztán társasjáték, pizzával, pezsgővel (Letti elő szülinap) ma pedig Vilcsivel is vásárlókörúton voltunk, vettem végre pulcsit meg 2 felsőt potom pénzért (1900.- HUF!!!). ma este (most is) RTL, holnap is, csütörtökön is. Péntek délelőtt Vilcsivel megint vásárlás (nem nyugszom míg nem találok egy új gatyát!!!) meg suliba ügyintézés, aztán GYIÖK, szombaton pedig Letti utó szülinap valamelyik morrison'sban.
és mindezek mellett minden pillanatát kiélvezzük Cézével a még fentmaradó együttélős napjainknak.
Ezen igazából túltettem magam, mert nem tudok rajta változtatni, visszamenőleg pedig végképp, így hát minek is feszkózzam magamat? megjött egy nap két fizum, így belevetettem magam a vásárlásba, Szandival, Lettivel, aztán társasjáték, pizzával, pezsgővel (Letti elő szülinap) ma pedig Vilcsivel is vásárlókörúton voltunk, vettem végre pulcsit meg 2 felsőt potom pénzért (1900.- HUF!!!). ma este (most is) RTL, holnap is, csütörtökön is. Péntek délelőtt Vilcsivel megint vásárlás (nem nyugszom míg nem találok egy új gatyát!!!) meg suliba ügyintézés, aztán GYIÖK, szombaton pedig Letti utó szülinap valamelyik morrison'sban.
és mindezek mellett minden pillanatát kiélvezzük Cézével a még fentmaradó együttélős napjainknak.
szerda, szeptember 7
summer of sixty-nine...
egyrészt, most eszembe jutott ez a dal.
de inkább írok arról, hogy mikor már letudtam a vizsgáimat, a vizsgaidőszak második napján, akkor 1 hónap hawaii állt be, nem csináltam semmit csak csopáztam heti 2 alkalommal nagyjából. aztán alig vártam, hogy kezdhessek magammal valamit, így nekiálltam munkát keresni, meg vártam, hogy elteljen egy hónap és elkezdhessem a szakmai gyakorlatomat is.
és most lassan eltelt a nyár, és alig várom, hogy visszamenjek sulizni, és hogy csak egyetlen egy, maximum két munkahelyem legyen, és a szakmai gyakorlattól elbúcsúzhassak.
egész nyáron dolgoztam, szóval alig várom, hogy visszamenjek a suliba, és nyaralhassak végre :D
tavaly előtt volt utoljára ilyen nyaram, emlékszem, úgy kezdtem szeptemberben a gimit, hogy "végre ki tudom magam pihenni!"... most is valami ilyesmire számítok :D
de inkább írok arról, hogy mikor már letudtam a vizsgáimat, a vizsgaidőszak második napján, akkor 1 hónap hawaii állt be, nem csináltam semmit csak csopáztam heti 2 alkalommal nagyjából. aztán alig vártam, hogy kezdhessek magammal valamit, így nekiálltam munkát keresni, meg vártam, hogy elteljen egy hónap és elkezdhessem a szakmai gyakorlatomat is.
és most lassan eltelt a nyár, és alig várom, hogy visszamenjek sulizni, és hogy csak egyetlen egy, maximum két munkahelyem legyen, és a szakmai gyakorlattól elbúcsúzhassak.
egész nyáron dolgoztam, szóval alig várom, hogy visszamenjek a suliba, és nyaralhassak végre :D
tavaly előtt volt utoljára ilyen nyaram, emlékszem, úgy kezdtem szeptemberben a gimit, hogy "végre ki tudom magam pihenni!"... most is valami ilyesmire számítok :D
anno szeptember 7.
2007 szeptember 7:
aznap pont heti összefoglalós blogot írtam, címszavakban, és úgy tűnik, azon a héten mindenkivel veszekedtem, szerelmi bánatom volt, és borzasztóan örültem, hogy sms-ben azt írta Kicsim (????) hogy szerelmes belém.
bár tudnám, ki volt ez a gyökér...
ami még akkor történt, az az, hogy továbbra is szenvedtem Gaspi és Hejusz miatt, és a raszta Tomival próbáltam vígasztalni magam. itt jegyezném meg, hogy a pasi bajt nem gyógyítja egy másik pasi. SOHA.
(ápdét: utána jártam a dolgoknak, és ez a gyökér Miki volt. így utólag belegondolva, én voltam a gyökér :D minden esetre a mai napig ez volt az egyetlen olyan kapcsolatom, mikor a srác annyira belém volt szerelmesedve, hogy véget vetettem az egésznek mert nem bírtam elviselni :D)
2008 szeptember 7:
másfél éve voltam együtt DAnival. Nócival deáktereztünk, meg a PediGes Palival, és nagyon mókás volt, erre emlékszem, mert Nócival összeismerkedtünk egy csapatnyi némettel, meg franciával és egész este velük lógtunk. ezen kívül semmi se történt, vártam a másnapot, amikor másfélévet ünnepeltünk. (ezt úgy kell érteni, hogy ott aludhattam DAninál hétköznap, suli időben!... :D)
2009 szeptember 7:
akkoriban még tudtam annyira angolul, hogy tökéletesen tudtam mail-ezni az Amcsibácsival, és nagyon hiányzott mindenkinek a suliból hogy hazament Minnesotába. Aznap Szilárddal elmentem vásárolni, vettem csíkos pulcsit (még sokszor hordom) meg nyuszis pólót (huh, rengetegszer hordom még mindig) meg egy napszemüveget (azóta volt már legalább 5 másik :$ fogyóeszköz...). Aztán átmentem Ricsihez, akivel nem csináltunk semmit... ő veszekedett a tesóival, én meg játszottam a kiscicával, meg beszélgettem Csillával ( :((((( ahjjj :((((( ) aztán hazamentem...
2010 szeptember 7:
aznap nem blogoltam, de hatodikán írtam egy borzasztó posztot, amit a kollégium apple gépéről írtam, és nincs benne tördelés, ezért olvashatatlan. nagyjából a suli újdonságairól írtam, hogy milyen tárgyaim vannak a fősulin, meg hogy milyen a kollégiumi lét.
2011 szeptember 7:
ma dolgoztam a csopában.. eléggé fáradt voltam, rosszul alszom, ha Cézé hajnalban ér haza, mert addig csak félálomban tudok, mert aggódom érte. szóval eléggé kómás voltam melóban, és nem volt gyakorlatilag egyáltalán látogató, így csak mindenki nézett ki a fejéből a saját posztján, meg néha kockáztatva a lecseszést tömörültünk egy helyre, de ott meg mindig került 1 olyan munkatársam a körbe, akit nem túlzottan szívlelek, így sokszor inkább egyedül bámultam a fejemből minthogy odamentem volna a többiekhez...
most dr House-t nézek, és kommentelek, mert péntek a határidőm tehát holnap estig be kell fejeznem...
aznap pont heti összefoglalós blogot írtam, címszavakban, és úgy tűnik, azon a héten mindenkivel veszekedtem, szerelmi bánatom volt, és borzasztóan örültem, hogy sms-ben azt írta Kicsim (????) hogy szerelmes belém.
bár tudnám, ki volt ez a gyökér...
ami még akkor történt, az az, hogy továbbra is szenvedtem Gaspi és Hejusz miatt, és a raszta Tomival próbáltam vígasztalni magam. itt jegyezném meg, hogy a pasi bajt nem gyógyítja egy másik pasi. SOHA.
(ápdét: utána jártam a dolgoknak, és ez a gyökér Miki volt. így utólag belegondolva, én voltam a gyökér :D minden esetre a mai napig ez volt az egyetlen olyan kapcsolatom, mikor a srác annyira belém volt szerelmesedve, hogy véget vetettem az egésznek mert nem bírtam elviselni :D)
2008 szeptember 7:
másfél éve voltam együtt DAnival. Nócival deáktereztünk, meg a PediGes Palival, és nagyon mókás volt, erre emlékszem, mert Nócival összeismerkedtünk egy csapatnyi némettel, meg franciával és egész este velük lógtunk. ezen kívül semmi se történt, vártam a másnapot, amikor másfélévet ünnepeltünk. (ezt úgy kell érteni, hogy ott aludhattam DAninál hétköznap, suli időben!... :D)
2009 szeptember 7:
akkoriban még tudtam annyira angolul, hogy tökéletesen tudtam mail-ezni az Amcsibácsival, és nagyon hiányzott mindenkinek a suliból hogy hazament Minnesotába. Aznap Szilárddal elmentem vásárolni, vettem csíkos pulcsit (még sokszor hordom) meg nyuszis pólót (huh, rengetegszer hordom még mindig) meg egy napszemüveget (azóta volt már legalább 5 másik :$ fogyóeszköz...). Aztán átmentem Ricsihez, akivel nem csináltunk semmit... ő veszekedett a tesóival, én meg játszottam a kiscicával, meg beszélgettem Csillával ( :((((( ahjjj :((((( ) aztán hazamentem...
2010 szeptember 7:
aznap nem blogoltam, de hatodikán írtam egy borzasztó posztot, amit a kollégium apple gépéről írtam, és nincs benne tördelés, ezért olvashatatlan. nagyjából a suli újdonságairól írtam, hogy milyen tárgyaim vannak a fősulin, meg hogy milyen a kollégiumi lét.
2011 szeptember 7:
ma dolgoztam a csopában.. eléggé fáradt voltam, rosszul alszom, ha Cézé hajnalban ér haza, mert addig csak félálomban tudok, mert aggódom érte. szóval eléggé kómás voltam melóban, és nem volt gyakorlatilag egyáltalán látogató, így csak mindenki nézett ki a fejéből a saját posztján, meg néha kockáztatva a lecseszést tömörültünk egy helyre, de ott meg mindig került 1 olyan munkatársam a körbe, akit nem túlzottan szívlelek, így sokszor inkább egyedül bámultam a fejemből minthogy odamentem volna a többiekhez...
most dr House-t nézek, és kommentelek, mert péntek a határidőm tehát holnap estig be kell fejeznem...
hétfő, szeptember 5
nomen est omen
sosem hallgattam Punnany Massif-ot. Talán azért, amiért az emberek nagy százaléka nem hallgatott soha Alvin és a mókusokat; mert idióta neve van.
és most rátaláltam erre, egyik ismerősöm idézett belőle egy mondatot, és muszáj volt félelemmel telve megnyomni a playt. örök szerelem ez a szám, ma elalvásig ezt fogom hallgatni, és reggel ezzel fogok kelni, addig fogom rongyosra hallgatni, amíg meg nem tanulom a szövegét, hogy aztán üvölthessem:
Élvezd, hogy minden rosszban van valami, ha egymagad maradsz is, lehetsz még valaki..
Élvezd, ha újnak látszik ami maradi, te ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz valami.
Nem kérem légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom, úgy sem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom...
hallgassátok, érezzétek át, járjon át mindenkit!
Cézével egy hónap múlva elkötözünk, haza. mármint, én is haza, meg ő is haza. de ami jó a rosszban, hogy nem magunk miatt, vagy nem a kapcsolatunk miatt, csak nincs más lehetőség. szóval, mi megmaradunk Nyuszi és Cica, és ez öröm az ürömben.
(napiheadshoot: én azt hittem, a Punnany Massif valami káromkodós gengszter rap.)
és most rátaláltam erre, egyik ismerősöm idézett belőle egy mondatot, és muszáj volt félelemmel telve megnyomni a playt. örök szerelem ez a szám, ma elalvásig ezt fogom hallgatni, és reggel ezzel fogok kelni, addig fogom rongyosra hallgatni, amíg meg nem tanulom a szövegét, hogy aztán üvölthessem:
Élvezd, hogy minden rosszban van valami, ha egymagad maradsz is, lehetsz még valaki..
Élvezd, ha újnak látszik ami maradi, te ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz valami.
Nem kérem légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom, úgy sem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom...
hallgassátok, érezzétek át, járjon át mindenkit!
Cézével egy hónap múlva elkötözünk, haza. mármint, én is haza, meg ő is haza. de ami jó a rosszban, hogy nem magunk miatt, vagy nem a kapcsolatunk miatt, csak nincs más lehetőség. szóval, mi megmaradunk Nyuszi és Cica, és ez öröm az ürömben.
(napiheadshoot: én azt hittem, a Punnany Massif valami káromkodós gengszter rap.)
szombat, szeptember 3
:/
nem szeretem bántani azokat az embereket, akiket szeretek, nem szeretek csalódást okozni, fájdalmat.
és nem szeretem a bizonytalanságot, de ez már egy másik történet.
és nem szeretem a bizonytalanságot, de ez már egy másik történet.
péntek, szeptember 2
nyammnyammnyammm
isteni finom krumplifőzeléket főztem.
ami több szempontból érdekes:
amiket eddig ettem krumplifőzelék, azokat nem szerettem, bár finomak voltak, nem volt valami nagy szám. a héten Musnál ettem istenifinom krumplifőzeléket, és azonnal elkértem a receptet!!! :D
ez a másik furcsaság, sose főztem még semmilyen főzeléket, sőt anyu se nagyon szokott max lencsét vagy néha babot, szóval félelemmel álltam neki.
és ez a világ legfinomabb krumplifőzeléke, jhajj!!!! imádom!!!
ami több szempontból érdekes:
amiket eddig ettem krumplifőzelék, azokat nem szerettem, bár finomak voltak, nem volt valami nagy szám. a héten Musnál ettem istenifinom krumplifőzeléket, és azonnal elkértem a receptet!!! :D
ez a másik furcsaság, sose főztem még semmilyen főzeléket, sőt anyu se nagyon szokott max lencsét vagy néha babot, szóval félelemmel álltam neki.
és ez a világ legfinomabb krumplifőzeléke, jhajj!!!! imádom!!!
kedd, augusztus 30
ideális eset
ideális esetben a suli mellett egy munkahelyem lenne, fix bérezéssel.
ideális eset nincs :D
a jelenlegi 3 munkám úgy alakul, hogy az egyiket (amit ingyen, de kötelezően végzek...) nemsokára otthagyom, és most, hogy már ennyire hozzászoktam a menethez, keresek a helyére másikat, amiért majd pénzt is fogok kapni.
nyáron könnyebben kivitelezhető volt a dolog, októbertől heti 3 nap sulim lesz, még át kell látnom, hogy fogok majd akkor működni.
minden esetre, szorítsatok, hogy amiért most izgulok, az összejöjjön!
ideális eset nincs :D
a jelenlegi 3 munkám úgy alakul, hogy az egyiket (amit ingyen, de kötelezően végzek...) nemsokára otthagyom, és most, hogy már ennyire hozzászoktam a menethez, keresek a helyére másikat, amiért majd pénzt is fogok kapni.
nyáron könnyebben kivitelezhető volt a dolog, októbertől heti 3 nap sulim lesz, még át kell látnom, hogy fogok majd akkor működni.
minden esetre, szorítsatok, hogy amiért most izgulok, az összejöjjön!
szerda, augusztus 24
filléres lakáskiegészítők - I WANT! tervek
imááádom a kreatív és olcsó ötleteket, és imádok lakást dekorálni. és imádok egy blogot, amit egy meglepetés miatt még nem fogok ide belinkelni, de aki nagyon szemfüles, rá fog jönni :)
UPDATE: www.inspiraciok.hu, innen származnak az ötletek :))))))
oké, abbahagyom.
egyenlőre. :D
UPDATE: www.inspiraciok.hu, innen származnak az ötletek :))))))
 |
| százforintosban olcsón beszerezhető parafa edényalátét - pöttyös üzenőfal :))))) |
 |
| faháncsból gyertya :))) csak ki kell vájni, és beleönteni a viaszt :) olyan szép! |
 |
| azt hiszem, ez nem látszik túl jól. könyvek vannak beborítva egyesével, és alkoholos filccel minden könyv törzse máshol van "pixelezve". imádom, nemsokára megcsinálom a sajátom, csak időt kerítek rá, mert 4 polcunk van tele ugyanolyan könyvekkel :)))) |
 |
| ez a tároló PVC csövekből van :D simán illene a fürdőnkbe ^^ |
 |
| ez egy gereblye feje! :D konyhai keverő eszközöket, borospoharakat, de akár köntösöket is lehet rálógatni, szóval, bármit gyakorlatilag. szerintem vagányul néz ki :$$$ |
 |
| scrabble!!! :))))))) annnyira édes! :))))) |
 |
| egy ronda régi kép. betűket ráragasztod, lefested, majd betűket leszeded. szerintem isteni :P |
 |
| előszobai akasztó, fogantyúkból :) |
 |
| nem ide tartozik, de gyerekesek imádni fogják. zsírkrétával rajzol csiszolólapra, majd rávasal a pólóra. marha cuki, és mosható is!!! |
 |
| páratlan zoknik otthona :P kicsipeszelve a fürdőben. tündéri :P |
 |
| ez pedig cipősdoboz tetőkből van :)))) |
 |
| ez a kettő falidísz wc-papír gurigákból van :)))))))) |
 |
| egyedi szivárványos kép - zsírkréta megolvasztva |
 |
| régi cédékből mozaikos tükör keret - kinek kellenek még cédék a mai világban... |
 |
| (elvileg sokhelyen) olcsón kapható, vágható, ragasztható kréta-tábla-papír. akarom!!! |
 |
| sörösdobozból mécsestakaró (vagymi?) |
 |
| ha tudnék varrni, filcből varrnék ilyen cuki poháralátéteket |
 |
| ha van otthon kerek tükör, pakold körbe csipeszekkel ^^ |
 |
| kupakokba öntött gyertya |
 |
| búzafű a konzervdobozban, régi bögrében, bármiben. jajjj :) |
 |
| nyári ajtódísz |
oké, abbahagyom.
egyenlőre. :D
péntek, augusztus 19
játszunk máni menedzsert!
(aki általában nem bírja elviselni ha nyafogok, az ezt a posztot ne olvassa el. noha nem panaszáradatnak szánom, tehát aki mégis elolvassa, az tekintse inkább körképnek, mert én is úgy fogom fel.)
kezdjük ott, hogy eléggé megtudom magam örjíteni, már-már depressziós szintig. persze az is rátesz, hogy a hónap ezen felében olyan érzelmi állapotban vagyok, hogy nem hogy a híradón, de már egy újságcikken is keservesen képes vagyok bőgni. most hogy ezt tisztáztam, jöhet a nyavajgásos körkép.
kezdjük ott, hogy eléggé megtudom magam örjíteni, már-már depressziós szintig. persze az is rátesz, hogy a hónap ezen felében olyan érzelmi állapotban vagyok, hogy nem hogy a híradón, de már egy újságcikken is keservesen képes vagyok bőgni. most hogy ezt tisztáztam, jöhet a nyavajgásos körkép.
mióta saját magamért felelek, azóta szép fokozatosan alakult ki ez a frusztrációm.
először persze jött az, hogy hú, itt a fizum, költekezzünk :) minden elköltött forintnak örültem, vettem ezt-azt itthonra, ha csak aprósággal is, de szépítettem a lakást, vagy épp magamat.
aztán jött a következő lépés, amikor még mindig költekeztem, de már csöppnyi bűntudattal.
ezt követte az a periódus, amikor már csak a szükséges, létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokra költöttem. némi aggódással karöltve, hogy lehet, hogy még ez is több, mint ami igazán szükséges lenne.
aztán volt az az időszak, amikor már a boltba menetel előtt is összeszorult a torkom, és inkább leküldtem Cézét, noha mondjuk csak kaját kellett venni, akkor se szívesen. valami furcsa, borzasztó érzés kerít hatalmába amint kifizetek valamit és átnyújtom a pénzt. nem csak a pénztárcámat érzem kevesebbnek, hanem magamat is egy kicsit.
eztán próbálkoztam gazdálkodni, osztani, szorozni, előre gondolkodni hetekkel, hogy onnantól, hogy megjön a fizum, 3 héttel később például bérletet kell vennem, és akkor azt már most jól eldugom, hogy addigra még legyen. de kis pénzből lehetetlen Farmville-t játszani.
megjön a fizum, és el is tűnik a bermuda háromszögben, beszippantja az az ostoba fekete lyuk, teleportál más, távoli dimenziókba. és én ezután számolom a napokat, mennyi van még a következő fizetésemig, és hogy milyen jó lesz ha végre megkapom, és mire fogom először költeni.
az idő során ez is átalakult. egy idő után már nem azt terveztem, mit fogok először venni, hanem hogy mit kell majd venni mindenképp. majd egy idő után ezek a tervek (álmok, képzelgések, ködfoszlányok) is eltűntek, mert amint valami képzeletbeli pénzt magamra költenék, eszembe vágódik, hogy nem engedhetem meg magamnak. ez valahol jó, önblokkolás, így kell felfogni, így a legjobb felfogni.
a 'luxus' vágyaim listáját szépen magamban gyűjtöm össze, hogy majd ha lesz rá lehetőség, na majd akkor.
néha azért elcsábulok, és úgy érzem, hogy ami kell, az kell, de ilyenkor utólag jobban megbánom, és duplán pofánver. a héten sikerült együtt töltenem házon kívül Szandival pár órát, elmentünk egy boltba ahova már régóta vágytam, elköltöttem ezer (! :D) forintot, vettem magamnak hajgumikat, egy körömlakkot, domesztoszt meg csokiskekszet. boldog voltam, ezekre (a keksz kivételével) már igencsak szükség volt, aztán most meg már bőgök, hogy milyen jó lenne, ha az az egy darab ezres még a pénztárcámban kuksolna, és tulajdonképp körömlakk meg hajgumi nélkül is megvoltam eddig is.
a pénz megnyugtat, mindaddig, amíg még nálam van.
az idő során ez is átalakult. egy idő után már nem azt terveztem, mit fogok először venni, hanem hogy mit kell majd venni mindenképp. majd egy idő után ezek a tervek (álmok, képzelgések, ködfoszlányok) is eltűntek, mert amint valami képzeletbeli pénzt magamra költenék, eszembe vágódik, hogy nem engedhetem meg magamnak. ez valahol jó, önblokkolás, így kell felfogni, így a legjobb felfogni.
a 'luxus' vágyaim listáját szépen magamban gyűjtöm össze, hogy majd ha lesz rá lehetőség, na majd akkor.
néha azért elcsábulok, és úgy érzem, hogy ami kell, az kell, de ilyenkor utólag jobban megbánom, és duplán pofánver. a héten sikerült együtt töltenem házon kívül Szandival pár órát, elmentünk egy boltba ahova már régóta vágytam, elköltöttem ezer (! :D) forintot, vettem magamnak hajgumikat, egy körömlakkot, domesztoszt meg csokiskekszet. boldog voltam, ezekre (a keksz kivételével) már igencsak szükség volt, aztán most meg már bőgök, hogy milyen jó lenne, ha az az egy darab ezres még a pénztárcámban kuksolna, és tulajdonképp körömlakk meg hajgumi nélkül is megvoltam eddig is.
a pénz megnyugtat, mindaddig, amíg még nálam van.
szerencsére sokat dolgozom, és ha nem dolgozom akkor is van mit csinálnom. így sajnos nincs időm találkozni a barátaimmal, de szerencsére ezzel legalább nem kell számolnom, hogy miből fogok sörözni, bulizni, ide menni, oda menni, meginni egy kávét vagy valami. persze, szeretném, jó lenne kikapcsolni, de nem engedhetem meg magamnak. szomorú, de ez van. szép lassan megtanultam lemondani, és mostmár igyekszem a pénzt nem addig költeni, amíg van.
mivel az össz keresetem 25-35e forint között mozog, és a munkával töltött napjaim száma átlagolva heti 6 nap, így szerintem már teljesen érthető, miért utálok mindent, ami a pénzzel függ össze.
már eljutottam arra a szintre, hogy próbálok okosabban költeni. tényleg csak a szükségesre, és így legalább nincs bűntudatom, ha elfogy. azért nem okolhatom magam, ha egyszerűen nincs több, ha nem költök felesleges, 'luxus' dolgokra. igyekszem előre félretenni arra, ami mindenképp szükséges, de a kiadás távolabb van, mint a fizum érkezése.
kiszámoltam, és tulajdonképp a normális, általam elfogadott életminőségemhez 2x ennyi pénz szükségeltetne, mint amennyi a rendelkezésemre áll. ez a baj.
szeretnék változtatni a dolgokon, de ezer dolgot átgondoltam már, és egyszerűen nem tudok ennél többet tenni a saját érdekemben, így hát igyekszem okosabban csinálni hónapról hónapra. a szakmai gyakorlat rengeteg időt vesz el, és ingyen csinálom, de a sulihoz követelmény, tehát muszáj. a csopát sem tudom otthagyni, mert a gyakorlat mellett nem találnék munkát, mert heti pár napom maradna csak. és az az egyetlen biztos jelenleg az életemben, meg hát pénzt is azért kapok. így az egyetlen, amit tehetek, hogy okosodom, mégjobban odafigyelek, húzom a nadrágszíjat ami tulajdonképp könnyű mert szerencsére kicsi a csípőm :P
viszont, mindezek mellett iszonyatosan büszke vagyok rá, hogy egyetlen egyszer sem kértem kölcsön senkitől. persze Cézét terhelem ilyen ügyben, emiatt mérges is vagyok magamra nem kicsit, de ez egy másfajta kötelék, mintha kölcsön kérnék.
mástól sem várom a megváltást. csak kívánjatok sok sikert :)
bogaras
mi már csak ilyen bogarasak vagyunk - mondanám, és nevetnék, ha tudnám élvezni a helyzetet.
itt a belvárosban, a jáccótér felett időszakos, és mindenkori vendégeink vannak, és mindnek legalább 4-6 lába van.
akik időszakosak:
vannak a kevésbé idegesítő hétpettyes katicák (Coccinella septempunctata), sőt mondhatom bátran, katicáink.
felrepül az ötödikre, be hozzánk (akkor is, ha nincs nyitva semmi!!!) és itt él. nem látogatóba jön, a pettyei alatt egész bőrönd van napernyővel meg napszemcsivel, ide jön nyaralni. mindenkori katicánkat csak Katinak hívom, amúgy kreatívan. a lámpabúrára költözik, és kínai turistaként napokig körbe körbe (körbe, körbe, körbe...) mászkál a búrán. (a crome helyesírása szerint lámpabura, rövid ú-val, de most ez mellékes.)
szóval körbe körbe megy, én meg röhögök. néha az ágy feletti falon van mozdulatlanul, szintén napokig. aztán a legközelebbi porszívózás során találkozom vele a padlón megdögölve.
mindig csak egy Kati van, viszonylag kevés vizet zavar, de szeretnék rájönni, miért ide járnak meghalni???
a másik időszakos élőlény sokkal idegesítőbb.
milliméternyi kis repülő izé, a lámpa alatt röpköd általában száz társával együtt esténként, lerepülnek a lámpa alá, majd fel a lámpára, és aztán onnan mint a száraz őszi levelek, egyesével hullanak alá, az üveg dohányzóasztalra megdögölvén. rövidtávú bogarak (rovarok?), általában havonta egyszer jönnek, ki tudja honnan, miért. ezek is meghalni járnak ide, de semmilyen rovarirtó nem pusztítja a népességet, csak ha nekimennek a lámpának, az hatásos. borzasztóan idegesítő, ilyenkor üvöltözöm, hogy takarodjanak már innen a köcsögök, Cézé meg röhög. (persze hogy röhög, mert én kb a lámpa alatt ücsörgök mindig, rámhullanak a döglöttek, ő meg 3 méterrel arrébb észre sem veszi őket...)
és vannak állandó lakóink, ők a leginkább kiakasztóak.
hangyák (Formicidae). egyébként a méhek és darazsak rokonai a wiki szerint, ehh.
nem vagyunk agyonmorzsázott lakók, viszonylagos rend van itt az ötödiken, nem tartunk csokitortát a padlón, meg egyéb finomságokat ami indokolná a jelenlétüket.
főleg az a meglepő, hogy úgy vettem észre, a fürdőszoba a főhadiszállásuk. ahol domesztosszal mosok fel, és számukra élelem egészen biztosan nem lelhető ott fel. azt hiszem, a kád alatti üregben lehet a boly, mert ott két csempe közt a fugán van egy hangyányi (:D) lyuk..
viszont az előszobában is lehet néha találkozni 1-1 példánnyal, sőt a nagyszobában is. ilyenkor bőszen ölöm őket, de a problémát nyilván nem oldja meg, gondolom sokan vannak.
mióta szembesültem a problémával azóta akarok venni kihelyezhető hangyaölőt, amibe belesétálnak és kampec, de sose jutok el addig. a bolyt kéne felszámolni, de mondom, gyaníthatóan a kád alatti üregben laknak, hogy rohadnának meg... lehet, hogy be fogom tömni azt a kis lyukat a fugán gyurmával, hogy fulladjon meg ott az összes...
háztartásba fellelhető rovarirtó szerek ötleteit szívesen fogadom. néha meglocsolom őket ecettel, de cézé rosszul van a szagától, így ez kilőve....
itt a belvárosban, a jáccótér felett időszakos, és mindenkori vendégeink vannak, és mindnek legalább 4-6 lába van.
akik időszakosak:
vannak a kevésbé idegesítő hétpettyes katicák (Coccinella septempunctata), sőt mondhatom bátran, katicáink.
felrepül az ötödikre, be hozzánk (akkor is, ha nincs nyitva semmi!!!) és itt él. nem látogatóba jön, a pettyei alatt egész bőrönd van napernyővel meg napszemcsivel, ide jön nyaralni. mindenkori katicánkat csak Katinak hívom, amúgy kreatívan. a lámpabúrára költözik, és kínai turistaként napokig körbe körbe (körbe, körbe, körbe...) mászkál a búrán. (a crome helyesírása szerint lámpabura, rövid ú-val, de most ez mellékes.)
szóval körbe körbe megy, én meg röhögök. néha az ágy feletti falon van mozdulatlanul, szintén napokig. aztán a legközelebbi porszívózás során találkozom vele a padlón megdögölve.
mindig csak egy Kati van, viszonylag kevés vizet zavar, de szeretnék rájönni, miért ide járnak meghalni???
a másik időszakos élőlény sokkal idegesítőbb.
milliméternyi kis repülő izé, a lámpa alatt röpköd általában száz társával együtt esténként, lerepülnek a lámpa alá, majd fel a lámpára, és aztán onnan mint a száraz őszi levelek, egyesével hullanak alá, az üveg dohányzóasztalra megdögölvén. rövidtávú bogarak (rovarok?), általában havonta egyszer jönnek, ki tudja honnan, miért. ezek is meghalni járnak ide, de semmilyen rovarirtó nem pusztítja a népességet, csak ha nekimennek a lámpának, az hatásos. borzasztóan idegesítő, ilyenkor üvöltözöm, hogy takarodjanak már innen a köcsögök, Cézé meg röhög. (persze hogy röhög, mert én kb a lámpa alatt ücsörgök mindig, rámhullanak a döglöttek, ő meg 3 méterrel arrébb észre sem veszi őket...)
és vannak állandó lakóink, ők a leginkább kiakasztóak.
hangyák (Formicidae). egyébként a méhek és darazsak rokonai a wiki szerint, ehh.
nem vagyunk agyonmorzsázott lakók, viszonylagos rend van itt az ötödiken, nem tartunk csokitortát a padlón, meg egyéb finomságokat ami indokolná a jelenlétüket.
főleg az a meglepő, hogy úgy vettem észre, a fürdőszoba a főhadiszállásuk. ahol domesztosszal mosok fel, és számukra élelem egészen biztosan nem lelhető ott fel. azt hiszem, a kád alatti üregben lehet a boly, mert ott két csempe közt a fugán van egy hangyányi (:D) lyuk..
viszont az előszobában is lehet néha találkozni 1-1 példánnyal, sőt a nagyszobában is. ilyenkor bőszen ölöm őket, de a problémát nyilván nem oldja meg, gondolom sokan vannak.
mióta szembesültem a problémával azóta akarok venni kihelyezhető hangyaölőt, amibe belesétálnak és kampec, de sose jutok el addig. a bolyt kéne felszámolni, de mondom, gyaníthatóan a kád alatti üregben laknak, hogy rohadnának meg... lehet, hogy be fogom tömni azt a kis lyukat a fugán gyurmával, hogy fulladjon meg ott az összes...
háztartásba fellelhető rovarirtó szerek ötleteit szívesen fogadom. néha meglocsolom őket ecettel, de cézé rosszul van a szagától, így ez kilőve....
szerda, augusztus 10
akármerre mész, felejtőt találsz
ha hiperkarmát hallgatok, egyrészt képtelen vagyok abbahagyni, másrészt pedig valami lélektani időutazáson esek át.
egy másodperc tört része alatt villannak képek az agyamba, egyik taszítja ki a másikat, és az is tovaszáll mert már jön is a következő. ilyenkor mindent látok. biztos tudjátok, élünk át néha olyan pillanatokat, amikbe akkor nagyon beleborzongunk, és utána még jó ideig kísért pedig csak egy másodpercig tartott.
na, ha hiperkarmát hallgatok, újra élem életem szinte összes ilyen pillanatát.
ilyenkor konyhakövet látok, meg téli tájat bentről, meg téli tájat kintről, a nyúl utcai parkot, a gyöngyösi metrót, az amfiteátrumot, az írógépemet, borospoharakat, koktélospoharakat, karkötőket, macskákat, sört, kék szempárokat, focipályát, házibulit, erkélyt, pogácsát, tequilát, mosdókagylót, mezítelen lábakat a hóban, felemás zoknikat, pizzát, kacsázást, kócos hajakat, elcsípett pillantásokat, baráti ölelést a parkolóban, buszmegállót, dunapartot, (...)
és rengeteg, rengeteg sok embert, arcot.
ez egy másodpercbe sűrítve ijesztő elsőnek, aztán mélyen rabul ejt és nem enged el akárhogy menekülnél. és te semmit se tudsz csinálni, csak mosolyogni, hogy mennyi jó emlék, mennyi meghatározó pillanat gyűlik össze a fejedben. szép.
és ezek olyan emlékképek, hogy például 2007 óta, tehát 4 éve bármikor leültem bármilyen konyha kövére, nekem mindig eszembe jut, az a bizonyos konyhakő. szerintem ezek életem végéig kitartanak majd. imádom!
és mindent ami fáj én a kukák mellé tettem...
egy másodperc tört része alatt villannak képek az agyamba, egyik taszítja ki a másikat, és az is tovaszáll mert már jön is a következő. ilyenkor mindent látok. biztos tudjátok, élünk át néha olyan pillanatokat, amikbe akkor nagyon beleborzongunk, és utána még jó ideig kísért pedig csak egy másodpercig tartott.
na, ha hiperkarmát hallgatok, újra élem életem szinte összes ilyen pillanatát.
ilyenkor konyhakövet látok, meg téli tájat bentről, meg téli tájat kintről, a nyúl utcai parkot, a gyöngyösi metrót, az amfiteátrumot, az írógépemet, borospoharakat, koktélospoharakat, karkötőket, macskákat, sört, kék szempárokat, focipályát, házibulit, erkélyt, pogácsát, tequilát, mosdókagylót, mezítelen lábakat a hóban, felemás zoknikat, pizzát, kacsázást, kócos hajakat, elcsípett pillantásokat, baráti ölelést a parkolóban, buszmegállót, dunapartot, (...)
és rengeteg, rengeteg sok embert, arcot.
ez egy másodpercbe sűrítve ijesztő elsőnek, aztán mélyen rabul ejt és nem enged el akárhogy menekülnél. és te semmit se tudsz csinálni, csak mosolyogni, hogy mennyi jó emlék, mennyi meghatározó pillanat gyűlik össze a fejedben. szép.
és ezek olyan emlékképek, hogy például 2007 óta, tehát 4 éve bármikor leültem bármilyen konyha kövére, nekem mindig eszembe jut, az a bizonyos konyhakő. szerintem ezek életem végéig kitartanak majd. imádom!
és mindent ami fáj én a kukák mellé tettem...
hétfő, augusztus 8
fehér zaj
vannak dolgok, amikből nem tudsz kihátrálni, ha már elkezdted megvalósítani amit szeretnél.
és szerencsére vannak olyan dolgok is, amikor visszahátrálhatsz, megfutamodhatsz, elbújhatsz a világ (vagy egy beszélgetés) elől jó messze.
csak ennek is van hátránya, mert egyszer csak, majd meglepetés szerűen valaki mégiscsak számon fogja kérni, hogy mit akarsz.
de addig is, ülhetsz a karosszékben, és hallgathatod a fehér zajt.
csak a csöndben sokkal ijesztőbbnek hat majd, ha valaki a sötétből rádköszön.
(érthetőbben: néha erőt veszek magamon, összegyűjtöm a bátorságomat, megkeresek valakit, és még mielőtt reagálhatna, elmenekülök jó messze, mert mégsem akarom én ezt a beszélgetést. majd, ha nagy leszek.)
és szerencsére vannak olyan dolgok is, amikor visszahátrálhatsz, megfutamodhatsz, elbújhatsz a világ (vagy egy beszélgetés) elől jó messze.
csak ennek is van hátránya, mert egyszer csak, majd meglepetés szerűen valaki mégiscsak számon fogja kérni, hogy mit akarsz.
de addig is, ülhetsz a karosszékben, és hallgathatod a fehér zajt.
csak a csöndben sokkal ijesztőbbnek hat majd, ha valaki a sötétből rádköszön.
(érthetőbben: néha erőt veszek magamon, összegyűjtöm a bátorságomat, megkeresek valakit, és még mielőtt reagálhatna, elmenekülök jó messze, mert mégsem akarom én ezt a beszélgetést. majd, ha nagy leszek.)
péntek, augusztus 5
napi anno augusztus 5.
az ötlet Anett érdeme, olvassátok mert jó www.zakkantanett.blogspot.com
2006.08.05:
akkor még/már a hotdoggal dolgoztam, és nagyon izgultam az általam szervezett miskolci rendezvény miatt. Prinsszel akartam találkozni nagyon, de neki nem szóltam, meg Sajttal, meg Vecsivel, bankba akartam menni (bulizni!) meg zöld pardonba, de nagyon elfoglalt voltam a szerkesztőségi megbeszélés miatt.
és amennyire izgultam és elfoglalt voltam, lemondtam mindenkivel a talimat, Kicsifijúval is, pedig az mindig vicces volt.
Nagyon nyekeregtem, hogy egyedül kell lemennem miskolcra mert senki se hajlandó velemjönni, és ott egy vadidegen fog kalauzolni majd. és valamiért úgy néz ki, bele voltam esve Prinszbe O_o
és Kicsifijúval mentem volna vasas-pápa meccsre (LOL) de végül nem mentem mert nem volt időm miskolc miatt...
(ilyenkor még milyen sok pasi haverom volt O_O)
2007.08.05.
sírt a szám, mert az egész PediG a Sarudi Underground Fesztiválon koncertezett én meg otthon nyafogtam. vicces, nem is DAni hiányzott, hanem a koncert :D és aznap még Atusnál voltam a szokásos balatoni nyaralásomon. és DAni írt sms-t, ez akkoriban ünnepnapnak számított.
2008.08.05.
ez viccesebb volt már. főképp DAni miatt nyafogtam, hogy elhanyagol, egy sms-t se képes írni nem hogy felhívjon, mindenkinek nyafogtam aki épp a közelben volt. és azért is sírt a szám mert úgy volt hogy Kölyökkel találkozom de nem tudtunk biztosat megbeszélni, hogy mikor, így azt hiszem nem taliztunk végül. érdekes, most biztos nem tennék olyat, hogy csak úgy találkozom egy Kölyök kategóriájú emberrel Cézé mellett... bár Kölyökkel már nyugodtan lehetne, mert már nem a viharom de most nem ez a lényeg.
szóval, aznap sokkal jobban érdekelt a Kölyökkel lebeszélt talim, mint DAni, meg amúgy is örültem, hogy nem dolgozom aznap. (akkor épp a strandon dolgoztam egész nyáron).
2009.05.08.
Ricsit még akkor folyton Naimnak hívtam. a Lila ködben lógtunk, akkor még nem dolgozott ott, de ott futottunk össze mindenkivel. megismertem a tulajt, aki kezembe nyomta a könyvét, hogy olvassam el (jól ír, de nem emlékszem a nevére, csak hogy Péter...) Defibe voltunk sörözni aznap a köd után, meg a Bigmekkel találkoztunk ami móka, mert az az ember kész röhej. Edgétől a Végtelen történetet olvastam <3
és aznap tanultam valami fontosat a pasikról: ha hisztiznek, a megfelelő bánásmód ha rágyújtasz, és megvárod míg elmúlik.
2010.05.08.
aznap pont nem blogoltam, csak utólag, mert egész héten Cézénél voltam kb, de közben találkoztunk Musékkal is meg Sztivel is összefutottam, meg nyertem Cézének egy több méter hosszú táblát amire az én szerelmes üzenetem van írva (azóta se fér el sehol.............. az erkélyükön van :D) szóval egész héten kb össze voltunk nőve és nagyon nagyon tetszett és minden percét imádtam ^______^ meg vártam, hogy Cézével menjünk siófokra ^^ tervezgettünk, és együtt voltunk, király volt ^^
2011.08.05.
most vettem észre, hogy feljebb 05.08-at írtam......... papírom van a discalculiáról, szóval megbocsájtható, de mostmár nem vagyok hajlandó átírni :D
Ma Cézimmel hazamegyünk hozzájuk, ott döglészünk majd sokat, vásárolunk, aztán könyvtár klubban estézünk Tomiékkal :)))))
2006.08.05:
akkor még/már a hotdoggal dolgoztam, és nagyon izgultam az általam szervezett miskolci rendezvény miatt. Prinsszel akartam találkozni nagyon, de neki nem szóltam, meg Sajttal, meg Vecsivel, bankba akartam menni (bulizni!) meg zöld pardonba, de nagyon elfoglalt voltam a szerkesztőségi megbeszélés miatt.
és amennyire izgultam és elfoglalt voltam, lemondtam mindenkivel a talimat, Kicsifijúval is, pedig az mindig vicces volt.
Nagyon nyekeregtem, hogy egyedül kell lemennem miskolcra mert senki se hajlandó velemjönni, és ott egy vadidegen fog kalauzolni majd. és valamiért úgy néz ki, bele voltam esve Prinszbe O_o
és Kicsifijúval mentem volna vasas-pápa meccsre (LOL) de végül nem mentem mert nem volt időm miskolc miatt...
(ilyenkor még milyen sok pasi haverom volt O_O)
2007.08.05.
sírt a szám, mert az egész PediG a Sarudi Underground Fesztiválon koncertezett én meg otthon nyafogtam. vicces, nem is DAni hiányzott, hanem a koncert :D és aznap még Atusnál voltam a szokásos balatoni nyaralásomon. és DAni írt sms-t, ez akkoriban ünnepnapnak számított.
2008.08.05.
ez viccesebb volt már. főképp DAni miatt nyafogtam, hogy elhanyagol, egy sms-t se képes írni nem hogy felhívjon, mindenkinek nyafogtam aki épp a közelben volt. és azért is sírt a szám mert úgy volt hogy Kölyökkel találkozom de nem tudtunk biztosat megbeszélni, hogy mikor, így azt hiszem nem taliztunk végül. érdekes, most biztos nem tennék olyat, hogy csak úgy találkozom egy Kölyök kategóriájú emberrel Cézé mellett... bár Kölyökkel már nyugodtan lehetne, mert már nem a viharom de most nem ez a lényeg.
szóval, aznap sokkal jobban érdekelt a Kölyökkel lebeszélt talim, mint DAni, meg amúgy is örültem, hogy nem dolgozom aznap. (akkor épp a strandon dolgoztam egész nyáron).
2009.05.08.
Ricsit még akkor folyton Naimnak hívtam. a Lila ködben lógtunk, akkor még nem dolgozott ott, de ott futottunk össze mindenkivel. megismertem a tulajt, aki kezembe nyomta a könyvét, hogy olvassam el (jól ír, de nem emlékszem a nevére, csak hogy Péter...) Defibe voltunk sörözni aznap a köd után, meg a Bigmekkel találkoztunk ami móka, mert az az ember kész röhej. Edgétől a Végtelen történetet olvastam <3
és aznap tanultam valami fontosat a pasikról: ha hisztiznek, a megfelelő bánásmód ha rágyújtasz, és megvárod míg elmúlik.
2010.05.08.
aznap pont nem blogoltam, csak utólag, mert egész héten Cézénél voltam kb, de közben találkoztunk Musékkal is meg Sztivel is összefutottam, meg nyertem Cézének egy több méter hosszú táblát amire az én szerelmes üzenetem van írva (azóta se fér el sehol.............. az erkélyükön van :D) szóval egész héten kb össze voltunk nőve és nagyon nagyon tetszett és minden percét imádtam ^______^ meg vártam, hogy Cézével menjünk siófokra ^^ tervezgettünk, és együtt voltunk, király volt ^^
2011.08.05.
most vettem észre, hogy feljebb 05.08-at írtam......... papírom van a discalculiáról, szóval megbocsájtható, de mostmár nem vagyok hajlandó átírni :D
Ma Cézimmel hazamegyünk hozzájuk, ott döglészünk majd sokat, vásárolunk, aztán könyvtár klubban estézünk Tomiékkal :)))))
hétfő, augusztus 1
2011, Velence, DÖKtábor
a kölykeim, az előadásunk, Andrásbácsi, és én is. <3
(a tábor témája a kisherceg volt)
(a tábor témája a kisherceg volt)
én élvezem
addig hallgattatom cézével rojtosra ezt a számot ma este, amíg jobb kedve nem lesz.
akire ráfér még egy kis virtuális pofon a részemről, hogy magához térjen és elkezdje élvezni azt, ami van, még akkor is ha nem feltétlen tökéletes minden, na az szálljon be a játékba, és addig hallgassa, amíg végül üvöltve nem kiabálja.
aztán álljon meg egy pillanatra, és kezdje inkább suttogni. mert csak az kiabál aki fél.
akire ráfér még egy kis virtuális pofon a részemről, hogy magához térjen és elkezdje élvezni azt, ami van, még akkor is ha nem feltétlen tökéletes minden, na az szálljon be a játékba, és addig hallgassa, amíg végül üvöltve nem kiabálja.
aztán álljon meg egy pillanatra, és kezdje inkább suttogni. mert csak az kiabál aki fél.
vasárnap, július 31
ideje van a szakgatásnak
még mindig ez jár a fejemben...
úgy érzem, nagyon jót tett nekem lelkiekben hogy 1 hétre elszabadultam mindentől, kiszakadtam az életemből gyakorlatilag.
Cézé persze borzasztóan hiányzott, főleg éjszakánként (napközben gondolkodni sem volt időm, nem hogy érzelmeim legyenek :D) de ennek ellenére szerintem nagyon jót tett nekem, talán nekünk is, ez a kis külön töltött időszak.
amolyan, most hogy már láttam más embereket, jobban szeretem a sajátjaim magam körül - érzés fogott el.
voltam otthon is, 3 napot/2 éjszakát, gyakorlatilag teljesen egyedül. Aput napi 1 órát láttam, mert dolgozott, a fiúk meg siófokon voltak, a kutyák miatt kellett hazamennem. megőrültem volna a hatalmas házban egyedül... sose voltam még otthon éjszaka teljesen egyedül, erre is most jöttem rá. nálunk mindig otthon volt legalább a család 2/5öd része. ezért is volt szerencsém, mert bátyám barátnője is kijött hozzánk erre a 3 napra, most ismertem meg (1 hónapja vannak együtt) és hát így egy percet sem voltam egyedül, jól lefoglaltuk egymást, tettünk-vettünk, szóval összességében jól sült el, és még hivatalosan megengedett semmittevést is beiktattam, ez esett a legjobban. bár a szokás nagy úr, nehéz volt elérnem, hogy ne gondoljak semmire, ne tegyek semmit, és ne gondolkozzam azon hogy mit kellene csinálnom éppen igazából.
de, jó volt.
és most is jó, újra pesten, cézével kettesben :) mert ideje van a megvarrásnak is :)))
úgy érzem, nagyon jót tett nekem lelkiekben hogy 1 hétre elszabadultam mindentől, kiszakadtam az életemből gyakorlatilag.
Cézé persze borzasztóan hiányzott, főleg éjszakánként (napközben gondolkodni sem volt időm, nem hogy érzelmeim legyenek :D) de ennek ellenére szerintem nagyon jót tett nekem, talán nekünk is, ez a kis külön töltött időszak.
amolyan, most hogy már láttam más embereket, jobban szeretem a sajátjaim magam körül - érzés fogott el.
voltam otthon is, 3 napot/2 éjszakát, gyakorlatilag teljesen egyedül. Aput napi 1 órát láttam, mert dolgozott, a fiúk meg siófokon voltak, a kutyák miatt kellett hazamennem. megőrültem volna a hatalmas házban egyedül... sose voltam még otthon éjszaka teljesen egyedül, erre is most jöttem rá. nálunk mindig otthon volt legalább a család 2/5öd része. ezért is volt szerencsém, mert bátyám barátnője is kijött hozzánk erre a 3 napra, most ismertem meg (1 hónapja vannak együtt) és hát így egy percet sem voltam egyedül, jól lefoglaltuk egymást, tettünk-vettünk, szóval összességében jól sült el, és még hivatalosan megengedett semmittevést is beiktattam, ez esett a legjobban. bár a szokás nagy úr, nehéz volt elérnem, hogy ne gondoljak semmire, ne tegyek semmit, és ne gondolkozzam azon hogy mit kellene csinálnom éppen igazából.
de, jó volt.
és most is jó, újra pesten, cézével kettesben :) mert ideje van a megvarrásnak is :)))
szerda, július 27
hétfő, július 25
Pont így
 |
"Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél." az elmúlt 1 hét sokmindenre megtanított. néha jó elmenni, hogy mégjobb legyen hazatérni. néha jobb nem beszélni, hogy legyen mit mondanunk. néha kell az, hogy belehalj a hiányába. néha jó, ha fáj, hogy jobban tudj örülni minden egyes mosolyának. mikor megszűnik minden, nem számít semmi... :) |
angyalföld és ami mögötte van
lezajlott idén is a nyári tábor, a mi szervezésünk alatt.
idén összesen nem bőgtem annyit, mint ez alatt az egy hét alatt, nem győztük vigasztalni egymást, de vasárnapra már többnyire örömkönnyek hullottak.
megtanultunk rengeteg mindent. én a kicsiktől kitartást tanultam, ők tőlem legfőképp azt, hogy mindenkinek megvan a maga helye, ahol jól érezheti magát, és jó dolgokat tehet.
megtanultunk hinni egymásban.
ideje van a szakgatásnak, és ideje van a megvarrásnak.
(csak hogy érezzétek, elég nagy dolgoknak kellett ahhoz történnie, hogy a bibliából idézzek.)
idén összesen nem bőgtem annyit, mint ez alatt az egy hét alatt, nem győztük vigasztalni egymást, de vasárnapra már többnyire örömkönnyek hullottak.
megtanultunk rengeteg mindent. én a kicsiktől kitartást tanultam, ők tőlem legfőképp azt, hogy mindenkinek megvan a maga helye, ahol jól érezheti magát, és jó dolgokat tehet.
megtanultunk hinni egymásban.
ideje van a szakgatásnak, és ideje van a megvarrásnak.
(csak hogy érezzétek, elég nagy dolgoknak kellett ahhoz történnie, hogy a bibliából idézzek.)
csütörtök, július 14
fiatalságbolondság
Azért mindig megvan a szépsége, ha Cézével és mindkettőnk fahangjával négyesben üvöltve 'énekeljük' a Lehetsz királyt.
ahogy a régi vicc is mondja; voltam kórustag, amíg rá nem jöttek, honnan jött a zaj.
csak az a bökkenő, hogy velem ez valóban megtörtént. bár, ami azt illeti, egész sokáig, 4 hónapig kórustag voltam általános 5, vagy 6-ban... alsóban meg 2 éven át, de arról semmi emlékem sincs, azon kívül, hogy ott voltam és kész. aztán egy darabig dugdostam a rejtett képességeim (:DDD) egészen gimi másodikig, amikor viszont állítólagos ováció mellett énekeltem el (az iskola előtt, harmadmagammal, egy fiúval és egy lánnyal) a március 15-i előadásunk végén Oláh Ibolyától a Magyarországot. akkor mindenki dícsért, én meg röhögtem.
(oké, lehet hogy néhány hang tényleg a helyén volt, mert fél éven át csak ezt az egy dalt gyakoroltuk :DDD, de mást már fele olyan jól sem tudtam volna elénekelni..)
a karrierem további eseményei kimerülnek egy 12-es, gólyatáboros karaoke estben, ahol 2 tanárom nem hagyta, hogy abbahagyjam az éneklést.
vagy nagyon jó voltam, vagy nagyonrossz. én az utóbbira szavazok :DDDD
összefoglalva: ahogy egy témához jobban értő ismerősöm mondta, van nekem ám szép hangom, csak képtelen vagyok jókor használni, és a ritmusérzékem is megegyezik egy döglött patkányéval.
és igaz ami igaz, imádok üvöltve 'énekelni' Cézivel :)
ahogy a régi vicc is mondja; voltam kórustag, amíg rá nem jöttek, honnan jött a zaj.
csak az a bökkenő, hogy velem ez valóban megtörtént. bár, ami azt illeti, egész sokáig, 4 hónapig kórustag voltam általános 5, vagy 6-ban... alsóban meg 2 éven át, de arról semmi emlékem sincs, azon kívül, hogy ott voltam és kész. aztán egy darabig dugdostam a rejtett képességeim (:DDD) egészen gimi másodikig, amikor viszont állítólagos ováció mellett énekeltem el (az iskola előtt, harmadmagammal, egy fiúval és egy lánnyal) a március 15-i előadásunk végén Oláh Ibolyától a Magyarországot. akkor mindenki dícsért, én meg röhögtem.
(oké, lehet hogy néhány hang tényleg a helyén volt, mert fél éven át csak ezt az egy dalt gyakoroltuk :DDD, de mást már fele olyan jól sem tudtam volna elénekelni..)
a karrierem további eseményei kimerülnek egy 12-es, gólyatáboros karaoke estben, ahol 2 tanárom nem hagyta, hogy abbahagyjam az éneklést.
vagy nagyon jó voltam, vagy nagyonrossz. én az utóbbira szavazok :DDDD
összefoglalva: ahogy egy témához jobban értő ismerősöm mondta, van nekem ám szép hangom, csak képtelen vagyok jókor használni, és a ritmusérzékem is megegyezik egy döglött patkányéval.
és igaz ami igaz, imádok üvöltve 'énekelni' Cézivel :)
10 day photo challenge - coming
Day 1 -Facebook-os profilképed
Day 2 -Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
Day 3 - Egy kép valakiről, akit szeretsz
Day 4 - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
Day 5 -Egy kép, ami boldoggá tesz
Day 6 -Egy gyerekkori fotó rólad
Day 7 -Egy kép, amin vicces fejet vágsz
Day 8 -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
Day 9 - Egy nyaralós képed
Day 10 -Egy mai kép rólad
Day 2 -Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
Day 3 - Egy kép valakiről, akit szeretsz
Day 4 - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
Day 5 -Egy kép, ami boldoggá tesz
Day 6 -Egy gyerekkori fotó rólad
Day 7 -Egy kép, amin vicces fejet vágsz
Day 8 -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
Day 9 - Egy nyaralós képed
Day 10 -Egy mai kép rólad
ez a kövi blogmizéria, el kell viselnetek.
(az ötletet a lovetheheels.blogspot.com-ról vettem) - ő is biztos valahonnan.
((lebuktam, szoktam csajos dolgok után is érdeklődni))
varrni vagy nem varrni...
(Pisti ezt a bejegyzést NE olvassa el. köszi :P)
ha tetoválás a kérdés, én a mai napig egyhangúan sikítottam, hogy NEM, NEM, SOHA, mert öregkoromba majd röhöghetek magamon, és különben is, ha 1 év után már nem tetszik, nem kötődöm hozzá, akkor majd milesz?
ennek ellenére szeretem a kicsi, kreatív és szép tetoválásokat.
az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. és ha a véleményem valamicskét változna a tetoválásokról, azonnal magamra varratnék néminemű mintát. emlékeztek, szeretem a kreatív tetoválásokat, ugyanakkor a sablonos dolgok vonzanak inkább. (szóval, nem tetoválnék magamra kapcsolási rajzot, mint Béjb... :D)
mostmár simán el tudom képzelni, hogy a tarkómon díszeleg egy fecske. a jelentését egyrészt kár magyaráznom, másrészt ha egy osztrigát varratnék a hónom alá, akkor is ugyanaz lenne a tetoválás jelentősége, számomra. szóval, tarkómra fecske. vagy gyönyörűszép masni (amilyet Soma pl. nagyonjól tud tetoválni...) alá írva, hogy az élet ajándék. esetleg a tarkóm alá, a vállamra/hátamra, hogy what doesn't kill me makes me stronger... (ami nem öl meg, az erősebbé tesz)
esetleg, eldugott tetoválások, azok is nagyon tetszenek, és főleg amiatt, hogy az aztán tényleg nem magamutogatás, hanem nekem egy emlékeztető*, emlék, jelzés. tetszenek azok a tetoválások, amiket az ujjak belsejére varrnak. simán el tudom képzelni, hogy a bal kezem gyűrűs és középső ujjának oldalán ott álljon, what doesnt kill me // makes me stronger (a mondat 2. fele a középső ujjamra esne, így érdekes lenne bárkinek is bemutatni ((egy makes me stronger felirattal, wow)). vagy ugyanígy az ujjamra, hogy life is a gift...
najó, persze szerintem úgy se varratnék magamra semmit még mindig.
és amire ki akartam térni *, emlékeztető. csak olyan gondolatok generálnak nálam tetoválási vágyat, amire úgy érzem, sose fogom elfelejteni (lsd az elmúlt hónapok.) és ezt megörökítendő, hajlanék a tetoválásra.
ugyanakkor amit nem fogok sose elfelejteni, arra felesleges az 'emlékeztető'. ördögi kör, én meg nem varratok magamra semmit.
Az ember mindig annak tud nagy jelentőséget keríteni, aminek akar. van egy kis semmiség karkötőm, amit sose veszek le, és azért fontos a lelkemnek, mert cézének is pont ugyanilyen van.
és nemsokára elmegyünk Szandival közös fülbevalót lövetni, annak emlékére, hogy mennyi mindent túl éltünk egymás mellett 5 év alatt, és hogy ő az, akire bármikor lehet számítani, akkor is ha az ország másik felén van éppen. egy hívás, és fél óra múlva megérkezik. szeretnék egy új lyukat a fülembe (bár még nem tudom hova, mert a balba 2 van, a jobban 1, de jobbra nem akarom... a balban meg már volt 3. és elég neccesen gyógyult meg..) szóval szeretnék egy új lyukat, és ha majd a gyerekeim észreveszik, miért ugyanolyan fülbevalót hordunk évek óta a keresztanyuval, csak mosolyogni fogunk. mert jobb, ha nem tudják :)
a múlt már történelem.
(hajajj, ezt is szivesen rátetováltatnám a hátamra... ma ilyen mánia van, jesszus. talán nem kellett volna megnézem Soma munkáit... (facebook, Zöld Soma, nyilvános a fényképalbuma, lessétek, gyönyörűen dolgozik.. egyébként Soma gimistársam volt, és már 10es korában is úgy rajzolt, hogy összepisilte magát mindenki)
ha tetoválás a kérdés, én a mai napig egyhangúan sikítottam, hogy NEM, NEM, SOHA, mert öregkoromba majd röhöghetek magamon, és különben is, ha 1 év után már nem tetszik, nem kötődöm hozzá, akkor majd milesz?
ennek ellenére szeretem a kicsi, kreatív és szép tetoválásokat.
az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. és ha a véleményem valamicskét változna a tetoválásokról, azonnal magamra varratnék néminemű mintát. emlékeztek, szeretem a kreatív tetoválásokat, ugyanakkor a sablonos dolgok vonzanak inkább. (szóval, nem tetoválnék magamra kapcsolási rajzot, mint Béjb... :D)
mostmár simán el tudom képzelni, hogy a tarkómon díszeleg egy fecske. a jelentését egyrészt kár magyaráznom, másrészt ha egy osztrigát varratnék a hónom alá, akkor is ugyanaz lenne a tetoválás jelentősége, számomra. szóval, tarkómra fecske. vagy gyönyörűszép masni (amilyet Soma pl. nagyonjól tud tetoválni...) alá írva, hogy az élet ajándék. esetleg a tarkóm alá, a vállamra/hátamra, hogy what doesn't kill me makes me stronger... (ami nem öl meg, az erősebbé tesz)
esetleg, eldugott tetoválások, azok is nagyon tetszenek, és főleg amiatt, hogy az aztán tényleg nem magamutogatás, hanem nekem egy emlékeztető*, emlék, jelzés. tetszenek azok a tetoválások, amiket az ujjak belsejére varrnak. simán el tudom képzelni, hogy a bal kezem gyűrűs és középső ujjának oldalán ott álljon, what doesnt kill me // makes me stronger (a mondat 2. fele a középső ujjamra esne, így érdekes lenne bárkinek is bemutatni ((egy makes me stronger felirattal, wow)). vagy ugyanígy az ujjamra, hogy life is a gift...
najó, persze szerintem úgy se varratnék magamra semmit még mindig.
és amire ki akartam térni *, emlékeztető. csak olyan gondolatok generálnak nálam tetoválási vágyat, amire úgy érzem, sose fogom elfelejteni (lsd az elmúlt hónapok.) és ezt megörökítendő, hajlanék a tetoválásra.
ugyanakkor amit nem fogok sose elfelejteni, arra felesleges az 'emlékeztető'. ördögi kör, én meg nem varratok magamra semmit.
Az ember mindig annak tud nagy jelentőséget keríteni, aminek akar. van egy kis semmiség karkötőm, amit sose veszek le, és azért fontos a lelkemnek, mert cézének is pont ugyanilyen van.
és nemsokára elmegyünk Szandival közös fülbevalót lövetni, annak emlékére, hogy mennyi mindent túl éltünk egymás mellett 5 év alatt, és hogy ő az, akire bármikor lehet számítani, akkor is ha az ország másik felén van éppen. egy hívás, és fél óra múlva megérkezik. szeretnék egy új lyukat a fülembe (bár még nem tudom hova, mert a balba 2 van, a jobban 1, de jobbra nem akarom... a balban meg már volt 3. és elég neccesen gyógyult meg..) szóval szeretnék egy új lyukat, és ha majd a gyerekeim észreveszik, miért ugyanolyan fülbevalót hordunk évek óta a keresztanyuval, csak mosolyogni fogunk. mert jobb, ha nem tudják :)
a múlt már történelem.
(hajajj, ezt is szivesen rátetováltatnám a hátamra... ma ilyen mánia van, jesszus. talán nem kellett volna megnézem Soma munkáit... (facebook, Zöld Soma, nyilvános a fényképalbuma, lessétek, gyönyörűen dolgozik.. egyébként Soma gimistársam volt, és már 10es korában is úgy rajzolt, hogy összepisilte magát mindenki)
szombat, július 9
hol vagy már, ősz?
40 fok van.
a belvárosi jáccótéren reggeltől késő estig, esetenként hajnalig üvöltöznek 0-40 éves korig. ez elég sokszínű káoszt teremt, és azon kevés esetekben, mikor itthon vagyok, az idegeimet is tépkedik a hangok. király.
folyik rólam a víz, nincs semmihez se kedvem, amihez lenne, ahhoz vagy időm vagy pénzem vagy egyik sincs, frusztrált vagyok, agresszív, nem tudok enni, és folyamatosan szédülök.
elmegyek letusolni, aztán amíg még át vagyok hűlve, le is dőlök aludni. remélem Cézét is magammal tudom rángatni, bár még nincs késő..
a ma éjjeli meló megint rövidre lett vágva, jeee.
és még a munkaidőm megkezdése előtt 10 perccel sikerült egy majdnem 10 centis csíkot égetnem a könyökömre, a vasalóval. lényegtelen hogy történt, viszont 1) ronda, 2) fáj. és mivel még munkaidő előtt (bár a munkaruhám vasalása közben) történt mindez, valószínűleg úgy se kapnék veszélyességi pótlékot.. :( .. :D
najó, zuhany!
ajánlom, hogy a maradék 1 hét még legyen 25 fokos mint a múltheti, és 2 hét múlva meg legyen 30 (de ne több!) fok, mert akkor leszek velencén. (ahol a strandot nem lehet használni mert építik. dejó. :D)
mai nyekergés letudva. sőt, hogy stilszerű legyek: A csíny letudva!
a belvárosi jáccótéren reggeltől késő estig, esetenként hajnalig üvöltöznek 0-40 éves korig. ez elég sokszínű káoszt teremt, és azon kevés esetekben, mikor itthon vagyok, az idegeimet is tépkedik a hangok. király.
folyik rólam a víz, nincs semmihez se kedvem, amihez lenne, ahhoz vagy időm vagy pénzem vagy egyik sincs, frusztrált vagyok, agresszív, nem tudok enni, és folyamatosan szédülök.
elmegyek letusolni, aztán amíg még át vagyok hűlve, le is dőlök aludni. remélem Cézét is magammal tudom rángatni, bár még nincs késő..
a ma éjjeli meló megint rövidre lett vágva, jeee.
és még a munkaidőm megkezdése előtt 10 perccel sikerült egy majdnem 10 centis csíkot égetnem a könyökömre, a vasalóval. lényegtelen hogy történt, viszont 1) ronda, 2) fáj. és mivel még munkaidő előtt (bár a munkaruhám vasalása közben) történt mindez, valószínűleg úgy se kapnék veszélyességi pótlékot.. :( .. :D
najó, zuhany!
ajánlom, hogy a maradék 1 hét még legyen 25 fokos mint a múltheti, és 2 hét múlva meg legyen 30 (de ne több!) fok, mert akkor leszek velencén. (ahol a strandot nem lehet használni mert építik. dejó. :D)
mai nyekergés letudva. sőt, hogy stilszerű legyek: A csíny letudva!
csütörtök, július 7
Köntörfalak
Azért építek falat magam köré, mert látni akarom, ki az aki megmássza.
- napi zen bölcselet.
És örömmel konstatálom, hogy Szandi megmászta. hogy Cézé megmászta. hogy Zsuzskó megmászta.
viszont Szti meg sem próbálta, és ettől felfordul a gyomrom.
Egyébként, ti meg nézzétek meg a Köntörfalak c. filmet, mert nagyon jó. (és az indavideón azt hiszem, megtekinthető online).
- napi zen bölcselet.
És örömmel konstatálom, hogy Szandi megmászta. hogy Cézé megmászta. hogy Zsuzskó megmászta.
viszont Szti meg sem próbálta, és ettől felfordul a gyomrom.
Egyébként, ti meg nézzétek meg a Köntörfalak c. filmet, mert nagyon jó. (és az indavideón azt hiszem, megtekinthető online).
szerda, július 6
előnyök és hátrányok
az érme két oldala.
annak, hogy megállás nélkül dolgozom, megvannak a pozitív, negatív oldalai is.
a negatív az, hogy hajatmosni sincs időm.
a pozitív meg az, hogy kellő időben tudok érzéketlenné válni a rám váró villámok alatt állva.
bár néha félek, hogy azt se érezném meg, ha véletlen átszúrnám a tenyerem egy körömvágó ollóval.
szívem szerint, ha lenne időm levelet írnék, és bőgnék, sokat. de nem érek rá, ez van. *mélylevegő*
annak, hogy megállás nélkül dolgozom, megvannak a pozitív, negatív oldalai is.
a negatív az, hogy hajatmosni sincs időm.
a pozitív meg az, hogy kellő időben tudok érzéketlenné válni a rám váró villámok alatt állva.
bár néha félek, hogy azt se érezném meg, ha véletlen átszúrnám a tenyerem egy körömvágó ollóval.
szívem szerint, ha lenne időm levelet írnék, és bőgnék, sokat. de nem érek rá, ez van. *mélylevegő*
vasárnap, július 3
foszlányok
a kialvatlansággal kevert másnap azért gyönyörű, mert egész nap nem tudsz enni, majd estére hirtelen megkívánod a tükörtojást sültkrumplival, a májkrémet ropival, a csalamádét tejföllel, a tejfölt tejföllel, a tejfölt a tükörtojással... - egy szó mint száz, ilyenkor bármit elém lehet tenni. Nem tudok sokat enni, viszont az ég világon mindent kívánok, most szívesen ennék töltött káposztát lekvároskenyérrel is akár.
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)